Pléh Csaba előtt tisztelgő könyv jelent meg a Springernél

A Springer-Nature Kiadó jelentette meg a Pléh Csaba akadémikus pszichológus munkássága előtt tisztelgő, nagyrészt kognitív pszichológiai írásokat tartalmazó tanulmánykötetet A Life in Cognition címmel. A kötet szerzőinek többsége Pléh Csaba mentoráltjának vallja magát, mások pedig vele együtt dolgozó kutatótársai. A kognitív pszichológia legkiemelkedőbb magyar képviselői gyakorlatilag mind ebbe a csoportba tartoznak, hiszen alig van kognitív tudományi műhely az országban, amelynek gyökerei ne tőle indultak volna ki. A kötetet Pléh Csaba tavaly előtti, 75. születésnapjára tervezték megjelentetni, de a járvány miatt erre csak most kerülhetett sor.

2022. január 10.

A kötet szerkesztői, Gervain Judit, Csibra Gergely és Kovács Kristóf titokban tartották Pléh Csaba előtt a tA Life in Cogniton című tanulmánykötet a kiadó oldalánanulmánykötet tartalmát, ő is szinte csak a megjelenés pillanatában ismerhette meg. A professzor értékelése szerint a kötetben tanulmányt publikáló kutatók arra mutatnak rá, hogy az elmúlt három-négy évtizedben hogyan alakította át a tudományt (főképp a pszichológiát)
a kognitív szemlélet.

„Az én személyemen messze túlmutató, izgalmas panorámát kaphatunk a kötetből arról, hogy a harminc-negyven évvel ezelőtt pályakezdő pszichológusnemzedék hogyan formálta át az emberről alkotott elképzelésünket a kognitív szemlélet fényében – mondta Pléh Csaba, az MTA rendes tagja, a BME és a CEU Kognitív Tudományi Tanszékének professzora
az mta.hu-nak. – E paradigmaváltás lényege az volt, hogy az embert a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveitől kezdve mi, pszichológusok úgy kezdtük elképzelni, mint egy nagyon bonyolult paraméterekkel dolgozó, információfeldolgozó lényt. Ekkortól kezdtük feltenni a modern pszichológia máig meghatározó kérdéseit. Ilyen például, hogy hogyan kapcsolódik a nyelvi rendszer az ember fejéhez. Vagy hogy honnan származik és hogyan bontakozik ki a logikai érvelés képessége, ami a mindennapi cselekedeteinket irányítja.”

Tervek, elképzelések a világról

Pléh Csaba saját értékelése szerint „úgy kerül e képbe”, hogy először húsz éven keresztül az ELTE-n, majd a szegedi JATE-n, később pedig a BME-n is sok embert oktatott a kognitív szemléletre, akik közül sokan szétrajzottak
a világban, és lettek meghatározó, esetenként iskolateremtő kutatók. A kutató szerint a 20. század közepén uralkodó hagyományos pszichológiai szemlélet
az embert ingerekre reagáló lényként képzelte el, amelynek a viselkedése az állati tanulási modellek alapján meglehetősen jól jósolható. Ezzel szemben
a kognitív szemlélet amellett érvel, hogy az ember közel sem ilyen egyszerű lény, nem pusztán reagál a külső ingerekre, hanem saját tervei és elképzelései vannak a világról.

Az ezen elképzelések által meghatározott belső világ alapvető hatást gyakorol arra, hogy az ember hogyan reagál a környezetére. Ahogy a kognitív tudomány fejlődött, egyre jobban megértettük, hogy az emberi elme mely belső paraméterek alapján működik. De nem ez a kognitív megközelítés egyetlen újdonsága. A hagyományos pszichológia többnyire nagyon egyszerű fizikai mutatók alapján mérte az emberre ható külső ingereket (például a fény hullámhosszát vagy a hang erősségét mérték, befolyásolták e vizsgálatokban) és az emberi viselkedésre gyakorolt hatásukat. De a kognitív szemléletű kutatók kimutatták, hogy a jel fizikai jellemzése nem visz előre annak megértésében, hogy az egyes személyek elméjében miért váltanak ki
a különböző ingerek eltérő vagy éppen ugyanolyan mentális koncepciókat.

Pléh Csaba munkássága során rengeteget foglalkozott kognitív nyelvészettel, így teljesen természetes módon erre a jelenségre is nyelvi példát hoz.
Az emberek anyanyelvüktől függően eltérő beszédhangokat képesek megkülönböztetni egymástól, és ez nem feltétlenül függ össze a kimondott hang frekvenciájával. „Az anyanyelvi rendszer, amit az ember 5-6 éves koráig elsajátít, alapvetően meghatározza, hogy bizonyos hangingerekre hogyan reagálunk – érvel a kutató. – Amikor idegen nyelvet próbálunk megérteni, akkor jövünk rá, hogy mennyire nem halljuk úgy az általunk nem eléggé birtokolt nyelv hangjait, mint az anyanyelvi beszélők. Miért van ez? Hiszen
a fizikai inger az ön vagy egy kínai ember számára is ugyanaz.”

Vagyis a kognitív szemlélet az ingereket is alapvetően másképpen jellemzi: bonyolultabb módszereket használ, és ilyen módon kapcsolatot teremt
a természettudományok, illetve a bölcsészet- és társadalomtudományok között. Hiszen például a beszédmegértés megértéséhez egyszerre szükséges az akusztikus fizika, a hallás fiziológiája és a nyelvészet is.

Mindannyiunk fejében működő rendszer

„A nyelv nem csupán a nyelvtanírók hobbija, hanem mindannyiunk fejében működő rendszer. Úgy gondoljuk, hogy minden beszélő egy kis nyelvész, mert amikor elsajátította az anyanyelvét, elsajátította a nyelvi rendszer elemeit és szabályait anélkül, hogy e szabályokat meg tudná fogalmazni – folytatja Pléh Csaba. – Az idegrendszer kialakítja a nyelvi kategóriákat (például a zöngés és
a zöngétlen hangok megkülönböztetését) már jóval azelőtt, hogy az iskolában erről tanulnánk.”

A nyelvészet és a pszichológia mára jelentős átfedésbe került egymással, amit az is indokol, hogy a kogníció és a nyelvi működés sem választható el egymástól. Pléh Csaba szerint a két jelenség között kétirányú folyamatok működnek, és a kutatók között sincs egyetértés a tekintetben, hogy melyik
a meghatározóbb a másikra nézvést. A kutató hosszú ideig vizsgálta például
a gyerekek nyelvi fejlődését, és a célirányos gondolkodás kialakulásának szerepét a helyragok elsajátítására. Úgy találták, hogy a célt, a helyzetet, illetve a forrást jelölő helyragok (-ra/-re, -on/-en/-ön és -ról/-ről) elsajátításában fontos szerepet játszanak a már korábban megjelenő célirányos viselkedési készségek.

Ebből a vizsgálatból azt a következtetést vonták le, hogy a viselkedés fejlődése indítja be és irányítja a nyelv fejlődését. Ugyanakkor a nyelv fejlődésének van saját útja is, ezért a helyzetre vonatkozó nyelvi kifejezőeszközök elsajátítását önmagában a nyelv bonyolultsága is befolyásolhatja. A vajdasági magyar-szerb kétnyelvű gyerekek például rendszerint hamarabb sajátítják el a magyar helyragokat, mint a szerb nyelv hasonló funkciójú elemeit. Ennek nem az az oka – figyelmeztet Pléh Csaba –, hogy a gyerekek szerbül butábbak, hanem az, hogy a szerb nyelvben e térbeli viszonyokat egy elöljárószóval és egy raggal együttesen fejezik ki, vagyis bonyolultabb a rendszer.

A nyelvészet bizonyos ágai mára szinte természettudománnyá váltak, bár Pléh Csaba szerint ez csak részben technológiai, illetve módszertani kérdés, hiszen a megkülönböztetésben jócskán van tudománypolitika is. „A nyelv nagyon bonyolult jelenség, és ezért nagyon sokféle módszert kell alkalmazni
a kutatásához. Természetesen a nyelvészetnek ma is létezik a klasszikus, tisztán bölcsészeti eszközöket alkalmazó ága. Ugyanakkor, ha más statisztikai módszereket, agyi képakotó technikákat alkalmazunk a nyelvfejlődés vizsgálatakor, akkor már részben természettudományt művelünk. De ekkor is szükségünk van a bölcsészeti nyelvészeti tudásunkra a használt nyelvi elemek elemzéséhez” – tartja a kutató.

Az A Life in Cognition kötetben szereplő tanulmányok első és legterjedelmesebb csoportja nyelvészettel és pszicholingvisztikával foglalkozik. De ezek mellett a kognitív pszichológia történetéről és filozofikus megközelítéséről, illetve a klasszikus pszichológiáról szóló írások sem hiányoznak a könyvből. A kötet tartalomjegyzéke ezen a honlapon olvasható.