„…munkálkodni, hogy az embereket boldogabbaknak hagyjuk, mint találtuk” – Kecskeméti Gábor díszelőadása az MTA 199., ünnepi közgyűlésén

„Ha valaki nyitva tartotta a szemét a Magyar Királyságban, az 1825-ös év éledező közbeszédében több olyan jelet tapasztalhatott, amelyek a tudomány iránti megbecsülést fejezték ki” – kezdte díszelőadását Kecskeméti Gábor akadémikus. „…munkálkodni, hogy az embereket boldogabbaknak hagyjuk, mint találtuk” : Tudományelméleti modellek és tudományszervezési hagyományok a Magyar Tudományos Akadémia alapításában című ünnepi előadásában a Magyar Tudományos Akadémia születését az azt megelőző évszázadok európai tudománytörténetének folyamatába helyezve mutatta be. Előadásában rávilágított arra, milyen mélyen gyökerezett az antikvitástól kezdve áramló és alakuló európai szellemi folyamatokban az Akadémia születése, és hogy mi volt akkor, és változatlanul mi ma is a legnagyobb közbizalomnak örvendő intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia hivatása.

„A természettudományok gyakorlati hasznai: a fizikai, kémiai, műszaki, orvosi találmányok a nemzeterősítés és nemzetfejlesztés fontos tényezői lettek, aminek az előfeltétele az volt – ma is az –, hogy a humán tudományok pedig megteremtsék magát a nemzetet, létrehozzák annak közösségi tudását, identitását, kulturális emlékezetét – emelte ki Kecskeméti Gábor. – Mindkét folyamat a Magyar Tudományos Akadémia ösztönzésére és meghatározó irányításával ment végbe a 19. század során. Ez a mi példánk és távlatunk arra, hogy a természet- és élettudományok meg a bölcsészet- és társadalomtudományok s mindegyiknek a praktikus alkalmazásukon munkálkodó tagjai éppúgy, mint az elvi alapvetéseket kimunkálók, egyaránt az emberhez méltó lét feltételeit teremtik meg. Az Akadémia 200 éves történetének legfényesebb időszakai azok voltak, amikor valamennyit kölcsönös egymásrautaltságukban, elválaszthatatlanságukban osztatlan egészként képviselte.”