Lovász László portréjával bővült az elnöki arcképcsarnok

A mű annak az elnöki portrégalériának a része, amelybe olyan képek tartoznak, mint Dessewffy Emil akadémiai elnök Barabás Miklós által festett egész alakos, reprezentatív arcképe (1866), Gyémánt László Szentágothai Jánosról, Berend T. Ivánról, Kosáry Domokosról, valamint Vizi E. Szilveszterről készült mellképei, vagy Flip Csaba Pálinkás Józsefről készített portréja.

A most felavatott hiperrealista alkotás az elnököt akadémiai dolgozószobájában mutatja, a híradásokból ismert módon, nagy tárgyalóasztalánál ülve. Az asztalt borító üveglapon tükröződik a mindenkori elnöki reprezentáció egyik meghatározó tárgya: Eötvös József asztali órája. A reflexió (1825.) november 3. 11 órát mutat, a „valós” tárgy pedig (2019.) szeptember 1. 8 órát.

Lovász László a Czene Márta által róla készített portréval Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A mű leleplezésekor tartott ünnepségen Czene Márta elmondta, az arckép megfestésekor elsősorban arra koncentrált, hogyan lehetne egy képben utalni az Akadémia mostani helyzetére, a közelmúltban lejátszódott drámai folyamatra, azon belül Lovász László példaértékű szerepére, kiállására.

Lovász László és Freund Tamás a festmény avatásán Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Freund Tamás, az Akadémia idén megválasztott elnöke kiemelte azokat a programokat, amelyeket Lovász László indított el elnöksége idején. Tevékenységét méltatva elmondta, hogy az MTA 2014-től 2020-ig hivatalban lévő elnöke hitt abban, hogy napjaink nagy társadalmi kihívásainak megoldásait csak a tudományra, a multidiszciplinaritásra alapozhatjuk. Ehhez pedig együttműködésre van szükség az egyetemi, intézeti és ipari kutatóhelyek, a társadalom- és a természettudományok, a hazai és a határon túli tudományos műhelyek, továbbá a kutatók nemzedékei között is.

Bicskei Éva, az MTA Művészeti Gyűjtemény vezetője beszélt az akadémiai portrék műfajának történetéről. Az arcképcsarnok előzménye a Magyar Tudományos Akadémia születéséig nyúlik vissza. A működését 1831-ben, bérleményekben megkezdő civil szerveződés, a Tudós Társaság arcképcsarnoka a közösségi tiszteletadásokból kinövő gyűléstermi portrégalériákat példázta, és az elnökök, valamint a tagok képmásait fogadta be.

Ezeket a közösségi identitás számára fontos alkotásokat a Társaság székházának 1865-ös megnyitása után az első emeleti ülésteremben, az úgynevezett „Képes teremben” helyezték el. Az újabb és újabb megemlékezések miatt azonban a kisméretű helyiség falfelületeit az 1880-as évek végére már mindenhol képek borították. Hogy az újonnan érkező műveket elhelyezzék, a szomszédos, eredetileg fizikai és kémiai kísérleteknek helyt adó termet is ülésteremmé – elnöki tanácsteremmé – alakították át 1892-ben.

Az arcképcsarnokot a kommunista hatalomátvétel, a Tudományos Tanács felállítása után felszámolták. Az 1989-es rendszerváltáskor muzeologizálódott az egykori intézményi reprezentáció, a képek az MTA Művészeti Gyűjteményébe, harmadik emeleti kiállítótereibe kerültek. 2002-ben egy újabb, a Bolyai-teremben elhelyezendő arcképcsarnok kialakítása indult el. Vizi E. Szilveszter akadémiai elnök Gyémánt László festővel elkészíttette elődei, Szentágothai János, Berend T. Iván, Kosáry Domokos, Glatz Ferenc és saját maga portréját. Ez a kezdeményezés folytatódott Pálinkás József elnöksége alatt, akiről Filp Csaba festett portrét, ugyanakkor az összes akadémiai elnök arcmását is kihelyezte a Szentágothai terembe (utóbbiak különböző gyűjteményekben található eredeti festmények reprodukciói).