Bízom benne, hogy sok fiatalnak öröm lesz a kutatás – interjú Kondorosi Évával

Kondorosi Éva akadémikus kapta idén a kémiai ökológia területén meghirdetett Balzan-díjat. A kémiai ökológia az élő szervezetek közötti kémiai kapcsolatokat, a köztük folyó kommunikáció molekuláris alapjait vizsgálja. Kondorosi Éva a pillangósvirágú növények és a Rhizobium baktériumok szimbiózisában létrejövő nitrogénkötő gümők fejlődését tanulmányozva közel 2000 növényből származó kis fehérjét, peptidet fedezett fel, amelyek jelmolekulák, és a növényi sejtekben élő baktériumok differenciálódását idézik elő. A Balzan-díj 750 000 svájci frankkal jutalmazza a díjazottakat, de 2001-től elvárás, hogy ennek legalább felét fiatal kutatók támogatására fordítsák. A díj érdekessége, hogy a szűkebb tudományterületeket, melyek kutatói közül a következő év díjazottai kikerülnek, a díj odaítéléséért felelős bizottság előre kijelöli. A kutatókat felterjesztéssel jelölik a díjra.

2018. november 22.

mta.hu: Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy Önt választották idén a Balzan-díjra érdemes kutatónak? Lehet egy hasonló felterjesztésre készülni vagy számítani?

Kondorosi Éva: A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László terjesztett fel elsőként a díjra. Ha ez nem történik meg, akkor ma nem lennék díjazott. Ezt követte a Francia Mezőgazdasági Akadémia ajánlása a növényi szekció elnöke, Dominique Job révén. Hozzájuk csatlakozott támogatóként a Leopoldina elnöke, Jörg Hacker. Azt hiszem, nagyon nagy volt a verseny, hiszen a világ bármely részéről lehetett jelölteket állítani. Én mindvégig várakozó állásponton voltam, nem akartam sem csalódott lenni, sem nagyon beleélni magam. Tudtam, hogy amit munkatársaimmal felfedeztünk, annak rendkívüli jelentősége van a szimbiózis területén, de azon túlmenően is. Amikor megkaptam az e-mail-értesítést, hogy én kaptam a díjat, szinte megbénultam. Hihetetlen, nagyszerű érzés volt. Elismerése francia-magyar munkánknak, egyben lehetőség a munka itthoni folytatására tehetséges fiatalokkal.

Kondorosi Éva mta.hu / Szigeti Tamás

Kutatásai során többek között a növények és a velük szimbiózisban élő nitrogénkötő baktériumok kapcsolatát vizsgálja. Kimutatták, hogy a baktériumok differenciálódnak a növényi sejtekben, hatalmas méretűre nőnek, így fokozottabb nitrogénkötésre képesek. Áttörő felfedezés volt, amikor bebizonyították, hogy ezt a növény irányítja több száz növényi peptid segítségével. Úgy tudom, hogy a szimbiózis mellett most orvosi területen is folynak kutatásaik. Milyen haszna lehet a szimbiózisból eredő alapkutatásoknak? Hol tartanak most a kutatásaik? Milyen irányvonalakat tűztek ki?

A gyökérgümők sejtjeiben nitrogénkötő formává alakuló baktériumok sorsát vizsgálva, váratlanul egy kincsesbányára bukkantunk. Több száz, csak a szimbiotikus sejtekben termelődő növényi peptidet fedeztünk fel, amelyek biológiai aktivitása számtalan eddig ismeretlen és felderítésre váró folyamatot magában foglal: a növény kommunikál a baktériumokkal, befolyásolja az anyagcseréjüket, a „sorsukat”. Ez a teljes mértékben alapkutatáson alapuló téma számos alkalmazási lehetőséget kínál. Kimutattuk, hogy a peptidek egy részének nagyon erős baktérium- és gombaölő tulajdonsága van, amelyek több célponton támadják a mikrobákat, képesek elpusztítani az antibiotikumokra már nem reagáló, rezisztens patogén baktériumokat is, és nem károsítják az emberi sejteket. Ebből mára egy új kutatási irány fejlődött ki a kutatócsoporton belül új, növényi eredetű antibiotikumok előállítására. Van azonban arra is példa, hogy antimikrobiális peptidek képesek ráksejtek elölésére. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a szimbiózisban termelődő peptidek valamelyikének van-e ilyen tulajdonsága, de ennek vizsgálatára most indítunk el egy kísérletsorozatot. Emellett továbbra is fókuszálunk a peptidek szimbiózisban betöltött szerepére, hiszen a nitrogénkötés hatékonyságának növelése és az elkövetkező évtizedekben más növényekre való kiterjesztése – a fenntartható mezőgazdaság egyik alappilléreként – létfontosságú lesz a Föld népességének élelmiszer-ellátásában. Az előrejelzések szerint a század közepére a műtrágyázás, a maximális mértékű mezőgazdasági termelés sem fogja kielégíteni a táplálékigényeket. Arról nem is beszélve, hogy a nitrogéntartalmú műtrágyák felhasználásával és az emberiség lélekszámának intenzív növekedésével a talaj, a víz és a levegő egyre jobban szennyeződik reaktív nitrogénvegyületekkel, amelyek károsítják az egészséget, az ökoszisztémát és nagyban hozzájárulnak a klímaváltozáshoz. Bár kutatásaink ez irányban teljes mértékben alapkutatás-jellegűek, ezek nélkül a jövő megoldhatatlan.

Ön több külföldi kutatóintézetben dolgozott, sőt alapítója a francia növénytudományi intézetnek, amely a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (Centre national de la recherche scientifique, CNRS) keretében jött létre. A külföldi tapasztalatai alapján hogyan látja az alap- és az alkalmazott kutatásra fordított pénzelosztás arányát?Mennyire szabták meg a pályázati források a kutatások irányát?

Talán ezt a kérdést nem is intézeti tapasztalataim alapján, hanem az Európai Kutatási Tanács (European Research Council, ERC) Tudományos Tanácsában szerzett ismereteim alapján tudom a legjobban megválaszolni. Az ERC nem tesz különbséget alap- és alkalmazott kutatás között, felfedező kutatásokat támogat, a még meg nem válaszolt kérdések kutatását, a kutatók érdeklődéséből fakadó nagy és ígéretes gondolatokat, ötleteket, teret adva a kutatási szabadságnak, kreativitásnak, hiszen nincsenek előre meghatározott tématerületek, csak a minőség számít, a kiválóság. Megjegyzem, hogy pályám kezdetétől, a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban, a kölni Max Planck Intézetben vagy Gif-sur-Yvette-ben, a CNRS Növénytudományi Intézetében eltöltött évek során mindig megvolt a kutatói szabadságom. Sokszor léptem érintetlen, kihívásokkal teli területre, ami a sok nehézség és rengeteg munka ellenére végül is nagyon sok örömöt szerzett. Olyan irányban haladtam, amit érdeklődésem, tudásom és a szakirodalom ismerete alapján a legjobbnak láttam, a munkám támogatására pedig mindig volt lehetőség nemzeti vagy nemzetközi forrásból. Persze voltak nagy európai konzorciális pályázatok is előre meghatározott témákban, de ezeknek az eredményessége általában elmaradt a kutatók egyéni ötletein alapuló pályázatokhoz képest.

Ön szerint milyen a hazai tudományos attitűd az alapkutatások tekintetében, és ha kellene, min lenne érdemes változtatni?

Azt hiszem, hogy a kutatók részéről az alapkutatás fontossága, elsődlegessége nem kérdés. Ugyanakkor ennek a jelentősége országonként, kormányonként változik.

Azok az országok, amelyek igyekeznek az élre törni és fejlettebbek, gazdagabbak lenni, sokat invesztálnak az oktatásba és a felfedező kutatásba.

Láthatjuk a rohamos fejlődést Kínában és a kiváló eredményeket például Dél-Koreában. Magyarországon voltak már próbálkozások az innováció támogatására az alapkutatás háttérbe szorításával, de én nem tudok áttörő innovációs eredményekről. Szerintem csak a felfedező kutatások, sokszor a váratlan, előre nem látott eredmények és megoldások lehetnek az innováció forrásai. Természetesen az innováció lehetőségeit lehet stimulálni. Minden kutató megérzi, mikor van innovációs potenciál a munkájában, azonban ezt a jelen pályázati rendszerben nehéz a gyakorlatban igazolni. Az ERC, amely mint említettem, a felfedező kutatásokat támogatja, lehetőséget ad az innovációs potenciál kipróbálására a „Proof of Concept” grantekkel. Ezeket csak ERC-nyertesek pályázhatják meg, a támogatás 18 hónapos, ami elegendő annak eldöntésére, hogy érdemes-e a kutatást az innováció irányába vinni. Úgy gondolom, hogy ilyen jellegű „Proof of Concept” típusú pályázati lehetőségek nagyban elősegíthetnék a hazai innovációt is.

Amellett, hogy az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatóprofesszora, az Európai Kutatási Tanács élettudományi alelnöke, számos tudományos tanácsadó testület tagja, sőt részt vett az ENSZ főtitkára Tudományos Tanácsadó Testületének munkájában is. Tehát a kutatói szférán túl, erőteljesen jelen van a tudományos döntéshozatal különböző platformjain. Eddigi tapasztalatai alapján mit gondol a mai magyar tudományosság helyzetéről?

Egy európai ország tudományos helyzetéről jó képet ad az ERC-pályázatokon elért sikere. Magyarország az új tagországok közül élen jár. Ez részben a tudományos közösségen múlik, de az eredményességhez nagyban hozzájárult az MTA által beindított Lendület pályázati program, valamint az NKFIH részéről az ERC-pályázatok előkészítését segítő program, továbbá a kiváló minősítést elért, de nem finanszírozott ERC-pályázatok támogatása a következő beadási határidőig. Nem szabad megfeledkeznünk az MTA Nemzetközi Főosztályán működő ERC nemzeti kapcsolattartó pontról sem, amelynek tagjai értékes tanácsokkal segítik a pályázókat az egész országban. 2017-ig az ERC-pályázatok kb. 110 millió eurót hoztak a hazai kutatásba. Ebből körülbelül 53 milliót az MTA kutatóintézetei nyertek el, 53 milliót pedig az egyetemek, amelyek közül a CEU vezet 30 millióval. Az elnyert támogatások több mint egyharmadát, összesen 41 288 962 eurót 27 olyan kutató nyerte, aki Lendület-kutatócsoportot is vezet. Általában elégedettek lehetünk a sikeraránnyal, ami leginkább Olaszországéhoz hasonlít, de sajnos kevés a beadott pályázat, ezért számos hasonló méretű országgal szemben lényegesen alulmaradunk az elnyert pályázatok számában, a támogatás összegében. Vagyis sokkal több kiváló, rendkívül jól megírt, átgondolt és eredeti elgondolásokon alapuló, nagy kérdéseket megválaszoló pályázatot kell benyújtanunk, hiszen az ERC-pályázatok rendkívüli támogatást és gondtalan munkalehetőséget nyújtanak öt évre. Ez nem csak az egyéni pályázónak fontos, hanem a befogadó intézménynek is a 25%-os overhead és a presztízs miatt, továbbá lehetővé teszi az egyes intézmények tematikai frissítését, megújulását.

Hogy ítéli meg az MTA és az ITM között kialakult helyzetet?

Számomra érthetetlen, hogy miért kell tönkretenni azt, ami jó, és talán a legjobban működik. Az MTA intézményhálózata Pálinkás József elnöksége alatt radikális strukturális reformon esett át. A Lendület- és ERC-pályázatok nagyban növelték a kutatóközpontok és -intézetek szellemi értékét, átformálták, dinamizálták a korábbi, betokosodott rendszert. Az MTA jelenlegi elnöke mindent megtesz a minőség további javításáért, a nemzetközi versenyképesség megtartásáért vagy eléréséért. Természetesen még nagyon sok a tennivaló, az eddigi reformok csak a kezdeti lépések, de az irány mindenképpen ígéretes. Azonban ezt nem lehet felső vagy külső utasításra végrehajtani, átgondolt tervek, az MTA vezetésével és köztestületével való egyeztetés és jóváhagyás nélkül.

Milyen a magyar tudományos élet nemzetközi megítélése?

Sajnos nem túl jó. Nem nézik jó szemmel, ha csorbul a kutatói szabadság, ha veszélybe kerül az MTA autonómiája, ha külső és politikai döntéssel próbálják az MTA kutatóhálózatának szétzilálni, megszüntetni vagy a CEU-t, Közép- Európa egyik legjobb egyetemét bezárni. Nem értem, mi szükség van erre. Ezzel csak ártunk hazánknak. Számomra, az ERC Tudományos Tanácsának tagjaként és alelnökeként is, a kiválóság az egyetlen mérce a tudományban, és e téren az MTA és a CEU kutatói is kiemelkedően teljesítenek

2001-től a díjazottaktól elvárják, hogy az elnyert összeg legalább felét fiatal kutatók projektjeinek támogatására fordítsák. Milyen projekteket terveznek?

A szimbiózis kutatása, a nitrogénkötés fokozása, a több száz növényi peptid aktivitásának megismerése még rendkívül sok munkát igénylő, hosszú folyamat. Ez korlátlan lehetőséget nyújt lelkes fiatal kutatóknak bizonyos problémák megoldására. A Balzan-díj egy részét az ő támogatásukra szeretném fordítani. De emellett szeretnék fiatal kutatók számára felkészítő programokat indítani, nyári iskolákat szervezni, hogy minél eredményesebbek legyenek a tudományos életben. Külön figyelmet szeretnék fordítani a női kutatók életpályájára, hogy ugyanúgy megállják a helyüket a tudományban, mint az élet más területein, és ezért megkapják a megfelelő elismerést. Nőként elmondhatom, és magam is végigéltem, hogy nekünk sokkal több terhet kell vinnünk, több problémát kell megoldanunk, soha fel nem adva álmainkat, terveinket, de mindezt úgy, hogy otthon ne legyen hiány szeretetben és derűben.

Ha most lenne pályakezdő fiatal kutató, merre venné az irányt? Hol helyezkedne el?

Minden bizonnyal egy nyertes ERC- vagy egy Lendület-csoport tagja szeretnék lenni, hiszen azokban a szakmai megmérettetés megtörtént, és lehetőség van érdekes, izgalmas kérdések megoldásán több fiatal kutatóval együtt dolgozni. A csoport kiváló tudományos légkörében, konstruktív kritikáival és segítségével, feltehetőleg a legjobb indíttatást kapnám kutatói karrierem sikeres elindításához. Ez persze csak akkor valósulhat meg, ha én is a maximális igényeket támasztom saját magam és a munkám iránt. Én bízom benne, hogy sok fiatal gondolkodik hasonlóan, akiknek öröm és élvezet lesz a kutatás, és akiknek nagyszerű eredményeikre, sikereikre mindannyian büszkék lehetünk majd.

Az interjú 2018. szeptember végén készült.

Kondorosi Éva a 21 Nő az egészségügyért alapítvány stábjának adott interjút a díj átvétele előtt néhány nappal. A filmben megszólal Lovász László, az MTA elnöke. A díjat Rómában, 2018. november 23-án vette át.