„…hogy mindent örömmel és játékként éljenek meg” – különleges óvodapedagógia az Akadémiai Óvoda és Bölcsődében

„Tudás. Szeretet. Kreativitás.” E három szóból álló önmeghatározással találkozhat először a látogató, ha fellép az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde honlapjára. Milyen jellegű az a tudás, amelynek segítségével minőségivé teszik nevelőik a rájuk bízott gyermekek hétköznapjait? Mi a forrása annak a szeretetnek, amely körbeveszi a gyerekeket, és amely a nevelőtestület közösségében is tapintható? Milyen módszerek segítik ébren tartani a nevelői, és kivirágoztatni a gyermeki kreativitást?

A negyven éve működő Akadémiai Óvoda és Bölcsődében a gyermekek és nevelőik lelki egészségét egyaránt megóvó, különleges munka folyik.

„Minden gyermek abban fejlődik a legjobban, amiben jól érzi magát”

– így szól az itt dolgozó pedagógusok hitvallása. Hogy ezek nem csupán szavak, és hogy ez a hitvallás valóban meg is valósul, az érezhető az intézmény légkörében, az óvodát és az óvoda pedagógusait körülvevő szakmai és szülői megbecsültségben, és mindenekelőtt az idejáró gyerekek örömében.

Egy az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde óvodásai által készített gyermekrajz részlete Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Mi a titok? Talán éppen az a három szó, amellyel a honlapon először találkozunk: „Tudás. Szeretet. Kreativitás.” Mindhárom fogalom út és cél egy időben. Hogy ezt éljék és elérjék, az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde pedagógusai egy három fő szálból álló

komplex óvodapedagógiai programot dolgoztak ki, amely a művészetterápia, a mese- és drámapedagógia, valamint a néphagyományok identitásképző és megőrző erejének szintézisét valósítja meg.

„Nagyon sok tapasztalattal és tudással érkeznek a gyerekek. Mi nem teszünk mást, csak ezt a sok tapasztalatot és tudást igyekszünk a helyére rakni, és olyan helyzetekbe hozni a gyerekeket, hogy ezeket a helyükre tudják tenni olyan eszközökkel, amelyekben mi hiszünk, és amelyeket itt nyomatékkal tudunk felkínálni nekik, míg esetleg egy elfoglalt család, amelyben reggeltől estig dolgoznak, már kevésbé tudja ezeket az eszközöket otthon használni” – mondta Hajnal Margit Hajnalka a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában, amely 2023 májusában a Budapesti Óvodapedagógiai Napok alkalmával az Akadémiai Óvoda mesepedagógiai programját mutatta be. (A teljes rádióműsor itt hallgatható meg.)

Karácsonyváró dekoráció a népi élet tárgyaival az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde egyik helyiségében Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Hajnal Margit Hajnalka közel négy évtizeden át óvodapedagógusa, másfél évtizedig pedig vezetője volt az Akadémiai Óvodának. Egy óvodapedagógusi élet munkájával, csapatával közösen építette fel mindazt, ami szemléletként és gyakorlatként nyugdíjba vonulása után is megtartó erejét jelenti az intézményben folyó pedagógiai munkának, az itt dolgozó szakmai közösségnek. Az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde ráadásul életre szóló mintát kínál azoknak az óvodapedagógus-hallgatóknak is, akik az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán tanulva itt végzik szakmai gyakorlatukat.

„A gyerekeknek, amit nyújtunk, fontos, de fontos a szakmai csapat is. Összetartó nevelőtestületet, empatikus, egymást segítő, tanulni vágyó és elfogadó közösséget örököltem (…), ezt igyekeztem éltetni, fenntartani – és ez él ma is.”

(Hajnal Margit Hajnalka családtörténetét is érintő hivatásáról, szakmai életútjáról, élet- és óvodapedagógiai szemléletéről a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsora sugárzott életútinterjút 2023 júniusában a pedagógusnap alkalmával. A teljes interjú itt hallgatható meg.)

A 2023/2024-es nevelési évtől kezdve Kertész Tímea óvodapedagógus vezetésével működő Akadémiai Óvodában hosszú évek óta a művészetterápia, a mese- és drámapedagógia, valamint a néphagyomány-éltetés eszközeit ötvöző óvodapedagógiai programmal, azon belül pedig leginkább projektmódszerrel dolgoznak. Projektmódszert használva a pedagógus szerepe nem csupán a hagyományos módon alakul: „a szerep kibővül a bevonható partnerek (gyerekek, óvodapedagógusok, gondozónők, dajkák, szülők, társintézmények), illetve a feldolgozandó témák tág körével.

Az óvodapedagógusi szerep a projektmódszer alkalmazásakor sokkal konstruktívabb,

hiszen részben átengedi a gyermekeknek tevékenységeik megszervezését, lebonyolítását, irányítását és ellenőrzését, tehát indirekt hatásrendszerrel dolgozik” – olvashatjuk az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde honlapján.

Őszi projekt – land-art tecnikával készült képek az óvoda faliújságján Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

„A nevelőnek az a dolga, hogy úgy mutassa meg a világot a gyermeknek, hogy saját érdeklődésével a gyermeket a közös felfedezésre csábítsa” – mondta Gerő Zsuzsa gyermekpszichológus. Ezt a lélektani igazságot teszi meg mércéjének az a komplex differenciálás, amely az Akadémiai Óvodában zajló nevelőmunka során történik – a gyerekek örömének és játékának teljességét szolgálva. E differenciálás során

az óvodapedagógusok nemcsak a gyerekek korosztályát, hanem az egy korosztályon belüli fejlettségi szintjüket is figyelembe veszik, hiszen „egy homogén korosztályon belül is széles spektrumon található az ábrázolási készség, a kézügyesség, a finommotorika fejlettsége”.

Differenciált feladatválasztást kínálnak nekik, a gyerekek ugyanis intuitív módon érzik, melyik az a megoldható feladat, megvalósítható és örömmel létrehozható alkotás, amely énerősítő számukra. Feladatot tehát – a pedagógiailag gondosan megtervezett lehetőségek közül – legtöbbször maga a gyerek választ!

A tenger világa – az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde óvodásai által vegyes technikával készített alkotás részlete Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Mind a vizuális, mind a mozgásos tevékenységformákban „toporgó”, „lépkedő” és „suhanó” szinteken lévő gyerekek dolgoznak együtt. A felkínált lehetőségek közül a gyermekek által ösztönösen, önként választott eszköz vagy saját maguk térben való elhelyezkedése jelzi nevelőjük számára, hogy az adott gyermek az adott tevékenységi területen melyik szintet érzi magáénak: hol és hogyan érzi biztonságban magát, és hogyan tud majd örömmel és önfeledten játszani a művészetterápiás, a mese- és drámapedagógiai eszközökkel dolgozó vagy épp a néphagyományokat éltető foglalkozásokon.

Művészetterápia

„A gyermekek még olyan természetes egységben éreznek, léteznek önmagukkal, mintha Isten tenyerén élnének. Ott lakozik bennük a világ archaikus rendje és struktúrája, és ezt meg is jelenítik játékaikban és rajzaikban”

– idézi Molnár V. József néprajzkutató gondolatait Pávliczné Lőrincz Andrea, az Akadémiai Óvoda pedagógusa, „Katarzisz Komplex” művészetterapeuta Isten tenyerén a művészetekkel című írásában. (Az Akadémiai Óvodában zajló művészeti nevelést bemutató teljes tanulmány a Pedagógiai Lapok 2023 tavaszán megjelent számában olvasható, a kiadvány 84–88. oldalán.)

„Az alkotásokkal a gyermek ventilál, kirajzolja magából azt a feszültséget vagy vágyat, amelyet érez, ezzel kapcsolódva belső énjéhez. Egységbe kerül önmagával, az őt körülölelő világgal”

– írja az óvodapedagógus művészetterapeuta. Tapasztalatai szerint a gyermek „ösztönösen ráérez arra, hogy az alkotásokkal helyrebillenti magában az esetlegesen megbomlott egyensúlyt, megélheti a játékot, örömet, szépséget, önmaga jóságát, így megjutalmazza magát azzal a teremtő energiával, amit maga a tevékenység jelent.”

Boldog természet – vegyes technikával készült alkotás az Akadémiai Óvoda és Bölcsődében Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Hajnal Margit Hajnalka, korábbi intézményvezető pedagógus pedig azt is hangsúlyozta, hogy

„a gyerekek a művészet által nagyon sok mindent ki tudnak fejezni, amit szóban nem tudnak a tudtunkra adni. A művészet által úgy lehet nevelni, hogy a gyermek észre sem veszi, hogy ez valamilyen céllal lett köréfonva, hanem jól érzi magát benne.”

Ráadásul az alkotáson keresztül szimbólumképzéssel segíthető a viselkedéskorrekció, a részképességzavarok gyógyulása, a kommunikáció, a kapcsolati nehézségek, traumák feloldása, valamint a lelki harmonizáció is – így megvalósul az egész személyiség fejlesztése.

Az óvodai foglalkozások során „nem kizárólag asztaloknál, hanem a földön, illetve az udvaron, a természetben is szabadon alkothatnak a gyermekek, egyénileg és közösen, változó felületeken, akár az összegyűjtött természeti tárgyakból is létrehozva »land-art« művészi alkotásokat. (…) sokféle kiegészítő anyag, eszköz áll a rendelkezésükre, például fonal, gyöngy, bot, toll, gomb, kavics, magok, termések a díszítésekhez, kiegészítésekhez”. A kreatív foglalkozásokon gyakran a természet szakralitását követő tematikával dolgoznak a csoportok, így a gyerekek nem csupán önmagukhoz és egymáshoz, hanem a teremtett világ nagy egészéhez is kapcsolódnak.

Szüreti foglalkozás az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde udvarán. A háttérben, a fánál tematikus dekorációk is láthatók. Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Az alkotásokat az óvodapedagógusok láthatóvá is teszik: a folyósokon, öltözőkben kiállításként helyezik el őket, és sokat beszélgetnek a gyerekekkel és a szülőkkel róluk. Az a tapasztalatuk, hogy

az alkotások megtekintése öröm a szülőknek is, hiszen így kapcsolatba léphetnek gyermekük érzésvilágával,

és akár beszédindító téma lehet közöttük az elkészült munka. A szülői értekezletek alkalmával arról is szó esik,

hogyan tükrözik a pszichés fejlődést az alkotások, hogy mi az, amit támogatni, erősíteni kell, és mi az, ahol esetleg hiányok vagy gyógyulásra váró élethelyzetek vannak.

Mindezek mellett van még valami, amiről kevesebbet beszélünk, pedig megkerülhetetlenül fontos:

maguk a pedagógusok is élvezik ezt a kreatív folyamatot, amelyben dolgoznak – örömük pedig táplálja a gyerekek örömét és biztonságérzetét.

Hiszen ahhoz, hogy egy gyermek boldog óvodás legyen, boldog óvodapedagógusra van szüksége. Pávliczné Lőrincz Andrea így vall erről: „Érezzük az egyéni és közös alkotó-, teremtő erőt, és azt, hogy számunkra is létezik olyan hely, amely bennünket játékosan »Isten tenyerén« tart.”

Téli napfény süti az adventi lucabúzát az óvoda egyik csoportszobájában Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Mese- és drámapedagógia

Nincs ez másként a mese- és drámapedagógiai foglalkozások során sem. Az érzelmek világába, a feszültségoldás lehetőségeihez, a lelki egészséghez gyermeknek és felnőttnek egyaránt utat kínálnak a mesék.

A mese nem csupán a szereplőiről, hanem rólunk is szól.

„Mi magunkat is gyógyítjuk, ha mesélünk a gyerekeknek. Mi magunk is végigjárjuk a mesehős útját, küzdelmeit, mi magunk is feloldódunk a mese végén, mi magunk is igénybe vesszük a segítséget, amit a mese felkínál. Megéljük az átváltozásokat a mese által. Hiszek abban, hogy ha olyan alkalmakat találunk pedagógusként magunknak, amelyekben oldani tudjuk magunkat, és támogatjuk a lelki fejlődésünket, akkor mi magunk is támogatjuk a gyerekeket” – vallotta Hajnal Margit Hajnalka. Munkatársa, Bíró Ildikó óvodapedagógus szerint pedig valójában

„minden óvodapedagógus drámapedagógus, csak nem tud róla”.

Mesefeldolgozás land-art technikával
Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Az Akadémiai Óvodában gazdag mese- és drámapedagógiai módszerekkel bújnak be gyerekek és pedagógusaik a mesék világába. Bíró Ildikó hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy minden meséhez legyen egy rituálé, amely minden csoportban más és más. „A miénkben van mesegyertya, meseillat, mesebőrönd, kiscsoportos korban mesepárna (hogy a gyermek a testét is el tudja lazítani). Mindig ugyanazon a helyen mesélünk, és ők kényelmesen megtalálják a nekik legotthonosabb pozíciót. A mesebőröndben az aktuális meséhez található néhány eszköz, ami már előre felkelti a gyerekek figyelmét. Vajon miről fog szólni ma a mese?”

A mesék ilyen gazdag eszköztárú feldolgozása válasz és oldás lehet korunk gyermeki fejlődést érintő egyik legnagyobb problémájára: a készen kapott képi világ uralmára.

A mesepedagógia kreatív belső képalkotásra és a mese megélésére készteti a gyerekeket a készen kapott képi világ kreativitást gátló befolyása helyett.

A drámapedagógiai eszközökkel pedig a mesék világa mellett „rá tudunk kapcsolódni arra is, amit otthonról hoz a gyermek. Azt a fajta tapasztalatot és tudást használjuk fel a meséinkben, amit a gyermek behozott, és a mese által feldolgoztatjuk vele, és akkor a helyére kerül az, amit ő tapasztalt, és a külső, képi világ által kevésbé tudott feldolgozni” – mondta Hajnal Margit Hajnalka.

Mesevilágot építő kisfiú az Akadémiai Óvoda és Bölcsődében Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Néphagyomány és identitás

Az Akadémiai Óvodában a gyermekek saját tapasztalatainak tisztelete és közös munkába emelése mellett nagy hangsúlyt helyeznek a nemzedékek tapasztalatát és bölcsességét összegyűjtő néphagyományok identitásképző erejének éltetésére is. Néphagyományokhoz kapcsolódó projektjeik mentén

évkörre, évköri jeles napokra, szokásokra, ünnepekre hangolva bátorítják a gyermekek szabad önkifejezését komplex játéktevékenységek alkalmával. A kézműves munkák pedig a magyar kulturális gyökerekhez is hozzákapcsolják a kreatív alkotásokat.

„Minden a gyerekkorból indul ki, és ezt tapasztaltam is negyvenéves pályám során” – nyilatkozott a szakmai életútját bemutató interjúban Hajnal Margit Hajnalka. – „Szándékom volt a néphagyományéltetést is behozni a csoportunkba. Komplexen szemlélni az évet, és elindulni a néphagyomány és a jeles napok mentén, és így valóban készülni és megérkezni valahova.”

Karácsony gyerekszemmel – vegyes technikával készült alkotás részlete Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Az Akadémiai Óvodában dolgozó pedagógusok tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyerekek nagyon szeretik az évnek ezt a ritmusát, és mélyen foglalatoskodnak az ehhez kapcsolódó, néphagyományainkhoz is kötődő tevékenységekkel (népi mondókák, játékok, néptánc, eszközkészítés, múzeumpedagógia stb.). „Erre Buda közepén is fogékony lelkeket találunk.

Ez nem szélsőséget jelent, óvodánkban nagyon sok nemzetiségű gyermeket nevelünk, és mindenki behozhatja a saját népi kultúráját és identitását, és így tágíthatjuk a kört”

– hangsúlyozta az óvoda néphagyomány-éltető profilja kapcsán Hajnal Margit Hajnalka.

Márton-napi libák az óvoda egyik faliújságján Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

A néphagyományok megélésére pedig még a mindennapi testmozgás is alkalmas! Hogyan? Ennek módszerét dolgozták ki Hajnal Margit Hajnalka mellett Bíró Ildikó, Őri Orsolya óvodapedagógus és Prekker Ilona kisgyermeknevelők, akik „Szüret”, „Dömötörtől Mártonig”, „Advent”, „Farsang, kisze”, „Böjti időszak, húsvét”, „Március 15.”, „Szent György hava, Pünkösd hava”, „Szent István hava, Új kenyér hava” című tematikus projektjeikben az évkörhöz és ünnepeinkhez kapcsolják a gyerekek játékos mozgásfejlesztését.

***

Minden játékon és módszeren túl azonban a pedagógushivatás mindenkori – óvodás, iskolás éveinkre visszatekintve mindnyájunk által átérezhető – igazsága, hogy „a gyermek nem a (tan)anyagot tanulja, hanem téged tanul”. Abba az identitásba, abba a személyiségstruktúrába, amely gyermekkorban alakul ki, nem csupán és elsősorban nem a „mit”, hanem a „kit” épül be. Nem csupán az, hogy a gyermek „mit” kapott, hanem mindenekelőtt az, hogy „kit” kapott, „ki” volt vele.

Kertész Tímea óvodapedagógus, az intézmény vezetője így beszél erről:

„Mindig mi vagyunk a minta. Az a mód, ahogy mi kifejezzük az érzelmeinket, az is nagyon-nagyon fontos dolog, hiszen sok esetben ez adja a mintát a gyereknek, hogy én is elég differenciáltan tudom-e kifejezni azt, hogy éppen egy helyzethez hogyan állok, illetve azt, hogy hogyan reagálok arra.”

„Amikor mondjuk van egy kiscsoportos, aki zokog” – hoz példát a fenti gondolatokra Kertész Tímea –, „és nem lebeszélni próbálom a szomorúságáról, hanem azt mondom, hogy én ezt megértem és átérzem, hogy neked most nagyon hiányzik az anyukád, és képzeld, hogy reggel én is éppen elsírtam magam valamin. És kikerekedik a gyermek szeme, és azt gondolja, hogy »jé, akkor lehet szomorúnak lenni, megértenek engem«.”

Madáretető – gyerekek által készített festmény részlete az óvoda egyik ajtaján Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye

Ha megteremtjük azt az atmoszférát, amelyben a gyermek biztonságban érzi magát, ha szeretettel közel lépünk aktuális állapotához és vele született adottságaihoz – legyen ez akár tehetsége, akár gyöngesége –, és ott, a mélyben megértve őt, vele együtt, az ő tempójában és a benne rejlő kreatív, életigenlő erők irányában haladunk tovább, akkor fejlődése a számára lehetséges teljességgel és örömmel valósul meg, és vezeti őt későbbi élete felé. Ez lenne a lényege az óvodai tevékenységeknek: „…hogy mindent örömmel és mindent játékként éljenek meg”. Talán épp azért, hogy felnőttként is örömmel és a nehézségeket elhordozni képes, játékos lélekkel élhessenek.

Az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde munkatársai 2023 karácsonyán Forrás: az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde fényképgyűjteménye