Harmathy Attila kapta az Akadémiai Aranyérmet
Harmathy Attila, az MTA rendes tagja vehette át a Magyar Tudományos Akadémia 191. közgyűlésének hétfői nyilvános ünnepi ülésén az Akadémiai Aranyérmet.
Gyermekkorában a fizika és a fénytan is érdekelte a Széchenyi-díjas tudóst, de édesapja nyomdokait követve végül a jogi pálya mellett döntött. Egyetemi tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte, mellette tanult a Cambrigde-i Egyetem nyári tanfolyamán, valamint elvégezte a Strasbourgi Összehasonlító Jogi Egyetem négy évfolyamát. 1962-től 1992-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott, az egyetemen negyedéves egyetemista kora óta tanít. 1972-ben docenssé, 1982-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Elhivatottsága megmutatkozott kutatói és tanári munkájában is.
Harmathy Attila„A polgári jog körén belül elsősorban a szerződés, kártérítés témakörével foglalkoztam, de mivel ez egy négy féléves tárgy, amit évtizedeken keresztül oktattam, a polgári jognak más területeivel is kapcsolatba kerültem. Ezenkívül egy ideig a hitelbiztosíték jogi vonatkozásaival is foglalkoztam. Pályámnak egyik fő vonalához tartozik az összehasonító jogi kutatás is” – emelte ki Harmathy Attila a számos kutatási területe közül a legjelentősebbeket.
Vékás Lajos, az MTA alelnöke így vélekedik róla: „Született tanár, vérbeli kutató, csendes, szerény, szívósan dolgozó kolléga. A kutatásban és az oktatásban egyaránt az alaposság jellemzi. Nem látványos sikerre törekszik, hanem a megalapozott eredmények érdekelték mindvégig.”
Harmathy Attila szerint a tudományos kutatásnak közvetlen, mindennapos haszna kevéssé van, az áttételesen jelentkezik. Több jogszabály előkészítésében vett részt, azonkívül a bírói gyakorlat befolyásolásában, ami bizonyos fokig közvetlen hatás.
Számos nemzetközi kutatás résztvevője, konferenciák előadója, több nemzetközi szervezet tagja. Nyolc éven keresztül a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia alelnöke, két cikluson át a jogegységesítés kérdéseivel foglalkozó Unidroit igazgatósági tagja volt. Alkotmánybíróként szervezője volt több olyan konferenciának, amely Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását készítette elő. Tizenkét könyv szerzője, illetve társszerzője. Közel háromszáz tanulmánya jelent meg, ezek közel fele idegen nyelven. 2007 óta professor emeritus, de változatlanul tanít az ELTE jogi karán.
1993-ban megalapította az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolát, amelynek több mint egy évtizedig az elnöke is volt.
„Az új jogásznemzedékek tanításánál arra törekedtem, hogy ne mechanikusan próbálják a dolgokat elintézni, hanem lássák az embereket, és gondolkozzanak azon, hogy milyen következményekkel jár az, amit csinálnak. A társadalomra, az egyes emberekre. Gondolkozzanak” – fogalmazta meg oktatói munkássága legfőbb célját a tudós.
Eredményei elismeréseként több magyar kitüntetést vehetett át, 2012-ben Széchenyi-díjat kapott.
A kitüntetést az MTA elnöke hozta létre a 10/1960. MTA (A. K. 12. sz.) utasításával. A díj adományozója a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége, az Akadémia elnöke adja át a májusi közgyűlésen. Az Akadémiai Aranyéremből évente egy kitüntetés adományozható, kizárólag az Akadémia tagjának kiemelkedő tudományos, tudományos közéleti, tudománypolitikai és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként.
A díjazottat bemutató videó:
