Hálózatok tanulási és döntéshozatali mechanizmusai – Csermely Péter rendes tag székfoglaló előadása

Csermely Péter, az MTA rendes tagja (Kattintson a galériához!) mta.hu/Szigeti Tamás

A hálózatkutatás az emberiséget elérő „információs lavina” megértésének és feldolgozásának egyik fontos eszközévé vált az elmúlt húsz évben. A számos életvezetési tanácsot is megfogalmazó székfoglaló előadás vezérgondolata az volt, hogy a hálózatokra jellemző általános tulajdonságok nemcsak a szerkezetükre, hanem az adaptációjukra is érvényesek. A nem neuronális, egyedi sejtek igen hasonló alapszabály szerint tanulnak, mint az agy: az alkotóelemeik (pl. fehérjék) közötti kapcsolatok erőssége nő a tanulási folyamat során. A Hebb-féle tanulási szabály tehát sokkal általánosabban érvényes és alkalmazható, semmint azt eddig hittük. Általános a hálózatok döntéshozatali mechanizmusa is. Szokványos helyzetekben a hálózatok központi, jól összekötött régiójában (magjában) elhelyezkedő „főnökök” döntenek. Ez gyors és megbízhatóan reprodukálható döntést tesz lehetővé. Új helyzetben azonban a hálózatok „szélén” (perifériáján) lévő nódusok sokasága is részt vesz a döntési alternatívák felvázolásában. Ezek közül az adott kihívásra adekvát választ megjelenítő nódusok a tanulási (azaz: élsúly-átrendeződési) folyamat során a hálózat perifériájáról bekerülnek a hálózat centrumába, így ők lesznek az új „főnökök”. A demokrácia tehát nem pusztán morális alapállás, hanem a sejtjeinkbe kódolt parancs. Az a társadalom, amelyik túl akarja élni a 21. századot, egymás gondolatait tisztelő, abból tanulni vágyó, a közös megoldások kimunkálására kész emberekből kell, hogy álljon. Ehhez ma is jó útravalót adnak Széchenyi István 1826. december 10-én megfogalmazott gondolatai: „Nem, mi nem születtünk reformátoroknak, előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját.”