Elhunyt Telegdy Gyula orvosprofesszor, akadémikus
Nyolcvanhét éves korában elhunyt Telegdy Gyula Széchenyi-díjas orvosprofesszor, az MTA rendes tagja, Szeged díszpolgára.
2023. január 4-én, 87 éves korában elhunyt Telegdy Gyula orvosprofesszor, az MTA rendes tagja, Szeged város díszpolgára.
Az erdélyi Nagyszebenben született 1935-ben. 1959-ben szerzett orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Diplomájának megszerzése után az egyetem Élettani Intézetében kapott állást, ahol az 1970-es években már docensként dolgozott. Kezdetben kutatómunkáját Lissák Kálmán akadémikus irányításával végezte, azonban hamar lehetőséget kapott arra, hogy önálló kutatócsoportot alakítson. Saját kutatócsoportján belül következetes, szigorú, fegyelmet megkövetelő és megalkuvást nem tűrő vezető volt, hozzá kell tenni, hogy maga is így élt.
Fiatal korában fő érdeklődési területe a humán reprodukció kutatása volt, ezen belül is az édesanya és a méhén belül fejlődő magzat rendkívül összetett, kölcsönösségen alapuló hormonális és biokémiai kapcsolata. Korán lehetőséget kapott arra, hogy az USA-ban, majd Svédországban folytassa munkáit. Diczfalusy Egon világhírű svéd-magyar professzor mellett végzett kutatásai ekkortájt világszerte érdeklődést váltottak ki. Munkáira élete során több mint 5000 hivatkozás történt a szakirodalomban.
1966-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. 1999-2008 között a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának elnöke, egyúttal az MTA elnökségének tagja volt. Más területen is szolgálta az Akadémiát: 1991-99 és 2002-2008 között az MTA Szegedi Területi Bizottságának elnöke volt és nevéhez kötődik a székház méltó felújítása is. 1992 és 1995 között a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság elnöke, 1993 és 1998 között a Magyar Élettani Társaság alelnöke volt.
1975-ben meghívták a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetébe, ahol tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést kapott. Valamennyi általa felkért pécsi munkatársa családostól követte őt Szegedre, közülük ma ketten az MTA rendes tagjai, egy kolléga pedig haláláig az MTA külső tagja volt. Hatalmas aktivitással kezdte szegedi kutatásainak kialakítását, amelynek központjában a neuropeptidek szabályozó szerepének tisztázása volt. Közvetlen munkakapcsolatban volt a Nobel-díjas Andrew V. Schally professzorral (USA), a holland David De Wied professzorral, a Holland Királyi Tudományos Akadémia elnökével és természetesen Diczfalusy professzorral, de kiváló szakmai kapcsolatai voltak különböző orosz és német laboratóriumokkal is.
1985-ben az egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánjává választották, amely tisztséget 1990-ig viselte. Hivatali ideje alatt vezették be Szegeden az angol nyelvű oktatást, amelynek keretében külföldi hallgatók is tanulhattak a karon. 1990 és 1991 között az egyetem tanári testületének elnöke volt. 1997 és 2000 között az egyetem általános és oktatási rektorhelyettese volt. 2000-ig viselte intézetigazgatói tisztségét. 2005-ben emeritus professzori címet kapott. Az egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia Neurohumorális Kutatócsoportjának vezetőjévé is kinevezték. Elismerve a szegedi tudományos életért és felsőoktatásért végzett több évtizedes kiemelkedő munkáját, 2004-ben Szegeden Pro Urbe díjat kapott, illetve 2006-ban a város díszpolgárának választották. 2020-ban elsőként kapta meg az MTA Szegedi Területi Bizottságának „Pro Sciencia Életműdíját”.
Gazdag kutatói és oktatói életútját számos alkalommal ismerték el kitüntetéssel, így a Szecsenov-díj (1984, Orosz Orvostudományi Akadémia), a Diczfalusy-érem (1988, Karolinska Institute, Stockholm), a Széchenyi-díj (1998), a Batthyány-Strattmann László-díj (2002), a Genersich-díj (2002), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004), Szeged díszpolgára (2006), a Szent-Györgyi Albert-díj (2010) és az Olson Prize (2013) kitüntetettje volt.
Telegdy Gyula akadémikust nemcsak családja gyászolja. Gyászol a Magyar Tudományos Akadémia és annak köztestülete, a magyar orvosképzés, a Szegedi Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem és sokan mások, akik gazdag életútja során találkozhattak vele.
Kovács L. Gábor