Elhunyt Solymosi Frigyes akadémikus, Széchenyi-díjas kémikus

Életének 87. évében elhunyt Solymosi Frigyes kémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A leghivatkozottabb magyar kémikus életútját Dékány Imre akadémikus idézi fel.

2018. július 23.

Solymosi Frigyes 1931-ben született Kisteleken, az érettségi után elvégezte a Szegedi Tudományegyetem vegyész szakát. Vegyészdiplomát 1955-ben kapott. 1955–58 között az egyetem Szervetlen és Analitikai Tanszékén dolgozott Szabó Zoltán akadémikus munkatársaként, az MTA Gázreakciókinetikai Tanszéki Kutatócsoportjában, később az MTA-SZTE Reakciókinetikai Tanszéki Kutatócsoportját vezette.

Munkája akadémiai kutatóként, majd később tanszékvezető egyetemi tanárként szorosan kapcsolódott a Szegedi Tudományegyetem TTIK kémia tanszékeinek tevékenységéhez. Szűkebb szakterülete a heterogén katalízis, a szilárdtest-kémia és a nanoszerkezetű anyagok felületének tanulmányozása. 1960-ban megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa, 1967-ben a kémiai tudományok doktora fokozatot. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1990-ben rendes tagjává választotta. 1992-ben a magyar kémikusok közül elsőként tagja lett az Academia Europaeának. 1993–97 között az MTA elnökségi tagja, 2000–2002 között a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke volt. 1972-ben Akadémiai Díjat, 1977-ben a Munka érdemrend ezüst fokozatát, 1993-ban Széchenyi -díjat, 2000-ben a Magyar Köztársaság Középkeresztje kitüntetést kapott. 1999-ben Szeged város díszpolgárává választotta.

Kutatómunkája során kezdetben katalízissel foglalkozott, majd jelentős eredményeket ért el a szilárd fázisú reakciók termikus vizsgálatában. Az 1970-es évektől kezdve érdeklődése részben ismét a katalízis felé fordult, munkatársaival a természetben előforduló gázok katalitikus átalakításának lehetőségeit vizsgálta, valamint olyan új kísérleti technikákat honosított meg hazánkban, amelyekkel a szilárd anyagok felületén lejátszódó folyamatokat tanulmányozhatók. Meghatározó szerepet vállalt az új felületvizsgáló módszerek hazai megvalósításában.

Számos neves külföldi intézetben dolgozott. 1962–1964 között Cambridge-ben a Cavendish Laboratóriumban, 1971–72-ben a nyugat-berlini Fritz Haber Intézetben tevékenykedett. Vendégprofesszori meghívást kapott a liverpooli (1981–82), a müncheni (1987–88, 1998) és a párizsi Pierre et Marie Curie (1991, 1992) egyetemektől. 1988–89-ben egy évig Fulbright-ösztöndíjjal a Texasi Egyetemen dolgozott Austinban. Számos nemzetközi szakmai bizottság és folyóirat-szerkesztőbizottság tagja volt. Iskolateremtő munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar katalíziskutatás nemzetközi elismertségéhez.

Szeged, 2018. július 24.

Dékány Imre