Elhunyt Pölöskei Ferenc történész, az MTA rendes tagja

2016. december 19-én, hosszú betegség után, életének 87. évében elhunyt Pölöskei Ferenc történész, az MTA rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professor emeritusa, korábbi dékánja.

2016. december 23.
Pölöskei Ferenc Forrás: Wikimedia Commons

Pölöskei Ferenc 1930-ban Rédén született. 1953-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar és történelem szakán, majd az ELTE Bölcsésztudományi Kar Új- és Legújabbkori Magyar Történelem Tanszékén volt tanársegéd. 1958 és 1962 között adjunktus, 1962 és 1970 között egyetemi docens. Miután 1969-ben megvédte akadémiai doktori disszertációját, 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 1972-ben megbízták a tanszék vezetésével. 1982-ben az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánjává választották, mely tisztséget 1990-ig töltötte be. Rendszeresen és aktívan részt vett a kar és az Akadémia tudományos életében. Tagja volt az MTA Történettudományi Bizottságának, az Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságnak és a Művelődéstörténeti Bizottságnak. Eközben 1963-tól a tanszék mellett működő Tudományos Diákkör tanár elnöke, több fiatal történészt indított el pályáján. 70. születésnapján nyugdíjba vonult, de szakmai tevékenységét továbbra is folytatta. 2001-től a kar professor emeritusa volt.

Akadémiai pályafutása gyors és töretlen. Végigjárta a kor tudományos minősítési rendszerének állomásait: 1960-ban megvédte a történettudományok kandidátusi, 1969-ben akadémiai doktori értekezését. 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává választották.

Pölöskei Ferenc kutatásai a dualizmus korának egészére kiterjedtek, de elsősorban a politikai rendszerek modern kori kialakulása, ezen belül is a kormányzati struktúra és a polgári többpártrendszer működése érdekelte. A hagyományos politikatörténeti tematikákat a jogrendszerek irányába tágította. Időskori betegségének elhatalmasodásáig szenvedélyesen tanult, művelte magát: a forráskutatás mellett mindennapjait a szívós idegennyelv-tanulás, a hazai jogrendszerek szakirodalmában való elmélyedés töltötte ki.

Munkásságát Pázmány Péter felsőoktatási díjjal és Akadémiai Díjjal jutalmazták.

Pölöskei Ferenc temetéséről később intézkednek.