Elhunyt Ladik János kvantumkémikus, az MTA külső tagja

Ladik János (1929 - 2018) Fotó: mta.hu

Ladik János professzor, akit a Nobel-díj-bizottság tagja, Per-Olov Löwdin kissé tréfásan „Jimmy von Ladik” néven szokott volt emlegetni, olyan magyar polgári családból származott, amelyben a humán tudományoknak igen erős hagyományaik voltak. A középiskola befejezése után főként a történelem iránt érdeklődött, de – ahogy a Fizikai Szemlében megjelent cikkében[1] írta – 1948-ra Magyarországon olyan helyzet alakult ki, amelyben értelmetlen lett volna történelmi tanulmányokat kezdeni. Így lett a fiatal Ladik János vegyészmérnök, majd – további önművelés és kemény munka révén – alapkutatással foglalkozó kvantumkémikus vegyész.

Munkássága – széles tudása és érdeklődése mellett – két fő területre fókuszált: (1) a szilárd testek és polimerek (periodikus rendszerek) kvantumkémiájára, valamint (2) a kvantumkémia biológiai alkalmazásaira. Mindkét területen nagyon hamar nemzetközi szaktekintéllyé vált. Az első témában készült a szeminális Giuseppe Del Re – Ladik János – Biczó Géza jegyezte cikk[2], amelyben az elméleti háttér kidolgozásában Ladik Jánosnak volt vezető szerepe – s amit a szerzők sorrendje nem tükröz –, megalapozta a polimerek és kristályok ún. ab initio („first principles”) leírásának matematikai-fizikai formalizmusát, amely minden további megközelítés alapjául szolgált.

Sokáig dolgozott Magyarországon. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt – ami a szakmában és azon kívül is köztiszteletet váltott ki irányában – átmenetileg háttérbe szorult, azután mégis sikerült az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében egy igen sikeres kvantumkémiai csoportot alakítania. Ebben – többek között – olyan nagy nevű kollégák dolgoztak, mint Suhai Sándor (később a Heidelbergben megalapított Rákkutató Központ vezető munkatársa), Kertész Miklós (később a Georgetown University professzora) vagy Mayer István, a hazai kvantumkémia nemzetközileg elismert, meghatározó egyénisége. A magyar tudományosság történetének szomorú epizódja, hogy e sikeres csoport alapítója és vezetője az 1970-es években mégis a nyugati emigráció mellett döntött.

Ladik professzor tudományos „művészetét” nem a körülményes matematikai szigor, nem is a számítástechnikai virtuozitás, hanem az ötletgazdag, intuitív gondolkodás jellemezte. Legsikeresebb alkotásai olyan tudományos kooperációban készültek, amelyben munkatársai számára folyamatosan inspiráló, gazdag ötletekkel tudott előállni, míg az együttműködő partnerek ezekhez az ötletekhez tették hozzá a részletek kimunkálását és sok esetben a számítógépes megvalósítást.

Németországi professzúrájának megalapítása után folyamatosan hívott meg jeles magyar kutatókat erlangeni intézetébe, ezzel is támogatva a magyar tudományosság fejlődését. Munkatársa volt többek között Ladányi Károly (Heisenberg korábbi munkatársa, az ELTE kutatóprofesszora), Beleznay Ferenc szilárdtest-fizikus, Legeza Örs Lendület-ösztöndíjas kutató vagy Bogár Ferenc fizikus, az MTA-SZTE Szupramolekuláris és Nanoszerkezetű Anyagok Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.

Ladik János – nagy figyelmet keltő originális publikációi mellett – nem hanyagolta el az oktatást és a tudomány népszerűsítését sem. Angol és magyar nyelvű könyveit ma is sokan forgatják.

A jelen sorok írójának meghatározó emléke, hogy diplomamunkájának kezdetén, amelyből hiányoztak a téma szükséges elméleti ismeretei, témavezetője Ladik János Kvantumkémia című, kisalakú, de a benne foglalt információmennyiséget tekintve igencsak tartalmas könyvét adta a kezébe azzal, hogy két hét múlva jelentkezzen, hogy megtanulta. Ladik nagyságát dicséri, hogy a könyv két hét alatt valóban megtanulható volt. A szerző a későbbiekben személyesen is igen sokat köszönhetett Ladik János megtisztelő támogatásának.

Requiescat in pacem.

Budapest, 2018. 03. 24.

Surján Péter
egyetemi tanár, ELTE
igazgatóbizottsági tag, Nemzetközi Elméleti Fizikai Kémiai Társaság

^[1] Ladik János: Egy kutató gondolatai az oktatás Európa egyesítésében játszott szerepéről. Fizikai Szemle, 1998, 10. sz. http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz9810/ladik.html

^[2] Del Re, G. – Ladik, J. – Biczó, G.: Self-Consistent-Field Tight-Binding Treatment of Polymers. I. Infinite Three-Dimensional Case. Physical Review, 1967, Vol. 155, Iss. 3, 997.