Elhunyt Kornai János közgazdász, az MTA rendes tagja

Kornai János (1928–2021) Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

Kornai János 1928-ban született Budapesten. A budapesti tudományegyetemen végzett. 1947-től a Szabad Nép gazdasági szerkesztője volt, 1955-ben az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa lett. 1966-ban elnyerte a közgazdaságtudomány doktora címet, 1976-ban az MTA levelező, 1982-ben rendes tagjává választották.

Számos külföldi egyetem hívta meg vendégprofesszornak: 1966-ban a Sussexi Egyetem, 1968-ban és 1973-ban az amerikai Stanford, 1970-ben a Yale, 1972-ben és 1983-ban a Princeton, 1976–77-ben a stockholmi, 1984–85-ben pedig a Harvard Egyetemen tanított. 1972–1977 között az ENSZ Fejlesztéstervezési Bizottságának alelnöke volt.

Dolgozott az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetőjeként, emellett a Collegium Budapest, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 1986-tól az amerikai Harvard Egyetem professzora is volt. Tagja volt az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának, valamint a Közgazdasági Szemle című folyóirat szerkesztőbizottságának. Az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia, a Brit Akadémia, a Svéd Királyi Akadémia, a Finn Tudományos Akadémia és az Amerikai Tudományos Akadémia külföldi tagjává választották, a Torinói Tudományegyetem pedig díszdoktorrá nevezte ki.

Főként a tervezés matematikai módszereivel, a matematika és a számítástechnika közgazdasági alkalmazásával, a gazdaság mechanizmusának elméletével foglalkozott. Közgazdasági művei tíz nyelven olvashatók, köztük
az Anti-equilibrium japánul is. Legismertebb munkája A hiány, amely 1980-ban jelent meg.

További fontosabb művei: A gazdasági vezetés túlzott központosítása;
A beruházások matematikai programozása; A gazdasági szerkezet matematikai tervezése; Erőltetett vagy harmonikus növekedés; Növekedés, hiány és hatékonyság; Ellentmondások és dilemmák; A vállalatok nyereségének bürokratikus újraelosztása; Régi és új ellentmondások és dilemmák; Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében; A szocialista rendszer kritikai gazdaságtana.

Önéletrajza 2005-ben jelent meg, ezt követte a japán kiadás, majd 2007 elején az angol változat. Munkásságáért 1983-ban megkapta a magyar Állami Díjat és a német Alexander von Humboldt-díjat. 1994-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1997-ben megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát. 2001-ben a stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetem, majd 2003-ban a várnai Közgazdasági Egyetem, 2013-ban a pozsonyi Páneurópai Főiskola díszdoktorává avatták. 2005-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést kapta. 2007-ben Akadémai Nívódíjjal, 2008-ban – 80. születésnapja alkalmából – a Magyar Közgazdasági Társaság Közgazdász Életműdíjával tüntették ki. 2009-ben megkapta a Húsz éves a Köztársaság díjat. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta életművéért, a gazdasági rendszerek elméletének és működésének kutatásában elért, világszerte elismert eredményeiért.

2018-ban 90. születésnapja alkalmából tiszteletére egésznapos tudományos konferenciát rendezett a Budapesti Corvinus Egyetem. 2018-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották. Temetéséről később intézkednek.

Kornai Jánost a szocialista gazdaság első számú teoretikusaként tartotta számon a világ. Kétségtelen, hogy a hiánygazdaság működési mechanizmusainak feltárásával (A hiány, KJK, 1980), majd az empirikus tényekre épülő elméleti szintézissel (A szocialista rendszer, HVG, 1993) ő volt
az a közgazdász, aki legmélyebbre ásva tárta fel a 20. század legnagyobb szabású társadalmi kísérletének természetét és elkerülhetetlen bukásának okait.

De a világ vezető közgazdászai nem csak ezért fogadták szívesen maguk közé olykor szakmai szövetségesként, olykor vitapartnerként. A gazdaság működésének általános, a kapitalizmusra is érvényes törvényei is erősen foglalkoztatták. Az általános egyensúlyelmélet hatékony kritikája (Anti-equilibrium, KJK, 1971) vagy a puha költségvetési korlát fogalmának kimunkálása (A puha költségvetési korlát, Kalligram, 2014) a gazdasági rendszerek általános működési elveit illetőleg is innovatív és termékeny elméleteknek bizonyultak.

Kornai János azon magyar tudósok egyike volt, aki világraszóló eredményeit Magyarországon érte el. Műveinek hatása innen kiindulva emelte őt
a legközvetlenebb gyakorlati jelentőségű elméleti közgazdászok közé – hiszen tényként kezelhetjük, hogy A hiány alapvető jelentőségű volt a kelet-közép-európai átmenet szellemi előkészítésében, vagy hogy kiemelkedő szerepet játszott a kínai gazdaság gyökeres átalakulását megalapozó reformgondolatok kimunkálásában. Nagy figyelemmel kísérte a kelet-közép-európai s kiemelten a magyar átalakulás folyamatait. Számos irányadó, máskor heves vitákkal kisért megállapításával közvetve formálta a rendszerváltás utáni fejleményeket.

Szigorú következetességgel követett etikai elvei, pontosságra és logikai zártságra törekvő érvelése, az alapos empirikus háttérre való támaszkodás alapján kutatói egyéniségét is példaként állíthatjuk a jelen és a jövő kutatói társadalma elé.

Chikán Attila