Elhunyt Keszthelyi Lajos biofizikus, az MTA rendes tagja

Keszthelyi Lajos (1927–2022)

Keszthelyi Lajos 1927-ben született Kaposváron. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet 1950-ben. 1951-től 1954-ig a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsaként megépítette az akkor már Eötvös Loránd nevét viselő egyetem Fizikai Intézetében az ország első szcintillációs detektorát és azzal gamma sugarak abszorpcióját mérte NaI kristályban.

1955-ben védte meg kandidátusi disszertációját, majd 1962-ben a fizikai tudományok doktora lett. 1954-től előbb teljes, majd 1978-tól 1989-ig félállásban az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében, illetve annak Részecske és Magfizikai Kutatóintézetében dolgozott. 1973-ban kinevezték az MTA Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Biofizikai Intézetének igazgatóhelyettesévé, 1975-től 1993-ig az Intézet igazgatója, illetve 1989 és 1993 között a Kutatóközpont főigazgatója volt. Ezzel párhuzamosan 1987-ben és 1988-ban az Amerikai Egyesült Államok több egyetemén is oktatott. 1993-tól 2006-ig kutatóprofesszorként vett részt a Szegeden folyó tudományos munkában. 2011-től haláláig az SZBK kutató professzor emeritusa. Folyamatos, egész életét kitöltő tudományos aktivitását jól jellemzi, hogy 2022-ben, tehát élete utolsó évében is megjelent rangos folyóiratban egy társszerzőkkel írt tudományos közleménye, amelynek elkészültében fontos szerepet játszott – ez egészen kivételes teljesítmény.

Pályafutásának első 20 évében zömmel elektrosztatikus gyorsítókkal keltett magreakciók vizsgálatával ért el előbb tisztán megspektroszkópiai, majd a ferromágneses ötvözetekbe ágyazott atomok magjaira ható hiperfinom kölcsönhatás perturbáló hatásának úttörő kihasználásával a szilárdtestfizika számára is fontos, nemzetközileg elismert eredményeket. Új kutatási irányokat indított el a Mössbauer spektroszkópia, a különböző ionnyaláb analitikai eljárások (Rutherford-visszaszórás (RBS), magreakciós analízis (NRA), részecskék keltette karakterisztikus röntgensugárzás spektroszkópia (PIXE)) meghonosításával, továbbfejlesztésével, felhasználási területük biológiai irányú kiszélesítésével. A Műszaki Könyvkiadónál 1959-ben megjelent „Atomok és atomi részecskék” című könyvéből generációk ismerkedhettek meg az atom- és atommagfizika alapjaival.

A biológia felé forduló érdeklődésének első nagy témája a biológiai aszimmetria eredete lett, azt vizsgálták, van-e kapcsolat a gyenge kölcsönhatás paritássértése és a biológiai aszimmetria között, hamarosan a téma meghatározó szakértőjévé vált. Ezt követő kutatásai az élet meghatározó folyamatára, a biológiai energiaátalakításra vonatkoztak. A vizsgált objektum a bakteriorodopszin, egy fény hajtotta, protont pumpáló fehérje volt. Új módszert dolgozott ki a fehérje működés közbeni mozgásának illetve a töltéstranszport egyes lépéseinek valós idejű követésére. Lényeges és igen nagyra értékelt eredményeket ért el a biológiai energiaátalakítás általános törvényszerűségeinek megismerésében.

E területen is rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult egész pályájára jellemző kutatási stílusa, amelyet a világos problémafelvetés, az eredeti kísérleti megközelítés, az érdekes jelenségek észrevételének kivételes képessége jellemzett. Folyamatos, egész életét kitöltő tudományos aktivitását jól jellemzi, hogy 2022-ben, tehát élete utolsó évében is megjelent rangos folyóiratban egy társszerzőkkel írt tudományos közleménye, amelynek elkészültében meghatározó szerepet játszott – ez egészen kivételes teljesítmény.

1982-ben az MTA levelező, majd 1987-ben rendes tagjává választották. Fontos tudományos közéleti tisztségeket töltött be: 1980 és 1985 között az Eötvös Loránd Fizikai Társaság alelnöke, 1985 és 1996 között a Magyar Biofizikai Társaság alelnöke ill. elnöke, 1993 és 1995 között az MTA elnökségének tagja volt.