Elhunyt Frank Tibor történész, anglista-amerikanista, az MTA rendes tagja

Frank Tibor az MTA rendes tagja volt, az ELTE – magas kitüntetéssel elismert – professor emeritusa, a magyar társadalomtudomány nemzetközi rangú képviselőjeként többek között a brit Royal Historical Society levelező tagja, Humboldt-díjas, a Magyar–Amerikai Fulbright Bizottság kuratóriumának szinte folytonos elnöke. Az itt csak érintőlegesen számításba vett szakmai-közéleti rangok is jelzik azt a gazdag tudományos életművével és hatékony oktatómunkájával kivívott általános megbecsülést, amely méltán övezte, és amely hosszú távon megtartja emlékét.

Frank Tibor alapbeállítottságát tekintve – ami átütött szép pályafutásának változó szituációin – konzervatív ember volt és világpolgár, mindkettő a szó legnemesebb értelmében. Számára magas mértéket szabtak családjának hagyományai, a magyar gyermekgyógyászat úttörő alakjaként orvosprofesszor anyai nagyapja, a korának magaskultúráját és nemzetközi látókörét közvetítő nagyanyja, az egyetemi tudományszervezés kulcsszereplőjeként édesanyja. Elfojthatatlan hangulati tehertételként nehezedett családjára édesapjának tragikus elvesztése 1948-ban, a tervezett kivándorlást megelőző napokban. Felesége, a jeles pszichológus-író hosszú ideig megtartó támaszt jelentett számára a tekintélyes életmű hátterében. Történészi munkája mélyen gyökerezett kéziratgyűjtő szenvedélyében, sokrétű és szerteágazó hatalmas tudását támogatta kiváló memóriája, remek nyelvérzéke lehetővé tette, hogy otthonosan mozogjon az angolszász és a német szellemi hagyomány és élő gondolkodás bonyodalmas világában.

A 19. és 20. századi nemzetközi kapcsolatok nézőpontokban gazdag, forrásanyagát tekintve színpompás kutatását végezte. Visszatérő témája volt az emigráció, kezdve a Kossuth környezetébe is került kettősügynök történetével, kiteljesedve a két világháború közötti értelmiségi emigráció (német-amerikai) kétlépcsős útjának tanulmányozásában. (Előzményként-ellenpontként foglalkozott a Wahrmann Mór alakjához is köthető zsidó asszimilációs törekvéssel.) Vizsgálta a kiegyezés brit visszhangját, különös tekintettel a magyarságkép alakulására. Tanulmánysorozatban tárta fel az angolszász irányú magyar külpolitikát az 1930–40-es évek fordulóján, s kiadta Montgomery amerikai követ bizalmas beszélgetéseit. Nevéhez kötődik a birodalomépítés egyetemes történetének szentelt könyvsorozat. Egyetemi munkája az angol-amerikai történet oktatásában úttörő szerepet játszott, és átütő sikert ért el, ám ezen túltekintve is, alapító főtitkára, majd 2007-ig alelnöke az MTA Modern Filológiai Társaságának, valamint szintén alapítója az Amerikanisztika Doktori Programnak. Igen tekintélyes amerikai egyetemek rendszeresen felkért vendégoktatója volt.

Frank Tibor nem volt konfliktuskereső ember, megértésre törekedett, elismerte mások szempontjait és értékeit, ami is messzemenően kamatozott a tudományos tehetségek felkarolásában és olyan egyeztető testületek működtetésében, melyek feladata a konszenzus keresése és elérése volt. Ezért volt alkalmas a vezető történeti folyóirat szerkesztésére, az MTA szakági bizottságának elnökletére, a könyv- és folyóirat-kiadás összehangolására,
a kutatási ösztöndíjak ügyében eljáró kollégium vezetésére egyaránt. Szellemi igényessége, átérzett felelőssége, szelíd iróniával színezett komolysága hozta emberi közelségbe népes hazai és megszámlálhatatlan külföldi együttműködő partnerével, tisztelőjével és tanítványával. Akik publikációinak és referenciáinak hatalmas tömegén túl is – bízvást remélhetjük – őrzik jó emlékezetét.