Elhunyt Balázs Sándor kertészmérnök, az MTA rendes tagja
2016. február 8-án, életének 91. évében elhunyt Balázs Sándor, az MTA rendes tagja, kertészmérnök, mikológus, egyetemi tanár, a kertészeti felsőoktatás és kutatás, valamint az iparszerűvé vált magyar zöldség- és gombatermesztés szaktekintélye.
Egyetemi tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végezte, itt szerzett mezőgazdász-diplomát 1952-ben. Ezután az egykori Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékén (ma a Szent István Egyetem része) kapott tanársegédi állást. Kutatási területe a makrogombák háziasítása és termesztése, az alkalmazott mikológia volt. Jelentős gombakutatási iskolát hozott létre. 1972 és 1993 között a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet igazgatója, illetve főigazgatója volt. A kutatóintézet vezetésétől való visszavonulása után, 1995-ös nyugdíjba vonulásáig a Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékét vezette.
A kertészek korábbi nagy intézményi szakmai elődeihez hasonlóan Balázs Sándor szakmai tevékenysége is négy fő területre, az oktatásra, a kutatás-fejlesztésre, a szervezetfejlesztési, illetve szakmai-közéleti feladatokra terjedt ki.
Első egyéni kutatási témájaként a zöldségtermesztő tájak elemzésével foglalkozott. A termesztéstörténet, a termesztési módok, a helyi fajták feltérképezése érdekében 1952 és 1960 között Szentes és Gyula környékén, Cegléd és Nagykőrös vidékén, a Csepel-szigeten, valamint a csányi körzetben folytatott intenzív kutatást hallgatók bevonásával. Egyetemi doktori címét e munkájával érdemelte ki 1959-ben.
Munkásságának második fő szakaszában az egyetemi kísérleti telep zöldségtermesztési részlegének vezetőjeként a hajtatási kísérletek felelőse, illetve szervezője volt. E munkája keretében kezdett el foglalkozni a növényházak és egyéb hajtató berendezések gombatermesztésre való hasznosítási lehetőségével. A gombák a későbbiekben tudományos és oktatási munkásságának középpontjába kerültek.
Szakmai életútjának harmadik, nagyon jelentős szakasza 1971-ben kezdődött, amikor a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézmény 600 alkalmazottjával, azon belül 60 kutatójával nemzetközileg is versenyképes innovációs intézménnyé vált. A gombakutatás egyik központjaként korábban nem termesztett fajok kultúrába vonásával, szaporítási és termesztési technológiájának kidolgozásával is foglalkoztak. Balázs Sándor elévülhetetlen érdemeket szerzett a laskagomba-termesztés technológiájának kidolgozásában. Önállóan, illetve munkatársaival együtt nemzetközi viszonylatban is abszolút újdonságnak számító szabadalmi eljárásokat dolgozott ki. Forradalmian új technológiafejlesztésének eredményeként az automatizált és iparszerű technológiával működő gombatermesztés mára a hazai zöldség-gyümölcs ágazat egyik legsikeresebb területévé vált.
Az 1980-as évek közepétől a kutatóintézet-vezetői munka mellett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékének vezetését is ellátta. Ekkor kezdődött pályája negyedik szakasza, amelynek középpontjában az oktatásfejlesztés, vagyis az oktatási igények és a specializált szakmai tudás összekapcsolása állt. A kilencvenes években a szakma akkori igényei szerint átdolgozta a zöldségtermesztés oktatási tematikáját. Vezető szerepe volt a kertészettudományi PhD-képzés előkészítésében és az első négy doktorképzési program sikeres akkreditálásában. A PhD-iskola tevékenységében haláláig aktívan részt vett.
Szabadalmai mellett nagyon jelentős volt szakírói tevékenysége, mellyel hazánkban és külföldön is ismertté tette magát. Több száz publikáció szerzője, munkáit magyar, német és angol nyelven adta közre. Önállóan és társszerzőkkel 16 könyvet jelentetett meg.
1965-ben védte meg a mezőgazdasági tudományok területén kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Kertészeti Bizottságának és az akkori Szegedi Akadémiai Bizottságnak lett tagja, utóbbinak 1985–1990 között alelnöki tisztét töltötte be. 1982-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává. A Tudományos Minősítő Bizottság termesztési mezőgazdasági szakbizottságának, később az MTA Doktori Tanácsának is tagja volt, valamint bekerült a Szociális Bizottságba. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Kertészeti Tanácsban is dolgozott, 1992-ben elnökévé is választották. Tagja volt továbbá a ZKI Bulletin, a Hajtatás, korai termesztés és a Kertgazdaság című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának.
Munkásságát számos szakmai kitüntetéssel ismerték el, így Állami Díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével és az Akadémiai Szabadalmi Nívódíjjal.
Elvesztését a hazai kertészeti felsőoktatás és kutatás mellett a hazai zöldség- és gombatermesztés képviselői is gyászolják.
