Elemzések a migráció munkapiaci hatásairól

Az MTA KRTK kiadásában megjelenő Munkaerőpiaci Tükör legfrissebb száma Magyarország szemszögéből vizsgálja a jelenleg zajló migrációs folyamatokat. Szó esik a hazánkból elvándorló népesség demográfiai összetételéről, az orvosok elvándorlásáról, a visszavándorlást ösztönző programokról, de képet kaphatunk arról is, miként hat a bevándorlók megjelenése a fogadó ország munkavállalóinak foglalkoztatottságára és bérszintjére.

2016. augusztus 22.

A Munkaerőpiaci Tükör c. évkönyvsorozat 17. kötete (2016). Szerkesztette: Blaskó Zsuzsa és Fazekas Károly.

Az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézete 2000-ben indította el a magyarországi munkapiac és foglalkoztatáspolitika aktuális jellemzőit bemutató Munkaerőpiaci Tükör című évkönyvsorozatot. A szerkesztők a kötetek tartalmának összeállítása során arra törekedtek, hogy az olvasók jól hasznosítható információkat kapjanak a magyarországi munkapiaccal foglalkozó kutatások friss eredményeiről. A szerkesztők, követve a sorozat korábbi gyakorlatát, idén is kiválasztottak egy területet, amelyről úgy gondolták, hogy az olvasók fokozott érdeklődésére tarthat számot. Így került a fókuszba a migráció – pontosabban annak egy fontos dimenziója: a munkapiaci hatása.

Migráció Magyarország szemszögéből

2015 óta elsősorban az Európába érkező menekülthullám irányította a figyelmet a nemzetközi vándorlásra és benne Magyarország szerepére. A migráció nem elhanyagolható hatással van az érintett országok foglalkoztatási szintjére és szerkezetére, továbbá a relatív bérszintekre. A kötetben szereplő tanulmányok többsége Magyarország szemszögéből vizsgálja a folyamatokat. A hazánkból való elvándorlás elemzése során a kutatók a migrációs döntések munkapiaci motivációira, valamint a rövid és hosszú távú következményekre koncentráltak. A bevándorlás pedig azt a kérdést veti fel a fogadó ország nézőpontjából, hogy a beérkezők egy (esetleges) nagyobb volumenű hulláma milyen hatással lehet a már ott élők foglalkoztatására, a bérek színvonalára és a szociális ellátórendszerek terhelésére.

Hárs Ágnes bevezető tanulmánya egyszerre nyújt áttekintést a ki-, vissza- és bevándorlási folyamatokról oly módon, hogy a magyar helyzetet regionális összefüggéseiben, a többi új EU-tagállammal összehasonlítva vizsgálja. A statisztikai adatokon nyugvó elemzés legfőbb megállapítása, hogy Magyarország, bár késve kapcsolódott be az Európát jellemző, keletről nyugatra irányuló migrációs áramlásokba, jelentős növekedés mellett mára a régióban közepesnek mondható éves elvándorlási szintet ért el, amelyet ugyanakkor korántsem ellensúlyoz a bevándorlás. Fontos hozzátennünk, hogy a vizsgált időszakban a Magyarországra beáramló migránsok jelentős többsége a szomszédos országok magyarjaiból tevődött össze.

Az elvándorlás demográfiája, orvosmigráció, angliai magyarok

A második, kivándorlást tárgyaló fejezet a munkapiaci következményeket többnyire közvetett módon bemutató, változatos megközelítéseket alkalmazó, többféle adatforrásra támaszkodó tanulmányokat tartalmaz. A várható munkapiaci hatásokra következtethetünk a kivándorlás mértékéből, dinamikájából és a kivándorlók társadalmi összetételéből. Sik Endre és Szeitl Blanka a kivándorlási szándékok, az úgynevezett migrációs potenciál alakulását mutatja be. Blaskó Zsuzsa és Gödri Irén, valamint Hárs Ágnes és Simon Dávid írásai pedig a már megvalósult migrációról szólnak. Míg előbbi különböző adatforrásokat felhasználva a Magyarországról elvándorolt népesség széles körének társadalmi és demográfiai összetételét vizsgálja, utóbbi a munkaerő-felvételek alapján egy szűkebb, de fontos migránscsoport, a külföldön munkát vállalók számának és összetételének alakulását elemzi részletesen, melynek egy speciális – és elsősorban a társadalmi következményeket tekintve fontos – részét alkotják azok, akik családjukat, benne kiskorú gyermekeiket hátrahagyva vállalnak külföldön munkát. A migráció e formájában érintett családokat számszerűsíti Blaskó Zsuzsa és Szabó Laura írása.

Az elvándorlás várható munkapiaci hatásainak megértését tovább segítik azok a tanulmányok, amelyek a kivándorlók egy-egy konkrét szakmai részpiacára koncentrálnak. A kötet két, az orvosmigrációt elemző tanulmánya (Hárs Ágnes és Simon Dávid, valamint Varga Júlia írása) pontos képet ad arról, hogyan és milyen tényezők hatására alakult az orvosok elvándorlása az elmúlt mintegy másfél évtizedben Magyarországon. Az Egyesült Királyságba vándorolt magyarokra fókuszál Moreh Christian elemzése, bemutatva a Magyarországról az Egyesült Királyságba irányuló kivándorlás főbb trendjeit és az ott élő magyar bevándorlók speciális munkapiaci jellemzőit.

A visszavándorlás ösztönzése és a bevándorlás munkaerőpiaci hatásai

A veszteségek mellett a kivándorlásnak kedvező hatásai is lehetnek a kibocsátó ország számára. Ilyen a kivándorlók által hazaküldött, sokszor nemzetgazdasági szinten is jelentős mértékű jövedelem, valamint a visszatérő migránsok által külföldön felhalmozott, majd otthon befektetett emberi tőke is. Kajdi László elemzése a Magyarországról kivándorlók által hazaküldött pénz volumenének alakulását mutatja be, kitérve e mérések nehézségeire is. Horváth Ágnes összefoglaló áttekintést nyújt a Magyarországra történő visszavándorlásról, és ismerteti a régió egyéb országaiban készült, a visszavándorlásról szóló vizsgálatok fő következtetéseit, Kálmán Judit pedig a visszavándorlást támogató közpolitikai programok nemzetközi tapasztalatait tekinti át.

A harmadik fejezet a bevándorlással foglalkozik, illetve a befogadó országokat érintő munkapiaci hatásokat veszi számba. A kötetben szereplő, hazai tendenciákat bemutató tanulmányok a népszámlálás adatait használják fel. Gödri Irén azt mutatja meg, hogy milyen tényezők alakítják a magyarországi bevándorlók foglalkoztatási esélyeit, illetve hogy miben térnek el a bevándorlók különböző csoportjainak munkapiaci esélyei. Elemzéséből kiderül, hogy a bevándorlók munkapiaci mutatói Magyarországon nemcsak hogy nem maradnak el a hazai népességéitől, hanem főként e csoport magasabb iskolázottságának köszönhetően még felül is múlják azokat. Az eredményeket Károlyi Róbert keretes írása tovább árnyalja. Köllő János tanulmányából kiderül, hogy – bár a bevándorlóknak a hazai népességhez képest a 15–64 éves korcsoportban tapasztalt munkapiaci előnye inkább kivételnek számít Európában – egy szélesebb korosztályt tekintve a bevándorlók számának növekedése több európai országban is döntő mértékben járult hozzá a foglalkoztatás válság előtt tapasztalt jelentős emelkedéséhez.

Bördős Katalin, Csillag Márton és Orosz Anna szakirodalmi feldolgozása a bevándorlóknak a fogadó ország munkavállalóinak foglalkoztatottságára és bérszintjére gyakorolt hatását elemző vizsgálatok következtetéseit foglalja össze. Ezek tanúsága szerint a bevándorlás rövid távú munkapiaci hatása elhanyagolható, hosszabb távon pedig inkább pozitív következmények mutathatók ki. Horn Dániel és Kónya István nemzetközi adatokon végzett elemzése a kulturális és a gazdasági asszimiláció közötti kapcsolatot vizsgálja. Elemzésük 16 országra vonatkozóan megerősíti a Gödri Irén tanulmányában is előrevetített következtetést: a nyelvi asszimiláció fontos előjelzője a bevándorlók munkapiaci sikerességének. A kötet záró írásában Tóth Judit ismerteti és teszi érthetővé a migrációs diskurzusban megjelenő legfontosabb jogi kategóriákat.

A szerzők az elemzések során arra törekedtek, hogy a migráció állandó mozgásban lévő folyamatait a megjelenés időpontjához minél közelebbi dátumig megmutathassák. Több esetben ez valóban azt jelentette, hogy a tanulmányok a 2016 elején éppen hogy elérhetővé vált, legfrissebb adatokat elemzik. Más esetekben azonban a 2011-es népszámlálásig kellett visszanyúlni ahhoz, hogy egyes kérdésekre választ kaphassanak. Ez természetesen felveti az elemzett adatok időszerűségének kérdését, ám a szerkesztők úgy ítélték meg, hogy az így vizsgált kérdések fontossága miatt nem tekinthetnek el ezeknek az elemzéseknek a közlésétől.

A kötet innen letölthető pdf-ben.