Az MTA kutatóinak szigorú elvárásoknak kell megfelelniük – minőségbiztosítás az Akadémián

A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózata 10 kutatóközpontból (összesen 39, a kutatóközpontok alá tartozó intézettel) és 5 önálló jogállású kutatóintézetből áll.

Az Akadémia kutatói – fiatalodó állomány

2017-ben az MTA kutatói átlaglétszáma együttesen 3179 fő volt. Az MTA intézményeiben dolgozó kutatók átlaglétszáma 2439 fő volt, közülük 936 fő oktatott felsőoktatási intézményekben.

Az MTA kutatóintézet-hálózatában az elmúlt években jelentősen fiatalodott az MTA kutatói állománya, amihez hozzájárultak a fiatalabb generációt támogató kutatási pályázatok is (Lendület, posztdoktori). A Lendület programban sikeresen pályázók jelentős része 35–45 év közötti. Az idősebb generáció részaránya évről évre csökken, míg 2016-ban az 51 évnél idősebbek aránya 25%-ot is meghaladta, 2017-ben már csak a kutatók 22,4%-a tartozott ehhez a korcsoporthoz.

A kutatóközpontokon és önálló kutatóintézeteken kívül az MTA kutatóhálózatához tartoznak az egyetemeken és közgyűjteményekben működő támogatott kutatócsoportok, továbbá az egyetemi Lendület-kutatócsoportok. A csoportok fő tevékenysége az alapkutatás és az ehhez kapcsolódó alkalmazott kutatási és fejlesztési feladatok ellátása, valamint részvétel a befogadó felsőoktatási intézmény oktatási munkájában.

A 95 Lendület kutatócsoportból 2017 során 52 működött MTA-intézményben, 43 pedig egyetemeken. Az akadémiai kutatók érdemi szerepet játszottak a doktori képzésben: az oktatásban részt vevők 56%-a (528 fő) tanított valamelyik doktori iskolában. Az egyetemeken működő 96 támogatott kutatócsoportban 740-en dolgoztak.

Köztestület, az MTA doktorai, akadémikusok – az egyetlen szempont a tudományos kiválóság

2017 végén a köztestületi tagok száma 17 600 fő volt, legnagyobb részük a hazai egyetemeken dolgozott. A köztestületi tagok tudományos minősítéssel rendelkeznek (legalább a PhD vagy a korábbi tudomány kandidátusa fokozattal). A köztestületbe való felvételükről jelentkezésük és tudományos eredményeik alapján az MTA tudományos osztályai döntenek.

A tudományos (PhD) fokozatot Magyarországon az egyetemek ítélik oda, a Magyar Tudományos Akadémia által adható MTA doktora tudományos címet – az adott tudományterület nemzetközi mércéjét is figyelembe vevő, objektív és szigorú kritériumrendszer alapján lehet elnyerni. Az MTA doktora cím elnyerésének szükséges, de közel sem elégséges feltétele, hogy a jelöltek jelentős hazai és nemzetközi tudományos teljesítménnyel, publikációkkal rendelkezzenek. A tudományterületek eltérő szokásaihoz igazított szigorú kritériumrendszerről itt érhetőek el információk.

Az MTA tagjai közé csak a legelismertebb tudósok kerülhetnek. Lehetnek levelező és rendes, valamint külső és tiszteleti tagok. Az akadémikusokat a hazai tagok választják. Levelező taggá az a magyar állampolgár választható meg, aki az MTA doktora címmel vagy azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli. Rendes tag pedig az a magyar állampolgárságú levelező tag lehet, aki levelező tagságának elnyerése óta jelentős tudományos eredményeket ért el.

Minőségbiztosítás az MTA kutatóhálózatban – szigorú belső követelmény-rendszerek

Az MTA kutatóinak szigorú elvárásoknak kell megfelelniük valamennyi kutatóhelyen. A közalkalmazottakat, így az MTA kutatóit is meghatározott időszakonként minősíteni kell. A kutatóhelyek saját, szigorú belső teljesítményértékelési és minősítési szabályzattal rendelkeznek, amely előírja, hogy egy kutatónak – besorolásától függően, amelyet tudományos minősítése és munkaviszonyának hossza határoz meg – évente mennyi publikációt kell alkotnia, vagy egyéb tudományos tevékenységet végeznie. A szabályozás arra is kiterjed, hogy milyen szigorú feltételek teljesítése esetén léphet valaki előre a következő fizetési/besorolási fokozatba.

A kutatóknak, kutatócsoportoknak, témacsoportoknak éves kutatási tématerveket kell készíteniük, amelyek teljesüléséről évente be kell számolniuk intézményük vezetésének. Ezek alapján a kutatóközpontok és kutatóintézetek, továbbá a támogatott kutatócsoportok és Lendület-csoportok az Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény előírásai alapján évente részletes szakmai beszámolót készítenek, amelyet az MTA Közgyűlése fogad el. Valamennyi kutatóhely számot ad a kiemelkedő kutatási eredményeiről, a kutatóhely hazai és nemzetközi K+F kapcsolatairól, nemzetközi pályázati eredményeiről, valamint legfontosabb publikációiról. E beszámolók az mta.hu-n mindenki számára, több évre visszamenőleg elérhetőek.

A kutatók alkalmazásában, a nemzetközi trendeknek megfelelően, különösen a fiatalabb, pályájuk elején lévők esetén egyre elterjedtebb a határozott idejű, egy kutatási projektre, támogatás terhére történő alkalmazás. Határozatlan idejű kinevezést csak a jól teljesítő kutatók nyerhetnek el.

Beszámolók minden évben

A különböző akadémiai kutatói támogatásokat elnyert kutatóknak – kezdve a fiatal kutatói támogatói rendszertől, a posztdoktori támogatásokon át egészen a Lendület-programig – évente be kell számolniuk tevékenységükről, amelyet az MTA választott, független testületei értékelnek. Azoktól, akik nem érik el az elvárt szintet, megvonhatják a további támogatást.

Az MTA kutatóintézet-hálózata számára – a nagy egyetemekhez hasonlóan – Open Access publikációs keretet biztosít: a kutatóhelyek maguk dönthetnek ennek felhasználásáról. A tavalyi évben erre a célra 75 millió forintot fordított az Akadémia. Természetesen ez az összeg sem elegendő valamennyi tudományos közlemény megjelentetési költségének fedezésére, a támogatás növelésének az MTA költségvetési lehetőségei szabnak gátat.