Az emberhez méltó lét kérdései – „A Tíz hónap Babilon-ügy” az Akadémián

Részlet Fullajtár Andrea előadásából

„Csodálatos napom van. De azt, hogy 1944. október hanyadika, nem tudom megmondani. Auschwitz, C Láger, 32-es számú blokk. Negyedik hónapja ez a lakhelyem. A C Lágerben harminckétezer magyar nő van összezsúfolva.

Azért van csodálatos napom, mert négy hónap után végre ceruzát foghatok a kezemben”

– írja Galló Olga lágernaplójában. Ezekkel a szavakkal kezdődött Fullajtár Andrea színművésznő A Tíz hónap Babilon-ügy című előadása a Magyar Tudományos Akadémia 199., ünnepi közgyűlésének harmadik napján.

Fullajtár Andrea A Tíz hónap Babilon-ügy című előadáson (MTA Székház, 2025. május 7.)
Képgalériánk a tudományos előadásokról a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Fullajtár Andrea, Jászai Mari-díjas színművész a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja – és Galló Olga unokája. Nagymamáját 1944-ben deportálták: megjárta Auschwitzot, majd különböző más lágereket.

Ceruzacsonkokkal írt lágernaplója „a hallgatás és elhallgattatás évtizedei után” teljes egészében, cenzúrázatlanul most először látott napvilágot

a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatában Tíz hónap Babilon címmel. A naplóból készült színházi előadást előadást január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján mutatták be a Gólem Színházban, és elnyerte a Kortárs Magyar Dráma díj különdíját.

Fullajtár Andrea A Tíz hónap Babilon-ügy című előadáson (MTA Székház, 2025. május 7.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az előadás változatát láthatták a jelenlévők a 200 éves Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési tudományos előadásai között. Mert ahogy Erdei Anna az előadásokat felvezető köszöntőjében Kodály Zoltán akadémiai elnökként mondott szavait idézve mondta: „Nemcsak a tudomány különféle ágai tartoznak össze, és mindegyik megsínyli, ha túlságosan bezárkózik szakmája szűk körébe, hanem

a tudomány és a művészet sem lehet el egymás nélkül.” Különösen igaz ez akkor, ha „az emberhez méltó lét” kérdése kerül figyelmünk fókuszába.

Fullajtár Andrea színházi előadása „olyan témát érint, amely előtt megrendülten állunk” – mondta Erdei Anna. Galló Olga naplójában

elénk tárulnak a lágerlét borzalmai, a megalázottság és kiszolgáltatottság, de a sorok között „mindig felcsillan a túlélés iránti vágya, az életben maradásért tett küzdelmei, a szerelmére való szép emlékezések”

– mondta az Akadémia főtitkárhelyettese.

Erdei Anna Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

„Hová fogok kerülni? Mindegy. Csak el ebből a pokolból. Félek, átjutok-e a selejtezésen, de lelkem legmélyén úgy érzem, átengednek. Nem lett belőlem csontváz, testem nem lett rühes, fiatal vagyok. Hiszem, hogy megmenekülök. Utoljára állok meztelenül, aztán oldalt kinyújtott karral, kezemben tartott ruhával elsétálok a szelektálók előtt” – írja Galló Olga lágernaplójában.

Fullajtár Andrea A Tíz hónap Babilon-ügy című előadáson, kezében nagymamája naplójának első, még cenzúrázott kiadásával (MTA Székház, 2025. május 7.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az előadás után mondott összegzésében Erdei Anna így fogalmazott: „Nem könnyű megszólalni egy ilyen megrendítő előadás után. Azt gondolom, hogy a könyv egyes részeinek kötelező iskolai olvasmányoknak kellene lenniük. Egyszerűen azért,

hogy hiteles forrásból tudják meg a későbbi nemzedékek, mi minden történt.

Mert sajnos a történelmet ismerve tudjuk, hogy ismétli önmagát, és ez újra előfordulhat, ha nem teszünk meg mindent ez ellen.”