Akadémikusok emlékezete – Dessewffy Emil
A magyar tudományosság és a Magyar Tudományos Akadémia szempontjából fontos, jeles tudósok életpályáját mutatják be és egyúttal hozzák közelebb a ma olvasójához a Hamza Gábor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszékének professor emeritusa szerkesztésében közzétett és többségükben általa is írt portrék. A sorozatban ezúttal Dessewffy Emil életútját ismerhetik meg.
(Barabás Miklós festménye) Forrás: commons.wikimedia.org
Dessewffy Emil 1814. február 16-án született Eperjesen és 1866. január 28-án hunyt el Pozsonyban. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, korabeli szóhasználattal élve „elölülője”, 1855. április 17-től egészen haláláig. Elnökké választására - az első elnök, Teleki László halálát követően - egy nappal korábban, 1855. április 16-án került sor. Az Akadémia levelező tagjának 1843. október 7-én választották. Az MTA igazgatósági tagja tíz évvel később, 1853. március 16-án lett. 1858. december 10-én választották, mint már az MTA elnökét, az Akadémia tiszteleti tagjává. A tiszteleti taggá választás, mely a legmagasabb akadémiai tagsági forma volt, a tudományos munkásság elismerésének jele volt.
Említést érdemel, hogy bátyja, a kassai jogakadémián tanulmányokat folytató Dessewffy Aurél (1808-1842) szintén az MTA tagja volt. Őt levelező tagnak 1833. november 15-én választották meg.
Dessewffy Emil az ugyancsak konzervatív politikus, Dessewffy József gróf (1771-1843) és Sztáray Eleonóra grófnő harmadik fia volt. Mivel szülei Kassára költöztek, így tanulmányait is ebben a városban végezte. A latin nyelvet igen magas színvonalon már fiatal korában elsajátította. A latin auctorok írásait nagy figyelemmel tanulmányozta. Igen fiatalon,13 éves korában Marcus Tullius Cicero több munkáját is lefordította magyar nyelvre.