A tudomány felelőssége többet jelent az eredmények közlésénél – interjú Lovász Lászlóval a World Science Forumról

mta.hu: Az idei World Science Forum mottója a tudomány felelősségéről szól. Tudományetikai kérdésekről lesz szó?

Lovász László: A tudományetikának van egy kodifikálható és egy nem kodifikálható része. A kodifikálható rész foglalkozik például az eredmények szerzőségének pontos tisztázásával, a szerzői jogokkal, az eredmények közlésének korrekt módjával. A közelmúltban jelent meg az Európai Tudományos Akadémiák Szövetségének (ALLEA) etikai kódexe, és az MTA-nak is van ilyen dokumentuma. Ezek maguktól értetődő, általánosan elfogadott elveket tartalmaznak. Ám véleményem szerint érdekesebb a tudományetika nem kodifikálható része, azaz a tudomány felelősségének kérdése.

Ez mit jelent?

Például azt, hogy egy tudósnak milyen egyéb kötelezettségei vannak a tudományos eredmények elérésén és publikálásán kívül.

Ide tartozik az is, hogyan kell az eredményeket közvetítenie a társadalom felé, és arról sem árt eltöprengenie, hogy milyen hosszú távú társadalmi hatásai lehetnek a felfedezéseinek.

Ezek összetett dolgok. Egy példa: az 1960-as években, a zöld forradalom idején a tudománynak köszönhetően nagyon megnőtt egyes haszonnövények, gabonanövények termőképessége. Mi is lehetne annál nemesebb cél, mint hogy egyre több embert tudjunk megmenteni az éhezéstől? Igen ám, de ezzel egyben a népszaporulat gyors növekedéséhez is hozzájárulunk, ami túlnépesedéshez, annak következményeként pedig újbóli élelmiszerhiányhoz, illetve további környezeti károkhoz vezet. Most, egy-két generációval később megint ott tartunk, hogy a Föld egyre nehezebben tudja eltartani az emberiség jelentős részét. Utólag már látjuk, hogy a termőképesség növekedése mellett jó lett volna idejében gondolni a hatásokra és az azokból fakadó tennivalókra. Persze vannak olyan tudományos eredmények is, amelyekről eleve tudható, hogy nem csak pozitív hatásuk lesz. Egy korábbi példa az atomenergia felszabadítása, napjainkban pedig a mesterséges intelligencia fejlődése lehet ilyen.

Lovász László Fotó: mta.hu / Mudra László

A tudomány céljaival kapcsolatban tehát felmerülhetnek etikai szempontok. Bár az emberi tudás bővítése nemes cél, az, hogy ez a tudás mire használható, már bonyolultabb kérdés. Olyan kérdés, amely mindig is foglalkoztatta a tudósokat. Persze nem csupán őket, hanem az ipari élet szereplőit, a politikai döntéshozókat és mindenki mást, aki valamilyen formában részt vállalt a kutatásokban. Tekintettel azonban arra, hogy a tudományos eredmények a kutatók munkája révén születnek meg, elsősorban az ő felelősségük, hogy a következményeken elgondolkodjanak. Ezért tartjuk fontosnak a tudomány felelősségének témáját, és ezért is döntöttünk úgy, hogy ez lesz az idei WSF egyik fókuszpontja.

Mely problémákat tartja a tudomány előtt álló legnagyobb kihívásoknak, és milyen súllyal szerepelnek ezek a témák a A WSF részletes programjaWSF programjában?

Az egyik legfontosabb probléma szerintem az, hogy a tudomány fejlődése miatt az eredmények egyre nehezebben értelmezhetők még egy átlagos intelligenciájú ember számára is. Fiatalkoromban nagyjából értettem a benzinmotor működését, és ha kellett, akkor szét tudtam szerelni akár egy autó motorját is. Ugyanez ma elképzelhetetlen. Vagy itt van például a mobiltelefon. Mindenkinek ott lapul a zsebében, már-már mágikus tárgy, többet tud, mint amit 50 éve bárki el tudott volna képzelni. De meg tudná javítani egy átlagos felhasználó, ha elromlik? Kétlem. Arról nem is szólva, hogy a különböző orvosi eljárások, gyógyszeripari innovációk milyen alapos és komplex tudást kívánnak. A technológia tehát egyre bonyolultabb, az emberek egyre nehezebben értik, és emiatt sokan félnek tőle.

Ezért az egyik legfontosabb kihívás, amely előtt a tudomány áll az, hogy ne adjon okot a félelemre, ne éljen vissza azzal, hogy olyat hoz létre, amit a többség nem tud ellenőrizni.

Legalább ilyen fontos azonban az is, hogy a tudomány művelői maguk mögött tudják a társadalom támogatását.

Ön szerint gyengül ez a támogatottság?

Igen. A bizalom fenntartása érdekében szigorú belső etikai normákra van szükség a tudományban. Ezek megtartása akkor is elengedhetetlen, amikor a kutatók a szakpolitikai döntéshozatalban vesznek részt. A tudományos tanácsadásnak rengeteg feltétele és szempontja van, de mindkét fél részéről elengedhetetlen a tudományos tények ismerete és tisztelete. Az idei brazil esőerdőtüzek idején például többféle „tény” is keringett a sajtóban. A téma a WSF-en is előkerül majd. Az a Paulo Artaxo tart előadást róla, akinek csapata 2007-ben Al Gore-ral megosztva kapott béke-Nobel-díjat klímakutatásaiért.

Milyen főbb szervezetek vállalnak aktív szerepet az idei WSF-en?

A legfontosabb nemzetközi szervezetek közül itt lesz az UNESCO, az ISC (International Science Council), az AAAS (American Association for the Advancement of Science), az EASAC (European Academies’ Science Advisory Council), a TWAS (The World Academy of Sciences) és a Global Young Academy (Fiatalok Akadémiája). Utóbbi azért is kifejezetten fontos szereplő, mert bevonja a tudományos párbeszédbe a következő generációk tudósait, továbbá hazánkban is idén alakult meg a Fiatal Kutatók Akadémiája pont ebből a célból.

Az idei WSF egyúttal visszatekintés is lesz az elmúlt 20 évre. Ön szerint sikerült az elmúlt két évtizedben elérni, hogy egyre jobban odafigyeljenek a világ tudósainak találkozójára a politikai döntéshozók is?

Egyértelműen, hiszen az 1999-es budapesti konferencia még egy kormányközi tanácskozás volt, tehát egy teljesen más módon szerveződő, kisebb rendezvénysorozat. De az volt a kiindulópont, amiből a WSF kinőtte magát, miután 2003-ban az MTA átvette a szervező szerepet a nagy tudományos világszervezetek partneri közreműködésével. A kétévente megrendezett fórumok sorában újabb szintet jelentett az, amikor a WSF, megtartva budapesti súlypontját, 2013-ban Brazíliában, majd 2017-ben Jordániában tartotta tanácskozását, két év múlva pedig a Dél-afrikai Köztársaság ad majd neki otthont. Ez is mutatja, hogy befolyása egyre nagyobb, és egyre többen vesznek rajta részt a világ legkülönbözőbb régióiból. A helyszínek kiválasztásánál egyébként ügyelünk arra, hogy a fórum ne a fejlett országok kutatóinak csúcstalálkozója legyen, hanem jobban bevonjuk a tudomány szempontjából is inkább fejlődőnek nevezhető államok képviselőit. Ez azért is fontos, mert a fórum megszervezése önmagában is sokat javíthat az adott ország tudományos állapotán és megítélésén.