Alább közöljük Freund Tamásnak a sajtótájékoztatón elmondott gondolatait:

Szeretettel köszöntöm a sajtó megjelent képviselőit és választott vezető kollégáimat!

A járvány következtében frissen megválasztott elnökként előbb szólhatok Önökhöz, a média képviselőihez, mint a megválasztó tudóstársaimhoz és a magyar társadalom tagjaihoz, akikhez Önök juttatják el első elnöki szavaimat. Kérem Önöket, hogy ez a különleges helyzet, együttes felelősség egy kölcsönös tiszteleten és lojalitáson alapuló együttműködés kezdete legyen. Elnöki koncepciómban kiemelt helyet kapott a tudósok és a társadalom kapcsolatának ápolása, gazdagítása. Ebben nagyon fontos az Önök szerepe, együttműködése.

Elsőként engedjék meg, hogy elismerésemet fejezzem ki az Akadémia leköszönő vezetőinek a 6, illetve 3 éves önfeláldozó munkáért, mindenekelőtt Lovász László elnök úrnak, aki óriási áldozatok árán is védte az Akadémia érdekeit az elmúlt kétéves, nehéz időszakban. Munkásságáról, kiváló programjairól kisfilm készült, melyet a közgyűlés holnapi lezárása alkalmával fogunk levetíteni.

Köszönöm jövendőbeli közvetlen munkatársaimnak, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságának, akik alelnökként is segítettek, hogy hatalmas munkájuknak köszönhetően eredményes közgyűlést és tisztújítást tudunk megvalósítani ilyen különleges körülmények között is. Nagy várakozással készülök a közös munkára!

A kampányidőszak és a választások, úgy érzem, korrektül zajlottak, köszönet ezért a Jelölőbizottságnak, a bizottság elnökének, Vörös József akadémikusnak és minden jelöltnek. Gratulálok vetélytársamnak, Pléh Csabának, aki igen sok szavazat megszerzésével igazolta, hogy nemcsak kiváló tudós, de programjának, stratégiájának komoly tábora van, ezek egy részének adaptálása megfontolandó. Köszönöm neki, hogy a háttérben zajló, időnként méltatlan politikai pengeváltások a jó kollegiális kapcsolatunkat sohasem árnyékolták be. Bölcs tanácsaira elnökségem idején is számítani fogok.

Szeretnék gratulálni most megválasztott vezetőtársaimnak, akikkel szoros együttműködésben szeretnék dolgozni az elkövetkező 3 évben a hazai tudományosság javát szolgálva. Először a hölgyeknek, Erdei Anna főtitkárhelyettes asszonynak, akire jelentős feladatok várnak a társadalmi kapcsolatépítésben, remélem, örömmel vállalja majd ennek a komplex területnek az irányítását. Gratulálok Lamm Vanda társadalomtudományi alelnök asszonynak, akinek segítségével igazolni szeretném, hogy a társadalomtudományok területén különösen nagyra becsülöm és támogatom a kiválóságot, és elnöki programom megvalósításában fontos szerep hárul bölcsész és társadalomtudós kollégáinkra. Gratulálok a meggyőző sikerhez Kollár László főtitkár úrnak, barátomnak, akivel együtt készültünk erre a megmérettetésre. Már csak emiatt is, úgy gondolom, hogy együttműködésünk zökkenőmentes lesz, hiszen azonos értékrendben gondolkodunk, az Akadémia előtt álló feladatokat és megoldásokat hasonlóan látjuk. Gratulálok Hudecz Ferenc alelnök úrnak, aki nemcsak a természettudományok területének koordinálását vállalhatja fel, hanem számítanék rá – mint az ELTE volt rektorára – az egyetemekkel való kapcsolataink fejlesztésében is. Az élettudományi alelnök személyéről még nincs döntés, de mindkét jelölttel, Kosztolányi Györggyel, az Orvosi Tudományok Osztályának elnökével és Szathmáry Eörssel, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójával is kiválóan együtt tudnék dolgozni.

Minden tudományterületen tisztelem a kiválóságot, teljesen függetlenül a politikai hovatartozástól. A gyengéket pedig a jövőben is kritizálni fogom, ugyancsak függetlenül a politikai hovatartozástól. Attól, hogy valaki másképp látja a világot, más alapállásból indul, esetleg az egyetemes tudomány fontosabb számára, mint annak magyar vonatkozásai, még nem lesz rossz tudós. Hiszek abban, hogy a sokféleség a fejlődés motorja és az ellenálló képesség záloga: az ideológiai sokféleség a társadalmi fejlődésben, a genetikai pedig a biológiai evolúció folyamataiban alapvető.

Minden tudományágban vannak iskolák, melyek egy-egy korszakban dominálnak. Ezzel nincsen baj, ha nemzetközileg elismert teljesítményük alapján emelkednek ki a mezőnyből. Az egyes iskolák, ideológiai vonulatok közötti szakmai vetélkedés pedig jót tesz az adott tudományág fejlődésének. De ennek a vetélkedésnek a szakmailag megkérdőjelezhetetlen kiválóságok között kell zajlania, egyébként értelmetlen, sőt kontraszelekciós hatású. Helye van a kormánykritikának, de tegyék ezt a kiválók az ország érdekében, szigorúan szakmai alapon, az Akadémia küldetésének megfelelően. Kosáry Domokos szavaival élve, a nemzeti érdekek képviseletének egy magasabb szintű emeletéről, ahonnan az Akadémiának nem szabad elmozdulnia.

A jelenlegi helyzetben érthetőek és szükségesek a belső vitáink. Ezeket higgadtan, egymás megbecsülése mellett kell lefolytatni, és egyetértésre vagy elvszerű kompromisszumokra kell jutnunk. Olyanokra, amelyek megfelelnek alapelveinknek és a Magyar Tudományos Akadémia küldetésnyilatkozatának.

Ugyanakkor az Akadémia tudományos közössége nem zárkózhat elefántcsonttornyába, hanem nyitottnak kell lennie a társadalom és a kormányzat igényeire, a megfogalmazott kérdésekre és a kritikákra is. Erősítenünk kell kapcsolatainkat partnereinkkel, párbeszédre kell törekednünk, ahol hatékonyan képviselhetjük azokat az értékeket, amelyekért az Akadémia létrejött.

A Magyar Tudományos Akadémia nemzeti kincs, a tudomány és a politika együttműködése pedig nemzeti érdek. A tudomány és a politika világának megalkuvásmentes, jó kapcsolata és kölcsönösen előnyös együttműködése egy ország jólétének, fejlődésének és a váratlan kihívásokkal való megküzdésének alapvető feltétele. A második világháború után minden nemzeti sikertörténet, kezdve az Egyesült Államokkal, erre vezethető vissza, egészen az ázsiai országok ma megfigyelhető előretöréséig. Jól példázza ezt a még most is zajló Covid-19-világjárvány kezelése.

A tudomány és a politika egymást tisztelő kapcsolata ki kell hogy terjedjen az ország meghatározó gazdasági tényezőire, és széles körű társadalmi támogatást kell hozzá biztosítani. Ezt évtizedeken át megőrizve lehet lefaragni hátrányunkat és biztosítani polgáraink boldogulását, az ország és az egész nemzet fejlődését. A Magyar Tudományos Akadémiának minden magyarlakta területre, szinte az egész világra kiterjedő intellektuális erőforrásával, egyedülálló szervezőerejével, széles körű együttműködéseivel és szövetségi politikájával meghatározó szerepet kell vállalnia abban, hogy ez a nemzeti együttműködés megerősödjön, és a lehető legjobban működjön. A társadalom elvárása is ez. Közeledik alapításunk 200. évfordulója. Azok a politikusok, államférfiak, akiket máig a legjobban tisztel a magyar nemzet, valamennyien a Magyar Tudományos Akadémia támogatói, sőt védelmezői voltak: a sor elején Széchenyi István, Eötvös József, Deák Ferenc állnak, és reméljük, hogy folytatható lesz a sor...

A legsürgetőbb teendőnek a 18 ezres köztestületi tagság megszólítását tekintem. A kutatóhálózatát elveszített, megújuló Akadémiának a küldetését e közösség aktív részvétele nélkül nem lehet hitelesen betölteni. A mintegy 18 ezer PhD-val rendelkező köztestületi tag – tudós, kutató, oktató, beleértve a határon túli magyarokat is – olyan szellemi tőke, amelyet a nemzet sorsa, jövője érdekében hasznosítanunk kell. Ezekből a kutatókból választások útján kerülnek ki a tudományos bizottságok tagjai, így e bizottságok reprezentálják legjobban a teljes köztestület szakértelmét. Rájuk támaszkodva és hivatkozva állíthatja magáról az Akadémia, hogy a nemzet tanácsadója, és ebben a funkciójában egyetlen és megkerülhetetlen. Rájuk építeném, mint derékhadra, a megújuló Akadémia legfontosabb feladatait, úgymint a tudományos minőségbiztosítást és monitorozást az egyének és a kutatóhelyek szintjén, a tudománykommunikációt a társadalommal, valamint a kormányzattal és az Országgyűléssel fenntartott, kétirányú kapcsolatokban felmerülő feladatok megoldását.

Nemzetközi szerepvállalásunkat illetően az MTA elnökeként azon fogok dolgozni, hogy tovább mélyítsem a magyar tudomány nemzetközi integrációját, szélesítsem kapcsolatrendszerét, terjesszem jó hírét a világban.

Az Akadémia sokrétű nemzetközi kapcsolatrendszere jelenleg egyaránt épül a nemzeti akadémiák szövetségére, az európai és világszervezetekkel való szoros együttműködésre és a több ezer tagot számláló határon túli, külső tagságunkra. Célom, hogy erre az alapra támaszkodva képviseljem a magyar tudomány érdekeit, a tudomány szabadságának, nyitottságának elvét, és erősítsem a nemzetközi tudományos közösség felelősségvállalását az emberiség sorskérdéseiben.

Érdekeink képviselete mellett ugyanakkor hasonlóan fontosnak tartom a nemzetközi tudomány, valamint a tudománypolitika, tudományetika legfrissebb eredményeinek, módszereinek a magyar tudományos közösség körében való megvitatását és ahol szükséges, – ezek alapján – saját eljárásainknak a frissítését.

Meggyőződésem, hogy a nemzetközi együttműködés is csak széles körű, minden tudományterületet érintő összefogás, valamint a tudományos eredmények és módszerek iránti tisztelet, társadalmi fogadókészség mellett lehet sikeres. Ennek az összefogásnak és fogadókészségnek az erősítését a nemzetközi és hazai együttműködések egyik kulcskérdésének tartom.

Végül, mivel 18 év után le kell köszönnöm a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatóságáról, szeretném most a média nyilvánossága előtt megköszönni minden KOKI-s munkatársamnak, a KOKI jelenlegi és korábbi vezetőinek, vezetőtársaimnak, hogy sikerült együtt felépítenünk egy a világ élvonalába tartozó idegtudományi kutatóközpontot, amelyet méltán tekintenek a hazai tudományosság zászlóshajójának, és amelyről egy nemzetközi bírálóbizottság írta, hogy főszerepet játszik a világ idegtudományának központi színpadán. Természetesen kutatócsoportom munkájában továbbra is szeretnék részt venni, amennyire elnöki teendőim ezt engedik. A KOKI új vezetésének kívánom, hogy sikerüljön a színvonalat tovább emelni és vezető pozíciónkat megőrizni, mindezt a KOKI-ban uralkodó együttműködő, baráti, kreatív légkörben.

Életem során több megtisztelő funkciót tölthettem be, köztük nemzetközieket is, hazai és külföldi elismerésekben részesülhettem. De mindezek közül a legnagyszerűbbnek és legfelelősségteljesebbnek azt tekintem, hogy elnyerve a magyar tudományos közösség legkiválóbbjainak bizalmát, minden tudásomat, tapasztalatomat és képességemet a teljes magyar tudományos közösség érdekében a Magyar Tudományos Akadémia küldetésének szolgálatába állíthatom a tudós testület következő elnökeként.

Újságírói kérdésre válaszolva Freund Tamás úgy vélte, hogy a kormányzattal való kétirányú kommunikáció megteremtésében nagy szerepe lehetne egy olyan hálózatnak, amelynek egyes tagjai a különböző minisztériumokban jönnének létre a jelenleg a Belügyminisztériumban működő Belügyi Tudományos Tanács és az Emberi Erőforrások Minisztériuma keretén belül szintén jelenleg is működő Egészségügyi Tudományos Tanács mintájára. Így a kormány is megbízást adhat az Akadémiának, és az MTA is felhívhatná szerinte fontos folyamatokra a döntéshozók figyelmét. Ugyancsak kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: értelmetlennek tartja, hogy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat költségvetése a Magyar Tudományos Akadémia fejezetén kívül legyen.

Az MTA újonnan megválasztott vezetői egyöntetűen köszönetüket fejezték ki a leköszönő akadémiai elnök, Lovász László munkájáért, aki Kollár László Péter főtitkár szavai szerint az elmúlt években „muszáj Herkulesként” védte az MTA érdekeit. Kollár László Péter szerint az Akadémia előtt álló feladatok megvalósítását megkönnyíti, hogy a különböző vezetőjelölti programok a legfontosabb kérdésekben hasonlítanak egymásra, az új vezetők pedig megválasztásuk után már nem szűkebb szakterületüket, hanem a teljes magyar tudományosság érdekeit képviselik.

Erdei Anna főtitkárhelyettes a tudomány és a társadalom kapcsolatának erősítését, valamint a tényeken alapuló tudományos gondolkodás erősítését és az áltudományok elleni küzdelmet nevezte egyik fő céljának. Ennek érdekében tervei szerint a hagyományosan minden év novemberében megrendezett Magyar Tudomány Ünnepe mellett az egész esztendőben lennének tudományos ismeretterjesztő programok az Akadémián.

Lamm Vanda, az MTA új társadalomtudományi alelnöke a tudomány szabadságának és az MTA függetlensége megőrzésének fontosságát emelte ki. Alelnökként legfőbb feladatának azt tekinti, hogy a természettudósok jobban megismerjék a bölcsészettudományok és a társadalomtudományok módszertanát, publikációs szabályait és eredményeit.

Hudecz Ferenc, az MTA új természettudományi alelnöke szerint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Magyarországon a tudományos teljesítményt ösztönző és értékelő környezet, valamint olyan közgondolkodás alakuljon ki, amely értéknek tekinti a tudást, a műveltséget és a tájékozottságot.