Eseménynaptár

Részletek

Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem programjai

10.00 - 10.10 Az egyetemünk rövid bemutatása: Kós Anna, egyetemi tanár

Színháztudományi konferencia

10.10 – 10.25 Kaáli Nagy Botond – Tompa Miklós: Hullámzó vőlegény, 1979, Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház

Kaáli Nagy Botond – író, publicista, szerkesztő, színikritikus, dramaturg. 2023-tól a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat levéltárosa.

Philther-elemzése tárgyaként egy olyan előadást választott, amely egy erdélyi, színháztörténeti jelentőségű sorozat része. A ciklust a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház valósította meg és több, mint 20 éven keresztül tartott. Arról, a Tamási Áron színpadi műveiből álló előadás-sorozatról van szó, amelynek mindegyik darabját az egykori marosvásárhelyi Székely Színház rendezője, Tompa Miklós állította színpadra – hét előadás 1968-tól ’90-ig, ugyanazon színházban, többé-kevésbé ugyanazon társulattal. Az általa választott produkció a ’79-ben színre vitt Hullámzó vőlegény, amely – a ciklushoz hasonlóan – visszhangos sikert ért meg, holott formanyelvében és koncepciójában teljes mértékben mellőzte a korabeli, modernnek számító játékstílus felé teendő lépéseket.

10.25 – 10.40 Kelemen Roland – Kovács Levente: Egy fő az egy fő, 1976 

Kelemen Roland - teatrológus és dramaturg, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem PhD-hallgatója és tanársegédje, emellett a Színház folyóirat szerkesztőségének tagja. Doktori kutatásában az 1989-es román forradalom eseményeit feldolgozó előadásokat és drámákat elemzi.

Bertolt Brecht színháza Erdélyben viszonylag későn honosodott meg, és kezdetben csak korlátozott számú előadás révén volt jelen a magyar nyelvű színjátszásban. A brechti színjátszás a hetvenes években egyre inkább beépült a romániai színházi diskurzusba és a színészképzésbe is. Ennek az időszaknak egyik kiemelkedő alakja Kovács Levente rendező volt, aki 1976 és 1985 között öt Brecht-darabot rendezett, közülük hármat a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben (ma: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem), kettőt pedig az egyetemi színjátszókkal. Kovács főiskolai Brecht-sorozatának első előadása az Egy fő az egy fő volt, amely a Stúdió Színház 1975/1976-os évadában került műsorra.

A tanulmány a Philther-módszert alkalmazva részletesen elemzi az előadás színházkulturális kontextusát, dramaturgiáját, a rendezést és látványvilágot, illetve különös figyelmet fordít az előadás hatástörténetére, mivel Kovács Levente megítélése az Egy fő az egy fő sikerének köszönhetően változott pozitív irányba.

10.40 – 11.00 Bugnár Szidónia – Fux Pál: A Maros és az Olt, 1970

Bugnár Szidónia - bábszínész és teatrológus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem PhD-hallgatója és tanársegédje. Kutatási területe a romániai magyar bábszínházak története, azok kialakulása, fejlődése.

Fux Pál meghatározó személyisége az erdélyi magyar bábjátszásnak, Kovács Ildikó és Antal Pál mellett. 1955-ben egy Lúdas Matyi című előadásban dolgozott először díszlet- és jelmeztervezőként a Nagyváradi Állami Bábszínházban. Kovács Ildikó Nagyváradon töltött évei alatt (1955-1959) Fux Pállal közösen azon dolgozott, hogy egy újszerű, a műfaj határait tágító, kísérletező jellegű bábszínházat hozzanak létre. Miután Kovács Ildikó visszatért Kolozsvárra, Fux Pál maradt a társulat élén, művészeti irányítóként. Kezdetben tervezőként, később rendezőként is azon dolgozott, hogy a kísérleti jelleg meghatározza a társulat munkásságát. A Maros és az Olt című előadás bemutatójára 1970. szeptemberében Konstancán, a Bábszínházak Hetén került sor. Fontos találkozók voltak ezek a szakma számára, hiszen évente egy átfogó képet kaptak arról, hogy milyen irányba halad a műfaj és az is 

A tanulmány a Philther-módszert alkalmazva elemzi az előadás színházkulturális kontextusát, nyomon követve a műfaj fejlődését az ország különböző bábszínházaiban, ugyanakkor tárgyalja az előadás dramaturgiáját, a rendezést, valamint a látványvilágot, amely Fux Pál esetében meghatározó szerepet tölt be.

11.00 – 11.15 Vita

11.15 – 11.30 Márton László – Radu Afrim: Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan, 2016 

Márton László - filmrendező és filmkészítő. 2017-ben alapította a Whats in the box nevű céget, amelynél jelenleg is tevékenykedik, reklámfilmeket és filmeket készítenek. Számos romániai és magyarországi zenekarnak rendez videoklipet. 2023 óta a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktori iskolájának hallgatója, 2024-től óraadó tanárként dolgozik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.

A többkamerás felvételek nem tudják teljes mértékben helyettesíteni egy színházi előadás valós időben átélt élményét, de céljuk, hogy a felvétel idő- és térbeli távolsága ellenére, a lehető legtöbbet tegyék láthatóvá a néző számára. Azonban elkerülhetetlen hogy ebben a folyamatban egy új, a technikai megoldások által befolyásolt értelmezés is megszülessen.

A Retrómadár a blokknak csapódik, és a forró aszfaltra zuhan (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat, rendező: Radu Afrim, bemutató: 2016. november 12.) előadás két alkalommal került rögzítésre többkamerás technikával. Az első felvétel 2016. decemberében készült, közvetlenül az előadás ősbemutatója után, archiválás céljából, a második felvételt 2021. április 27-én rögzítették, és a világjárvány alatt élőben közvetítették. Komparatív elemzésem alapját a két előadásfelvétel eltérő vágási megoldásai képezik.

Mindkét felvétel sajátos módon befolyásolja az előadás értelmezését; a 2016-os az utóvágás, pontosság révén, míg a 2021-es élő közvetítés a dinamizmus által gazdagítja az előadás értelmezési lehetőségeit.

11.30 – 11.45 Nagy Imola – Útkeresés mozgásban. Az út végén a folyó

Nagy Imola - a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára. Filozófia tanulmányait a Babes-Bolyai Tudományegyetemen végezte. 2019-ben doktorált színháztudományokból az MME Doktori Iskolájában. Dolgozata 2020-ban jelent meg, Nézővé válni címen. Kutatási területe észlelés és értelemképződés, emlékezeti mechanizmusok és szubjektivációs folyamatok a posztdramatikus színházban.

A khóra-gráfia hans-thies lehmanni fogalmának egy kevésbé hangsúlyozott, de annál fontosabb oldala merül fel a dolgozatban: a tér(beliesülés) és a beszéd(mód) mellett (és alatt), a mozgás felől való megközelítése. A khóra-gráfia egyben olyan mozdulat, mozgásforma keresését hozza képbe, amely saját affektív tudattalanunkkal szembesít, vagyis a mozgásban történő nyelvkeresés, a külső és a belső közötti egyezkedési felületen megjelenő törések (áttörések) előtűnő nyomait szolgáltatja számunkra a színházban. Elvileg a színházi jelrendszerek bármelyike generálhat vagy válthat ki affektumokat, de ez leginkább a színész munkájához köthető, főleg a színész hangjához és mozgásához, és különösképpen a színész hangszínéhez, illetve mozgás esetében olyan váratlan, eldönthetetlen mozdulatokhoz, amelyek nem képezik a hagyományos értelemben vett koreográfia részét. Jelen dolgozat is ebben a kontextusban foglalkozik a mozgás kutatásával a poszt-dramatikus színházban, és ezt az elméleti keretet hozta váratlan és üdítő módon mozgásba Kárpáti Péter Az út végén a folyó című misztériumjátéka nyomán, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem keretében (a teljes alkotói csoport hallgatókból áll), a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, 2022 június 22-én bemutatott előadás. Az előadást a Philther protokoll szerint elemezte, megelőlegezve az évek múltán megírandó hatástörténetet.

11.45 – 12.00 Vén Evelin – Koizumi Hirosi: Hétalvó, 2013, Zalaegerszegi Griff Bábszínház 

Vén Evelin - bábművész. 2023-ban Bábművész BA és MA képzést végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, illetve 2024-ben Színháztudomány mesteri diplomát szerzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2023-tól a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója.

Doktori kutatásoában a magyar, valamint az erdélyi bábszínházakban japán bábtechnika, vagyis a bunraku megjelenését, térhódítását vizsgálja. Jelen dolgozatban a Philther- módszer segítségével elemzett előadás, hasonló technikával készült, 2013-ban. A Hétalvó című produkció a zalaegerszegi Griff Bábszínház, valamint a japán Bungeiza színjátszócsoport együttműködésével jött létre. Ez a magyarországi előadás áll a legközelebb a tradicionális játékformához, ugyanis nemcsak a külső mozgatási technikát használták a darab folyamán, hanem a bábok felépítése, öltözéke, továbbá a színpadképe is a bunraku hagyományokhoz próbál igazodni. Ennek ellenére azonban sok eltérést is megfigyelhetünk: az egyszemélyes történetmondó, vagyis a gidajú hiányát, a samiszen hangszer zenei kíséretének mellőzését, illetve a bábmozgatók számának csökkentését. Ha a részleteket jobban megfigyeljük, a koprodukcióból létrejött darab, bár nagymértékben magába foglalja a japán tradíciókat, mégis jóval megengedőbb, és így az előadás egy újfajta árnyalatát teremti meg a bunraku színjátszásnak.

12.00 – 12.15 Vita

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az eseményen kép- és hangfelvétel (videó, illetve fotó) készül. A rendezvényen való részvétellel tudomásul veszi, hogy a felvételeken szerepelhet, és ehhez hozzájárul.