Eseménynaptár

Részletek

A zenekedvelő közönség számára igazán lebilincselő élménnyel készül az Encuentros Énekegyüttes. Az előadásuk két részre oszlik: bemutatják a Széchényi család zenével foglalkozó tagjainak alkotásait, ezután Leidemann Sylvia barokk zenei kutatási anyagából hallhatunk műveket.
Az előadás első részében a Széchényi családból Széchényi Franciska (1783–1861), Széchényi Lajos (1781–1855) és Széchényi Imre (1825–1898) műveit emelik ki. Elismerést érdemel a grófi családból származó komponisták abbéli törekvése, hogy a művészet terén is maradandót alkossanak. Szerzeményeik kedvesek, hangulatosak, finom érzéseket, tiszta gondolatokat közvetítenek.
A Széchényi család zenével kapcsolatos, elsőként dokumentált tevékenysége Széchényi György (†1695) hercegprímás nevéhez fűződik, aki 1684-ben még kalocsai érsekként Cassa musicorum néven alapítványt hozott létre, amely mintegy 150 évig lehetővé tette a győri, soproni és szombathelyi egyházi együttesek javadalmazását.
A Széchényi család tagjai közül Széchényi Imre volt zeneszerzőként a legismertebb, mintegy 100 művének kottája található meg könyvtárakban, levéltárakban, gyűjteményekben. Főleg táncok, indulók, romantikus versekre írott dalok fűződnek nevéhez, továbbá 34 kétkezes és 13 négykezes zongoradarab, 3 kamarazenekari és 19 zenekari mű. Nagyobb méretű darabjai legnagyobbrészt elvesztek vagy lappanganak, csak sajtóadatokból ismertek.
Széchényi Ferenc legidősebb leánya, Széchényi Franciska grófnő kitűnő zongorista és az egyik első női zeneszerző volt.

Elhangzó művek:
1. Széchényi Lajos: Magyar tánc
2. Széchényi-Batthyány Franciska: Rokonszenv
3. Széchényi-Batthyány Franciska: Es war der Abend
4. Gróf Széchényi Imre: Bölcsődal
5. Gróf Széchényi Imre: Ott lenn…
6. Gróf Széchényi Imre: Le rosier

Közreműködők:
Sirákné Kemény Kinga – szoprán
Barlay Zsuzsanna – mezzoszoprán
Király Miklós – zongora
(előadó kiválasztás alatt) – csákány (népi furulya) 

Az előadáshoz kapcsolódó művekről készült videó:
https://www.youtube.com/watch?v=aEF8Lby872U

A hangverseny a zenei ismeretterjesztés mellett felhívja a figyelmet a Széchényi család törekvéseire, hogy a magyar kulturális értékeket gyarapítsák. Széchenyi István sorsfordító és emlékezetes felajánlására az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen, mely szerint birtokainak egyévi jövedelmét, 60 000 forintot egy magyar tudós társaság megalapítására szán. A magyar nyelv megőrzését és művelését – „a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára” – mindenek elé helyezte.

Az előadás második részében betekintést nyerhetnek a 17–18. századi magyar barokk egyházzenei művekbe. A régi zenei élményt korhű hangszerek, valamint kiváló barokk énekesek és zenészek garantálják. A barokk egyházzenei művek fennmaradása egyedülálló történeti értéket képvisel, mivel e kompozíciók sehol máshol nem lelhetők fel, csak a magyarországi zenei archívumokban. A több mint 200 éve szunnyadó művek most újra elhangoznak a hangversenyen.
A rekonstruált műveket Leidemann Sylvia argentin-magyar származású karnagynak, zenekutatónak és csembalóművésznek köszönhetjük, aki 2012 óta a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica ösztöndíjának segítségével végezi kutatásait a régi zene területén. Arany érdemérmes művészünk szakmai háttere és világviszonylatban elismert munkássága példaértékű, kimagasló eredményeiért 2021-ben átvette a Magyarság Háza díját, 2023-ban pedig a Bíró László-díjat.

Elhangzó művek:

Soproni Evangélikus Levéltár:
1. Koseck Michael: Kyrie
Győri Egyházmegyei Levéltár és Pannonhalmi Musicotheca Jesuitica Archívum:
2. Franz Novotny: Beatus vir (Psalmus)
3. Anonim: Sinfonia 18.
Pécsi Egyházmegyei Levéltár:
4. Valentin Depisch: Lauda Sion
5. Swoboda György: Missa 8 – Credo

Közreműködők:
Andrejszki Judit – szoprán
Puskás Eszter – mezzoszoprán
(az előadó kiválasztás alatt) – tenor
(az előadó kiválasztás alatt) – basszus

Barokk hangszeres együttes:
Gastón Gerónimo (Uruguay) – hegedű I., koncertmester
Vitárius Piroska – hegedű II.
Bolyki András – brácsa
Szabó Zsolt – nagybőgő, viola da gamba
Kállay Ágnes – cselló
(az előadó kiválasztás alatt) – trombita I. 
Félegyházi Bence – trombita II.
Pödör Bálint – timpani
Harmath Dénes – orgona
Leidemann Sylvia – vezényel és csembalón játszik; a kutatás végzője

Encuentros Énekegyüttes – kamarakórus: 13 fő

A Pécsi Egyházmegyei Levéltárból származó zenei (1770-től késői barokk) archívumban különleges zenei anyagot találunk Franz Novotny győri zeneszerzőtől, akinek legtöbb műve érdekes módon Pécsen található, ezenkívül ismeretlen zeneszerzők műveit, melyek csak itt lelhetők fel.
Franz Novotny (Novotni Ferenc) (1749? – 1806) is Bécsből érkezett. Ott L. Kozeluch tanítványaként szerezte zenei ismereteit. Műveit már az 1772-es évben beszerezték Pécsett, és játszották. Eleinte zenekari tagként működött, majd 1800–1806 között regens chori volt. Mintegy 50 műve maradt fenn. Nem kizárt, hogy a Kismartonban az Esterházy család alkalmazásában álló Franz Nicolaus Novotnynak – és fiának – rokona volt, de erre eddig semmilyen adat nincsen.
Valentin Depisch (1746 k. – 1782) orgonista és zeneszerző. 1769-től haláláig a pécsi székesegyház orgonistája volt. Művei: áriák, miserészletek, 4 mise és egy requiem, 2 vesperás. Egyházi kompozícióit a Musicalia Danubiana sorozatban jelentették meg.
Swoboda György basszista és zeneszerző 1742–1751 között a pécsi székesegyházban működött.
A pécsi székesegyház zenéjében a 18. század második felében történt jelentős előrelépés. A püspök bővíteni akarta a zenei együttes létszámát, ezért Bécsben toboroztatott zenészeket. Mivel Pécs akkor – legalábbis a fővárosból nézve – a törökök által nem olyan régen elhagyott „végvidék”-nek számított, akadtak zenészek, akik nem vállalták az alkalmazást. Mások viszont a nagyobb, szabadabb zenei lehetőséget tekintették fontosnak. Így 1782-ben olyan személyekkel gazdagodott a székesegyház együttese, akik nem csupán működésükkel, hanem kompozíciókkal is gyarapították a repertoárt.

A Soproni Evangélikus Levéltár zenei archívumának nagy a jelentősége, mert Sopronban írt és előadott műveket tartalmaz. Nagyrészt olyan műveket találhatunk benne, amelyek Európa más vidékeiről származnak, és a Soproni Evangélikus Levéltár gyűjteményén kívül talán sehol máshol a világon nem lelhetők fel. Az archívum az alábbiakból áll: egyházi szertartási zene, hangszeres zene (kamarazenei darabok, mint pl. szonáták és más, „szimfónia”, „concerto”, „nyitány” címmel megjelölt hangszeres darabok).
Sopron városát mindig aktív zenei élet jellemezte, valószínűleg a szabad királyi város státusz is hozzájárult ehhez a kulturális-zenei kibontakozáshoz. A kutatás tárgyát képező 17. és 18. században e kibontakozást jelentős mértékben segítette az evangélikus egyház. Azonban meg kell említenünk, hogy az egyház iskolái nemcsak a liturgikus szolgálatban jeleskedtek, hanem a város ünnepein, iskolai drámák előadásával is gazdagították Sopron város zenei életét. Megfigyelhető, hogy a városi polgárság igénye is jelentős volt a zene művelésére.

A Győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött kottagyűjtemény az egyik leggazdagabb és lejelentősebb hazai forrása a 18. századi hazai zenetörténetnek. Istvánffy Benedeknek, e korszak jelentős zeneszerzőjének művein kívül a győri székesegyház kottatárából csak Leidemann Sylvia Barokk zene Győrből című kottakiadványa jelent meg. A kottákat Vavrinecz Veronika és munkatársai 1963-ban találták meg a székesegyház déli tornyában. Az eltelt évtizedekben feldolgozták a zenei anyagot, levéltári kutatásokat végeztek, tematikus katalógust készítettek róla. Az elmúlt években pedig az Egyházmegyei Levéltár restaurálta és digitalizálta a több mint kétezer darabos kottaállományt, így mára teljes mértékben kutathatóvá vált.

A 200-250 éves művek előadásának célja, hogy itthon is bemutathassuk Magyarország kiemelkedő barokk zenei örökségét, és megőrizzük a jövő nemzedékek számára. A zeneművek felhívják a figyelmet arra, hogy a helyi levéltárakban felbecsülhetetlen kulturális értékek találhatók, amelyek bemutatása a hallgatók zenei élményén túl Isten dicsőségét szolgálja.

Az Encuentros Énekegyüttest Leidemann Sylvia argentin-magyar karnagy alapította 1986-ban a Zeneakadémia hallgatóiból. Tagságát ma már zömmel professzionális zenészek alkotják, akik zenei és zenepedagógiai életünk neves személyiségei, kórusvezetők, énektanárok, zenetanárok, előadóművészek. Hangversenyeiken az együttes tagjai hangszeres és énekszólistaként is szerepelnek, illetve hangszeres kíséretet is ellátnak, de Latin-Amerikából meghívott jeles vendégművészek is gyakran közreműködnek rajtuk.
Az Encuentros együttes több zenei terület népszerűsítését vállalta magára, melyekben vezető karnagya, Leidemann Sylvia kutatási területei meghatározóak. Repertoárjukban jelentősek a spanyol reneszánsz és barokk acapella darabok, valamint dél-amerikai és magyar barokk egyházi művek – a bolíviai Chiquitos jezsuita misszió és a Soproni Evangélikus Levéltár zenei gyűjteményének korábban feldolgozatlan tételei – egyaránt szerepelnek benne. (Ez utóbbi két barokk zenei forrás összehasonlító elemzése a Buenos Airesben élő, de zenei munkássága révén gyakorta Magyarországra látogató Leidemann Sylvia a MTA meghívására végzett kutatási témája.) Az énekegyüttes arra is vállalkozott, hogy régi zenei alkotások mellett énekkari feldolgozásokon keresztül az élő dél-amerikai népzene rendkívül gazdag zenei világát is bemutassa az európai közönségnek. Az együttes mindemellett népszerű dallamokkal, a tangó, a bossa nova és egyéb, 20. századi latin zenei stílusú alkotásokkal is megörvendezteti mindig nagyszámú közönségét.