Eseménynaptár

Részletek

A mindennapi szóhasználatban érték mindaz, ami valamilyen szempontból valaki/valakik számára fontos, jelentős, lényeges. Beszélünk anyagi értékekről (lakás, autó, ékszer stb.) és szellemi értékekről (igazság, barátság, szeretet, tudás stb.); megkülönböztetünk gazdasági, politikai, erkölcsi, esztétikai, tudományos, vallási értékeket; egyesek egyetemes értékekként, mások helyi értékekként épülnek be a környezetünkbe; a tevékenységeinkben egyaránt helyet kapnak célértékek és eszközértékek. Az igaz, jó, szép, hasznos mindig központi helyet foglalt el az európai és az egyetemes kultúra értékvilágában. Hasonló módon központi szerepet játszik az áru, a pénz, a munkaerő értéke a gazdasági tevékenységekben és a mindennapi foglalkozásainkban. Az értékek nem dologi létezők, hanem eszmei minőségek. De a különféle dolgok, tulajdonságok, ismeretek, cselekedetek, a kultúra szellemi és anyagi elemei értéktárgyakként jelennek meg számunkra, az emberi minősítések révén értékvonatkozásokra tesznek szert. Egyazon dolog valaki számára pozitív, másvalaki számára negatív érték lehet. Valami az adottságai révén objektív értéknek minősül, másvalamihez szubjektíve ragaszkodunk, mint szubjektív értékhez. Az értékek többnyire közösségek életében kapnak helyet és szerepet, mint közösségi, társadalmi értékek; de vannak egyéni és személyes értékeink is. Egyes értékeket mindenkor adottaknak, örökérvényűeknek tekintünk, másokat viszonylagosaknak vélünk, mivel a helyzetek, a viszonyok, a történések változásai függvényében alakulnak. Bizonyos értéktárgyakat önmagukért minősítünk értékeseknek, önértékként tekintünk rájuk; mások a többi értékkel kapcsolatban, egy adott értékrenden belül nyerik el az értékminőségüket. Az értékek hierarchikus rendszerekbe szerveződnek. Egy rendszeren belül lehetnek primér, szekunder, tercier értékek. De lehetséges olyan érték is, amelyet az összes többi fölé helyezünk, legfőbb értékként tisztelünk. Az értékeknek a felhalmozódó és megszilárduló rendje hagyománnyá szerveződik a társadalomban és kultúrában, s ez kiváltja az értékek gondozásával, megőrzésével, átörökítésével járó tevékenységeket.

A mérték, mérés, méret, arány, mértékegység olyan kifejezések, melyek mennyiségi nagyságra, behatároltságra utalnak. A természettudományokban a mérés a mennyiségi rendtartás alapja; ehhez minden mérhető mennyiség (hosszúság, térfogat, terület, tömeg, idő, sebesség, sűrűség, erő, energia, információ stb.) esetében meghatározott nagyságok (mértékegységek) szolgálnak alapul, melyekhez kisebb-nagyobb pontossággal hozzámérhetők. De hasonlóképpen mérhető a szociológusok mérőeszközeivel egy adott társadalomban a fogyasztás mértéke, valamely politikus népszerűsége vagy a demokrácia foka. Gazdasági téren a pénz nemcsak fizetési eszközként, hanem általános értékmérőként (az áruk egyenértékeként) is funkcionál. Az időmérték a zenében, a versmérték a költészetben, a teljesítmények mértéke a sportban, a szemmérték, a zsinormérték némely mesterség gyakorlásában az értékalkotás megkerülhetetlen feltétele.

Érték és mérték összefüggései kapcsán számos kérdés merül fel. Hogyan kapcsolódnak össze az érték és a mérték szempontjai a kortárs tudományos kutatásokban, művészi alkotásokban, az emberi életminőséget javító ápoló-gondozó tevékenységekben? A mai világunkban tapasztalható értékkonfliktusok, értékválságok közepette milyen feltételek kínálkoznak az értékalkotás és a hagyományápolás, az új értékek teremtése, illetve a meglévő értékek megőrzése és átörökítése számára? Milyen esélyei lehetnek a mértéktartó életvitelnek, a mértékletesség érvényesítésének a mai világban a természeti és humán erőforrások mértéktelen kiaknázása közepette?

Az ilyen és hasonló kérdések megvitatása jó alkalmat kínál a természettudományi és humántudományi szakterületek képviselői számára az interdiszciplináris párbeszédre.