Van képünk hozzá? Nyelv – jelentés – vizualitás – Kenesei István rendes tag székfoglaló előadása

Korábban elsősorban a filozófiában, de újabban a pszichológiában és a nyelvészetben is időről időre fellángol a vita arról, hogy a vizualitásnak mi a jelentősége a gondolkodásban, a nyelvi közlések megformálásában és megértésében. Az antikvitástól kezdve, és csupán az elmúlt pár száz évet tekintve Locke, Berkeley és Hume, Frege, Russell és Wittgenstein, Saussure és Bloomfield, Johnson & Lakoff és Fodor, és még sokan mások mind állást foglaltak ebben a vitában pro vagy kontra.

A 20. század második felében a (neuro)pszichológiában is éles nézetkülönbségek jelentkeztek a vizuális memória természetének értelmezésében: az agyi képalkotó módszerek bizonyító erejére támaszkodva ez a vita az egyik oldal javára látszik eldőlni, vagyis a mentális képekben megvalósuló emlékezet prioritását mutatja a propozícionális, azaz kijelentés alapú reprezentációval szemben. Mindez azonban nem feltétlenül dönti el a nyelvi produkció mentális folyamatainak és a vizualitásnak a kapcsolatára vonatkozó eszmecserék kimenetelét.

További képek Kenesei István rendes tag akadémiai székfoglaló előadásáról a fotóra kattintva nézhetők meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az utóbbi tízegynéhány évben szinte véletlen felfedezéseknek köszönhetően új ismeretekre tettünk szert a vizuális képzeletről, ami érdekes következtetések levonására ad alkalmat a nyelvi közlések megértése, illetve létrehozása vonatkozásában. A vizuális képzelettel nem rendelkező személyek tapasztalatai és a velük végzett kísérletek tanulságai váratlan lehetőségeket kínálnak fel számunkra, hogy a nyelv és a gondolkodás még feltáratlan aspektusaival egészítsük ki eddigi tudásunkat.

Az előadás ezeket az eredményeket és feltevéseket járta körül számos példával és a kísérletek ismertetésével, rámutatva, hogy mit várhatunk, illetve milyen irányban érdemes kutatnunk a biztosabb válaszok reményében.