Útkereső klasszikusok a magyar társadalomtörténet-írásban – Kövér György rendes tag székfoglaló előadása

A társadalomtörténet-írás viszonylag friss tudományág világszerte, így Magyarországon is – mondta volna valaki az 1970-es években. Előzményei a 19. századra nyúlnak vissza, de kibontakozása egyértelműen 20. századi fejlemény. Vajon ugyanazok a problémák foglalkoztatnak bennünket ma is, mint a pályakezdéskor, fél évszázaddal ezelőtt?

Kövér György
(Az akadémiai székfoglaló előadásról készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Aki társadalomtörténeti kutatásra adja a fejét, annak érdemes néhány kérdést előzetesen feltennie magának. A megfogalmazásban pedig sokat segít, ha tisztába jövünk azzal, milyen problémák megoldásával próbálkoztak elődeink, akár sikeresen, akár eredménytelenül.

1. Mi legyen a társadalomtörténeti kutatás alapegysége? A család, a csoport, a réteg, a rend, az osztály vagy ennél tágabb közösség? Létező, netán cselekvő entitások ezek, avagy a történészek kreációi? Horizontálisan és vertikálisan hogyan viszonyulnak egymáshoz?
2. Mi legyen a kutatás léptéke? Hogyan függ össze ebben a vonatkozásban a lokális, regionális, országos/nemzeti és a nemzetközi szint?
3. Hogyan kapcsolódjon a társadalomtörténet a többi történeti aldiszciplínához (politikatörténet, gazdaságtörténet, hadtörténet, közigazgatás-történet stb.), és hogyan ágyazódjon be a történetírás egészébe? Milyen álláspontot foglaljon el a történetírásban zömmel politikatörténeti eseményekhez kicövekelt korszakhatárokhoz? Hogyan érvényesülhet a hosszú távú szerkezeti stabilitás a korszakváltások diszkontinuitásának időszakában?
4. Milyen legyen a viszonya a többi társadalomtudományhoz (szociológia, antropológia, közgazdaságtan, demográfia, statisztika stb.)?
5. A 20. század folyamán milyen irányzatok különültek el a társadalomtörténet-íráson belül (társadalomtudományos történetírás, történeti szociológia, történeti antropológia, pszichohistória stb.)?
6. Mi az a módszertani arzenál, amelynek segítségével a társadalomtörténet más eredményekre képes jutni, mint a rokon tudományágak? Milyen szerepet játszik ebben a kvantifikáció és a narratív források elemzése?

Az előadás a magyar társadalomtörténet klasszikusainak válaszkísérleteit tekintette át a művelődéstörténet professzoraitól, Békefi Remigtől, Domanovszky Sándortól a társadalomtörténet-népiségtörténet úttörőin, Mályusz Eleméren, Szabó Istvánon, a történeti szociológus Hajnal Istvánon és Erdei Ferencen át egészen a marxista történetírás vezető képviselőinek munkásságáig, Hanák Péterrel és Ránki Györggyel bezárólag.

Az ezredforduló társadalomtörténeti törekvéseire, a korábbi alkalmi szemlék összefoglalásaként legfeljebb egy következő alkalommal kerülhet sor.