Ami szemléletváltást hozott a hidrogeológiában – Tóth József külső tag székfoglaló előadása

Regionális Talajvízáramlási Elméletről tartotta akadémiai székfoglaló előadását Tóth József külső tag 2016. szeptember 1-jén. Az eseményről szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.

2016. szeptember 16.

A székfoglaló előadáson készített fotók galériájaSzékfoglaló előadásában Tóth József röviden összefoglalta Regionális Talajvízáramlási Elmélete születésének és kifejlődésének történetét, valamint kiemelte főbb alapfogalmait, tulajdonságait, tényleges alkalmazásait, illetve további alkalmazási lehetőségeit az első vonatkozó közleményétől (1963) a jelenig (2016).

Tóth József Fotó: mta.hu/ Szigeti Tamás

Definíciója szerint a regionális vagy medenceléptékű talajvízáramlás a talajvíznek a gravitáció által hajtott mozgása olyan térbeli és időbeli léptékekben, amelyek nagyságrendben összehasonlíthatók a természetes térfelszíni domborzat, valamint az emberi és földtani időtartamok dimenzióival. A fent említett általános vagy „alapelmélet” két alelméletet foglal magában: 1. „A Medenceléptékű Talajvízáramlás Hydraulikája”; 2. „A Medenceléptékű Talajvízáramlás mint Földtani Hatótényező” elméletét.

Az 1. alelmélet témája a talajvízáramlás geometriájának és intenzitásának a térbeli és időbeli eloszlása domborzat által meghatározott vízgyűjtő medencékben. A talajvíztükör magasságkülönbségei következtében a vízmozgás áramlásrendszerekbe szerveződik. A kőzetváz regionális léptékű hidraulikus folytonossága miatt az áramlásrendszerek alacsony vízáteresztő képességű rétegeket is keresztezhetnek. Ugyanazon okból a felső földkéreg porózus részeinek minden pontjában és azonos időben különböző korú, méretű és nagyságrendű áramlásrendszerek együttesen létezhetnek; a medencehidraulika „ubiquitas et simultanitas” elve.

A 2. alelmélet témája a rendszerekben áramló talajvíz és természetes környezete egymásra hatásából eredő folyamatok, termékek és jelenségek mind a felszínen, mind a felszín alatt.

Az elmélet alapvető szemléletváltást hozott a hidrogeológiában. A medenceléptékű talajvíz-hidraulikai paradigma megváltozott a klasszikus, „feszített víztükrű, zárt vagy artézi vízvezetőkről” a modern, „szabad víztükrű, rétegeken keresztülfolyó, talajvízáramlási rendszerekre”. Más szavakkal szólva, „kibúvástól kibúvásig” történő áramlásról „tápterületettől megcsapolási területig” történő áramlásra.

A szemléletváltás alapvető következménye lett az a felismerés, hogy a regionális talajvízáramlás általános felszín alatti földtani hatótényező.