New horizons on the typology of East and Southeast Asian languages and more particularly of Sino-Tibetan and Sinitic languages – Alain Peyraube tiszteleti tag székfoglaló előadása

Alain Peyraube tiszteleti tag 2023. november 21-én megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az angol nyelvű előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.

2024. augusztus 26.

Linguists conventionally divide the 6,000-7,000 world languages – with almost half of them facing imminent extinction this century – into approximately 400-500 families, which differ greatly in size. For instance, the Austronesian family comprises over 1,200 languages, while some have merely one language, such as Basque, a well-known isolated linguistic form.

During the 20th century, comparisons among different language families was lacking, and the concept of macro-families was rarely suggested. Since the 1980s, this methodological gap has been corrected, thanks to scholars like Greenberg and his followers, who have revived earlier proposals, for example, Austric and Nostratic (renamed Eurasian) and introduced new macro-families such as Caucasian-Dene and Amerindian. These hypotheses are a topic of much debate within the linguistics community.

Az akadémiai székfoglaló előadáson készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Alain Peyraube his presentation examined the situation in East and Southeast Asia, outlining numerous potential grouping proposals and the challenge of presenting unequivocal arguments in favour of any particular one. This extensive geographical area is typically recognised to comprise five significant language families: Sino-Tibetan (categorised into two branches: the Sinitic and the Tibeto-Burman languages); Austronesian; Austro-Asiatic; Tai-Kadai; and Miao-Yao (Hmong-Mien).

Alain Peyraube 1944-ben született a franciaországi Bordeaux-ban. PhD-fokozatot 1976-ban szerzett (Université Paris VIII) nyelvészetből. Nyelvész, sinológus. A Centre de recherches linguistiques sur l’Asie orientale kutatóprofesszora Párizsban. A kínai beszélt nyelvi változatok szociolingvisztikai elemzésének és a mondattani rendszer átalakulásának meghatározó, nemzetközi befolyású kutatója. Eredményei a kínai nyelv újabb átalakulásával, a nyelvtani morfémák stabilizációjával, a mozgásra és a téri viszonyokra vonatkozó kifejezések funkcionális elemzésével kapcsolatban kaptak nagy visszhangot. 2021-es szintézise a kínai nyelvtani változás folyamatait a grammatikalizáció lehetőségeinek átfogó elméleti keretébe helyezi. A magyar nyelvészettel és kognitív kutatókkal átfogó, a modern bölcsészet országok és diszciplínák közötti integrációját képviselő tudományszervező munkája (ESF, ERC, AE) révén került szoros munkakapcsolatba.