Mi történt azután? A kőzetképződést követő események termo- és hidrokronológiája – Dunkl István külső tag székfoglaló előadása
Dunkl István külső tag 2023. június 20-án megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.
A kőzetek képződési korának meghatározására számos, a természetes izotópok bomlásán alapuló eljárás használható. Azonban a későbbi, nyomokat alig hátrahagyó folyamatoknak is nagy jelentőségük van egy földtani képződmény fejlődéstörténetében. Például az alacsony hőmérsékletű események, a korai diagenezis és fluidumáramlás nem vagy csak alig okoz változást a kőzetek kémiai vagy ásványos összetételében és szerkezetében. Az urán komplex radioaktív bomlási folyamatainak felhasználásával sokrétű földtani információhoz juthatunk a korábban nem datálható folyamatokról is.
Dunkl István (Az akadémiai székfoglalón készült képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
Az urán-ólom módszer ún. „nem konvencionális” felhasználása és az urán-hélium módszer Raman-spektroszkópiával együtt történő alkalmazásán alapuló termokronológia számítanak a legmodernebb, jelenleg is fejlődő eljárásoknak. Az előadásban bemutatásra került pl. a Budai-hegységet átjáró termálvíz-feláramlások hosszan tartó és komplex története, valamint annak a kérdése, hogy hogyan nyerhető paleohidrológiai, paleo-topográfiai és indirekt módon tektonikai információ a kőzetek felszíni mállása és a csapadékvíz által kilúgozott, majd másodlagos fázisokként kivált vas- és mangánásványok datálásával. A törmelékes üledékek lepusztulási területeinek azonosítására és a múltbeli szállítási irányok meghatározására is használjuk az egyedi szemcséken mért korokat. A göttingeni geokronológiai laborban bevezetett „double-” és „triple-dating” eljárás szemcsénként határozza meg a képződési és a hűlési kort, illetve több esemény korát, ami a forrásterület fejlődését tükrözi. Ez az üledékek származáselemzésére használható legújabb, még fejlesztés alatt álló eljárás.
Dunkl István 1959-ben született Budapesten. Geológus, 1994 óta Németországban él. Jelenleg a Göttingeni Georg August Egyetemen (Georg-August-Universität Göttingen) tanít és kutat. Szűkebb szakterülete a geokronológia. Az alacsony hőmérsékletű termokronológia és a „nem konvencionális” geokronológia nemzetközileg elismert kutatója. Sokrétű tevékenységének legjelentősebb regionális munkái hegységövek (például az Alpok) kiemelkedésével, medencék termikus fejlődésével és törmelékes üledékek származáselemzésével foglalkoznak. Módszertani fejlesztései a hasadványnyomadatok statisztikai kiértékelésére (Felix Chayes-díj), a hélium termokronológiai módszer kalibrálására és a hélium-ólom kettős datálás továbbfejlesztésére irányulnak.
