A „szocializmus” újratervezése Magyarországon – történeti vázlat az ötvenes évektől a nyolcvanasokig – Rainer M. János levelező tag székfoglaló előadása

Rainer M. János, az MTA levelező tagja (Kattintson a galériához!) mta.hu/Szigeti Tamás

A székfoglaló előadás egy tervezett munka egy lehetséges részlete, amelyben az előadó az önmagát szocialistaként meghatározó berendezkedés újratervezésének magyar kísérleteit vizsgálta, a szocializmus ideáltípusán a marxi szövegekből levezethető berendezkedéshez, a kommunizmushoz vezető utat értve. A szocializmus valóságos archetípusa a szovjet típusú berendezkedés, amely az 1917-es második orosz forradalom, Lenin elképzelései és az 1920-as évek végén lezajlott sztálinizáció alakult ki. Rainer M. János felfogásában az újratervezés intellektuális tevékenység. Az újratervezők különféle elkötelezettségű, különféle ideológiai alapon álló (bár többnyire marxista) értelmiségiek voltak, akik a szocialista projektet a rendszerparadigma alapján szemlélték, és két alapvető axiómát osztottak. Elfogadták egyrészt a marxi víziót (valamilyen mértékben), másrészt, hogy a fennálló szovjet típusú rendszer és a marxi vízió (valamilyen mértékben) összefügg egymással. Ahogy nem volt egyetlen mesterterv, nem született egyetlen teljes, mindenre kiterjedő újraterv sem.

1945 utáni volt néhány év, amikor akár különféle szocializmus-designok is megjelenhettek a tervező diskurzusban – még a kiteljesedett szocializmusvalóság nélkül. A valódi újratervezés is igen korai történet, hiszen alig pár évvel követte a szovjet típusú rendszer bevezetését – és első válságjelenségeire reagált Nagy Imre első miniszterelnöksége idején. A magyar diákság, munkásság, értelmiség 1956. október 23-i programjai jelentik e szakasz kiteljesedését – október 23. a szocializmus különlegesen radikális és átfogó hazai újratervezése. Kisebb szünet után a hatvanas évek elején kezdődött az újratervezés harmadik fejezete.

Az előadás második része ezzel az időszakkal foglalkozik, két rövid esettanulmányban. Főszereplői olyan közgazdászok, akik hivatásos (újra)tervezőként az értelmiségi és a politikai lét határán egyensúlyoztak. A két esettanulmány tárgya az 1960–61 során készülő, soha nem véglegesített, ún. húszéves terv, illetve az évtized végén kidolgozott tizenöt éves életszínvonal-terv. Az előadás célja az újratervező diskurzus elemzése volt – annak felvillantása, hogy a tervezők hogyan gondolták el az újratervezett szocializmust.