Hogyan kreáljunk nyelveket? A nyelvpolitika mint a nemzetépítés és identitáskonstrukció eszköze – Csernicskó István külső tag székfoglaló előadása

Csernicskó István külső tag 2023. március 13-án megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.

2023. június 19.

Nyelv és nyelvjárás (nyelvváltozat) elkülönítése nem könnyű feladat. Az ugyanis, amit laikusként homogénnek érzékelünk, és „nyelv”-nek nevezünk, valójában egymással szoros kapcsolatban lévő, ugyanakkor folyton változó és változatos egységek bonyolult összessége. „A NYELV” tehát nem létezik, csak nyelvváltozatok vannak, amelyek maguk is változatosak, és változnak: nyelvi elemek olyan halmazai, amelyek összességét valamilyen általánosítás, absztrakció és kategorizálás alapján nyelvként azonosítunk.

Egy beszélőközösség nyelvi repertoárja tartalmazhat több nyelvet is, amelyek – természetesen – szintén változatosak. A nyelvi repertoár egy meghatározott területen használt elemeit sorolhatjuk egyetlen nyelvhez, de akár két vagy több nyelvhez is. Azokon a területeken, ahol a nyelvi repertoár elemeit több, egymással Ausbau-viszonyban álló nyelv kodifikált és sztenderdizált autonóm változatai között osztják meg, vita alakulhat ki arról, hogy a nyelvi repertoár egyes elemei melyik autonóm változat hatóköre alá sorolhatók. Az előadás azt mutatta be, hogy az északi szláv dialektuskontinuum mint folyamatos nyelvi repertoár elemeit milyen (nyelv)politikai érdekek alapján kategorizálták, és sorolták hol egyik vagy másik, időnként pedig egyszerre több különböző autonóm dialektus alá a 20. század első felében. Az elemzés időbeli kerete az 1919 és 1944 közötti időszak volt, a vizsgálat térbeli kereteit pedig a mai Kárpátalja területe adta (a további dialektuskontinuumok felé tett rövid kitekintés csupán árnyalja a képet).

Csernicskó István
(Az akadémiai székfoglaló előadásról készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg)
Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az előadás bemutatta, hogy a nyelvi repertoár elemei korántsem szerveződnek elkülönülő, önálló egységekké, amelyeket „nyelv”-ként azonosítunk, és az északi szláv dialektuskontinuumot nem nyelvi/nyelvészeti, hanem társadalmi, történelmi, kulturális és politikai tényezők kombinációja alapján kidolgozott, autonóm sztenderd változatok tagolják diszkrét kategóriákként értelmezett „nyelvek”-re. A meghatározott idő- és térbeli kereteken belül konkrét példákkal igazolta, hogy az államhatárokkal ellentétben a nyelvi határok egyáltalán nem élesek.

Az előadás konkrét példák segítségével szemléltette, hogy a nyelvpolitika – a hatalmat birtokló elit stratégiai céljainak megfelelően – hogyan manipulálja a verbális repertoár elemeinek nyelvekbe szervezését, és ez milyen hatással lehet az adott nyelveket/nyelvváltozatokat beszélők identitására, az államszervezésre, nemzetépítésre.

Az előadásból kiderült, hogy a nyelvpolitika – a klasszikus definíciókkal szemben – sokkal több, mint a nyelvhasználat szabályozása. A nyelvpolitika – nyelv és nemzet, nyelv és identitás, nyelv és államiság szoros kapcsolatából adódóan – ideológiai tartalommal átitatott fogalom. A nyelvpolitika így a nyelvhasználat, a nyelvi folyamatok és a nyelvről alkotott elképzelések olyan szándékos, politikai céloktól vezérelt, ideológiailag determinált befolyásolása, amely elősegítheti bizonyos, nyelvileg (is) meghatározható csoportok politikai, társadalmi, gazdasági és/vagy kulturális dominanciájának megszerzését és újratermelését, a nyelvi és társadalmi hierarchikus viszonyok megerősítését vagy átalakítását, továbbá meghatározó szerepet játszik a nyelvi repertoár elemeinek besorolásában, kategorizálásában is. Vagyis a nyelvpolitikának meghatározó szerepe lehet abban, hogy a verbális repertoár elemeit hogyan tagoljuk nyelvekre, és milyen nyelveket különítünk el, ennek minden következményével. Amikor nyelv, nemzet és állam a politikai és ideológiai viták tárgya, erről nem feledkezhetünk meg.

Csernicskó István 1973-ban született a kárpátaljai Csapon, Ukrajnában. Egyetemi tanár (2018), az MTA doktora (2019), a Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora. Szűkebb szakterülete az alkalmazott nyelvészet, a szociolingvisztika, a dialektológia, a nyelvtörténet és a nyelvpolitika. Fontos szerepet tölt be a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanácsban (alelnök [2015], elnök [2019–]). Maradandó eredményeket felmutató kutató- és tanáregyéniség, akinek teljesítménye nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő