Erdély a Magyar Királyságban – régiók régészete a középkori Kárpát-medencében – Benkő Elek levelező tag székfoglaló előadása

Az előadás mondanivalója két tétel köré épült. Egyrészt a régészet oldaláról tekintette át azokat a szempontokat, amelyek alapján arra következtetett, hogy Erdély a középkori Magyarország szerves része volt, másfelől – a régészet mellett más tudományok szemszögéből is – érzékeltetni szerette volna, hogy Erdély egyike a Kárpát-medence azon nagytájainak, ahol a regionális fejlődés sajátosságai különösen jól megmutatkoztak.

Benkő Elek Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

Képgaléria a székfoglaló előadásrólAz erdélyi viszonyok sajátosságai a regionális dimenziókon belül maradnak, nincs szó olyan fokú elkülönülésről, mint a középkori Horvátország esetében, ahol intézményi szinten nem következett be az ország integrálódása. Ezzel szemben Erdély területén az államalapítás után lényeges fáziskésés nélkül megjelentek a Magyar Királyság sajátos területi intézményei, a várispánságok és a vármegyék, valamint a magyar egyházi hierarchiába illeszkedő erdélyi püspökség és plébániahálózata. Bár Erdély élén egymást sűrűn váltó vajdák képviselték a királyt, önállóan politizáló, a magyar államba csak felszínesen integrált vajdaságról nem beszélhetünk. Erdély későbbi fejlődése a középkorban – némi késéssel – követte Magyarország többi részének fejleményeit, az előadás ennek a folyamatnak a régészeti vonatkozásait tekintette át.