A Pannon régió mezozoos fejlődéstörténete – Haas János rendes tag székfoglaló előadása
Haas János rendes tag 2022. október 18-án megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.
A Pannon-medence és az azt körülvevő Alpi-, Kárpáti- és Dinári-hegységrendszer mai geológiai arculatának kialakulása többfázisú, összetett, a földtörténet hosszú szakaszát magában foglaló folyamatsor eredménye. A földtani értelemben fiatal Pannon-medence aljzatának geológiai felépítése, szerkezete meglehetősen bonyolult, mozaikszerű. Olyan földkéregdarabokból – szerkezeti egységekből – áll, amelyek az alpi lemeztektonikai ciklus kezdetén, a perm időszak végén, a Paleotethys-óceán nyugati elvégződésének különböző térségeiben helyezkedtek el, majd helyzetük a mezozoikum során zajló lemeztektonikai folyamatok hatására jelentősen változott.
A Pannon régió központi részén a mezozoos képződmények szempontjából három szerkezeti főegység meghatározó jelentőségű. Az ALCAPA-főegység, amely az Ausztroalpi-takarórendszer legfelső elemeként a dunántúli-középhegységi egységet is magában foglalja; a Tiszai-főegység, amely a jura idején vált le az Eurázsiai-lemezről; valamint a kettő közötti keskeny zónát képező Közép-magyarországi-főegység, amely déli alpi és dinári eredetű, szétnyíródott, elvonszolódott kőzettestekből áll.
Haas János (További képek Haas Janos rendes tag akadémiai székfoglaló előadásáról a fotóra kattintva nézhetők meg) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
A Pannon régió mezozoos történetét elsősorban a Neotethys- és az Atlanti-óceán fejlődése, valamint az Afrikai- és az Eurázsiai-lemez ütközései által kiváltott hegységképződés határozta meg. Az alpi lemeztektonikai ciklus korai szakaszában, amely a késő permtől a jura időszak középső részéig tartott, a szerkezetfejlődést a Neotethys-óceán, majd az Atlanti-óceán kialakulásához köthetően az Alpi Tethys-óceánág felnyílása vezérelte.
Ezek a folyamatok vezettek az óceánágakat szegélyező kontinentális aljzatú lemezek peremeinek feldarabolódásához és róluk lemeztöredékek, mikrolemezek leválásához. A Neotethys nyugat felé való terjeszkedése a középső triász korai szakaszában érte el régiónkat. A magmás működéssel kísért riftesedés megindulását követően az óceáni aljzat terjeszkedése a középső juráig folytatódott. Az Alpi Tethys kontinentális riftesedése a késő triászban indult.
Az óceáni aljzat terjeszkedése itt a középső jurában kezdődött, nagyjából a Neotethys bezáródásának megindulásával egy időben. A Neotethys szubdukciója akkréciós komplexum kialakulását eredményezte. Az óceáni aljzatnak a kontinentális lemezre tolódásával keletkezett ofiolittakarók jelentősen befolyásolták a Dunántúli-középhegységi-egység északkeleti részének kora kréta fejlődéstörténetét. Az Alpi Tethys-óceán bezáródása a kréta időszak középső részétől a neogén középső részéig terjedő intervallumban ment végbe, amely a kőzettestek deformációját, a szerkezeti egységek jelentős elmozdulását eredményezte.
A Pannon-medence aljzatát alkotó szerkezeti egységek e szakasz végén kerültek jelenlegi helyzetükbe.
