A lekérdezés folyamatban...
Radnóti SándorSzületett 1946.03.27. levelező tagságra ajánlott 2015 rendes tag 2025 levelező tag 2019 a filozófiai tudomány doktora 1991
Szakterület
Filozófia Foglalkozás Egyetemi tanár
Radnóti Sándor a művészetfilozófia területén alkotott maradandót. Pályakezdő Walter Benjamin-kutatásaival a hermeneutikai hatás- és befogadásesztétikához kapcsolódott, amelyet a fiatal Lukács történetfilozófiai esztétikájával ötvözött. A 70-es években könyvet írt Benjaminról, majd a misztika és a líra összefüggéseiről. Ez után egy nagyobb projekt keretében rekonstruálta számos jelentős XX. századi művészettörténész (Riegl, Dvořák, Worringer, Panofsky, Kubler, stb.) művészetfilozófiáját. Ezeknek a szerzőknek a magyar publikálása – mint ahogy Benjamin legterjedelmesebb magyar gyűjteménye is – az ő nevéhez fűződik, stíluselméleti kutatásainak eredményeit pedig önálló tanulmányok mellett 1990-ben egy nagy németnyelvű antológiában összegezte. A művészethamisításról szóló filozófiai monográfiája 1995-ben jelent meg magyarul és 1999-ben angolul, s a téma egyik fontos hivatkozási pontjává vált. Ez után a művészetkritika elméletével illetve múzeum-filozófiával foglalkozott; ezekkel kapcsolatos tanulmányai sorra jelentek meg magyarul és idegen nyelveken. Az ezredforduló utáni évtized második felében Winckelmannról és a modern művészetfogalom keletkezéséről írt könyvet. Radnótinak eddig tizenhárom könyve jelent meg. Számos filozófiai művet szerkesztett és válogatott. Jelentős irodalomkritikusi munkássága is. Az ELTE professzoraként ő szervezte meg és vezeti az egyetem esztétikai doktoriskoláját. A rendszerváltás utáni mára már megszűnt legjelentősebb irodalmi, kritikai és elméleti folyóiratnak, a Holminakvolt a szerkesztője. Ajánlók Heller Ágnes, Marosi Ernő, Vajda Mihály András Kutatási téma
Publikációk Radnóti Sándor publikációs listája Szervezeti tagságok
Szerkesztői tevékenységek
Díjak
Elérhetőségek
|
Keresés az adatbázisban |
