Kanyarójárvány: Európa tudományos és orvosi akadémiái európai oltási könyv és nyilvántartás létrehozását sürgetik

A két szervezet kommentárjának eredeti szövege itt olvasható angol nyelven (PDF)Mivel a kanyarós esetek száma Európa-szerte megdöbbentő mértékben nőtt – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégen közzétett jelentése szerint 2017-ben négyszer annyi megbetegedést regisztráltak, mint 2016-ban –, továbbá mivel sürgősen szükség lenne új, más betegségek elleni védőoltások kifejlesztésére, az Európai Bizottság kidolgozott egy ütemtervet „Megerősített együttműködés a védőoltásokkal megelőzhető betegségek ellen” címmel. A Bizottság célja, hogy az ütemterv alapján 2018 közepéig előálljon egy javaslattal, amelyet az Európai Tanács ugyanezzel a címmel ajánlásként fogadna el. Az ütemtervvel kapcsolatos legfrissebb észrevételek az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületétől (EASAC) és az Európai Orvostudományi Akadémiák Szövetségétől (FEAM) érkeztek. A védőoltások kérdése mindkét szervezet szerint olyan ügy, amellyel haladéktalanul foglalkozni kell, ezért javaslatokat tesznek az ütemterv tökéletesítése érdekében. Az EASAC és a FEAM javaslatai érintik az átoltottság mértékét, a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságot, a védőoltások elérhetőségét és új védőoltások kifejlesztését.

Az ütemterv megállapítja, hogy az EU-ban mostanában kitört kanyarójárványokKanyaró: nő a nyomás Románia felől - Mészner Zsófia gyermekinfektológus előadása 2017 májusában az Akadémián (videofelvétel) azt jelzik, hogy az átoltottság terén súlyos problémák mutatkoznak az Unión belül, legfőképpen azért, mert a kanyaró egy súlyos, potenciálisan halálos gyermekbetegség, amelynek megelőzésére létezik hatékony védőoltás. Az is egyértelmű, hogy az alacsony mértékű átoltottság a gyermekek (illetve serdülők és felnőttek) más, védőoltással szintén elkerülhető, de veszélyesebb közegészségügyi problémát jelentő betegségekkel szembeni védettségét is veszélyeztetheti (mint pl. gyermekbénulás, torokgyík, rubeola, szamárköhögés, B típusú Haemophilus influenzae, pneumococcus- és meningococcus-fertőzések).

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kiváló védőoltások elérhetőségének ellenére a gyermekek átoltottságának mértéke az EU-tagállamokon belül jelentősen különbözik. Ennek okai nem pontosan tisztázottak. Összetett és eltérő tényezők állnak a háttérben, amelyek tagállamról tagállamra változnak, és amelyeket minden tagállamban azonosítani kell az átoltottság mértékének javításához. E célra a WHO által kidolgozott Tailoring Immunization Programmes (TIPS; Immunizációs Programok Testreszabása) elnevezésű program tűnik a legalkalmasabbnak. Az ütemterv készítői szerint továbbá ideje lenne létrehozni egy EU-s oltási könyvet és nyilvántartást is.

Annak, hogy a kisgyermekek átoltottságának mértéke Európa- és világszerte csökken, a hátterében leginkább az áll, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy nem oltatják be sem magukat, sem a gyermekeiket. Döntésük különböző okokra vezethető vissza.

1. Az oltáselutasítók „mereven elutasítják a védőoltásokról való tájékozódásnak a lehetőségét is”, és az oltásokkal kapcsolatban gyakran összeesküvést emlegetnek.
2. Az oltásellenesek szintén elutasítják az oltásokat, de hajlandóak figyelembe venni a rendelkezésre álló információkat. Kevésbé hisznek az összeesküvés-elméletekben.
3. Az oltásszkeptikusok aggódnak az oltások miatt, de nem utasítják el őket következetesen.

Az egyes csoportok megszólítása más-más stratégiát igényel. Elsősorban természetesen az oltásellenesek és az oltásszkeptikusok csoportjára kellene összpontosítani, ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy az oltáselutasítók szélsőséges csoportjának tagjai a félretájékoztatás eszközeivel károsan befolyásolhatják a másik két csoport gondolkodását.

Az ütemterv szerint a legfontosabb további célok a már létező védőoltások tökéletesítése, továbbá új fertőző betegségek elleni vakcinák kifejlesztése.

Az EASAC és a FEAM tíz pontban sorolja fel javaslatait az átoltottság mértékének javítására az Európai Unióban:

1. Fel kell deríteni, mik a csökkenő mértékű átoltottság okai az EU-ban, hogy testre szabott megoldásokat lehessen kínálni az egyes tagállamoknak. Ehhez jól használható a WHO TIP programja.
2. Létre kell hozni egy európai oltási könyvet és nyilvántartást.
3. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy közegészségügyi szempontból az egyes védőoltások nem egyformán fontosak. Meg kell határozni egy fontossági sorrendet.
4. Továbbra is fontos befektetni a kutatásba és a fejlesztésbe, hogy a jövőbeli vakcinák is biztonságosak és hatékonyak legyenek (lásd 9. és 10. pont).
5. Az oltásellenesség problémájának kezelése érdekében fel kell ismerni, hogy az oltáselutasítók, az oltásellenesek és az oltásszkeptikusok megszólítása eltérő megközelítésmódot igényel. Társadalomtudósok segítségével olyan stratégiákat kell kidolgozni, amelyekkel csökkenteni lehet az oltások elutasítását az oltásellenesek és az oltásszkeptikusok körében.
6. Ki kell dolgozni egy monitoringrendszert a védőoltáshiány elkerülésére, és európai szinten fokozni kell a vakcinagyártást, továbbra is szem előtt tartva a szigorú európai minőségbiztosítást.
7. Újra kell gondolni a gyermekkori BCG-oltással kapcsolatos kérdéseket: a védőoltás nem biztosít hosszú távú védelmet a tuberkulózis ellen, és jelenleg világszerte súlyos hiány van belőle.
8. Felül kell vizsgálni és optimalizálni kell az oltási ütemterveket azoknak a védőoltásoknak az esetében, amelyekből hiány mutatkozik.
9. Fontossági sorrendet kell felállítani azon védőoltások esetében, amelyek tökéletesítésre szorulnak.
10. Fontossági sorrendet kell felállítani azon védőoltások esetében, amelyekre a legnagyobb szükség van.