Az Akadémia a tudományos módszer mellett áll ki – Lovász László elnöki beszámolója

A tudomány helyzetéről és a kutatók feladatairól beszélt az MTA 189. közgyűlésén elmondott elnöki beszámolójában Lovász László. Az Akadémia elnöke kiemelte: a közvéleményt is érdeklő tudományos kérdésekre tudományos módszerrel, a nemzetközileg elfogadott normák alapján kell választ találni. Lovász László beszámolója az mta.hu-n.

2018. május 7.

Tisztelt Közgyűlés! Bevezetésként néhány percet egy olyan kérdésről beszélek, mely minden tudóst számos oldalról érint, de talán nincs eléggé körüljárva.

A tudomány és a tudósok felelősségéről

Legalább három különböző, mégis összekapcsolódó esemény az, ami erre késztet.

  1. Megjelent az ALLEA (ALL European Academies) tudományetikai kódexe, amely magyarul is elérhető. Folyamatban van saját etikai kódexünkben a megfelelő kisebb módosítások végrehajtása, hogy teljesen összhangban legyen az ALLEA kódexével.
  2. Előttünk van egy közgyűlési határozatjavaslat, mely felhívja az MTA köztestületének valamennyi tagját a tudomány alapelveinek aktív, következetes képviseletére minden fórumon és csatornán. Ennek részletei később kerülnek napirendre, hadd mondjam el azonban az előterjesztés mottóját: A tudomány hatalom, ne élj vissza vele!
  3. Jövőre rendezzük a 9. Tudományos Világfórumot (World Science Forum) itt Budapesten, amelynek javasolt mottója: The Responsibility of Science.

A tudomány felelősségének nagyon sok irányúak a következményei, melyek nagy részét csak címszavakban említem meg: a kutatási pénzek gondos, átlátható, a tudományt szolgáló elköltése; szolgálat cikkek, könyvek, pályázatok bírálatában, bizottsági munkában, itthon és nemzetközi szervezetekben; a tudomány népszerűsítése; az utánpótlás nevelése, a fiatalok segítése már a középiskolától kezdve. Még sokáig sorolhatnám azokat a munkákat, amelyeket a tudósközösség itthon és külföldön hivatásával járó kötelezettségként, fizetség nélkül vagy szimbolikus fizetségért el kell hogy végezzen.

Mindennek fejében további bizalmat kérünk a társadalomtól! Példaként a közbeszerzést említem. Az az érzésem, hogy a hazai közbeszerzési szabályozás általában is túl szigorú – de a tudományos kutatás területén egyértelműen jelentősen akadályozza a munkát. A szűkös kutatási pénzek felhasználását a közösségek (tanszékek, kutatócsoportok) mindig is gondosan számon tartották. Amióta egyetemi méretekben kell összevonni különböző forrásokból származó költéseket, ez az ellenőrzési mechanizmus ki lett iktatva, teret nyitva a speciális helyzetet és igényeket nem ismerő, a munkát megengedhetetlenül lelassító, visszás helyzeteket produkáló bürokrácia előtt.

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ennek a tarthatatlan helyzetnek a megoldására nemrégiben az MTA és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közös javaslatot tett. Egyelőre csak részeredményeket sikerült elérni, a Közbeszerzési Hatóság Példatárában történt kedvező módosítás. Ezen tovább kell dolgoznunk, de a hosszú távú megoldást csak a kutatók iránti bizalom (és természetesen ezzel párhuzamosan a kutatói felelősség) növekedése jelenthet.

Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás

Ugyanígy a bizalom hiányának tekintem az intézetek emberi erőforrásaival kapcsolatos adminisztratív megkötéseket. A munkajogi törvényekben a tudományos kutatás különleges szempontjai nem jelennek meg. Az elvándorlás ellensúlyozásához nemcsak a magyar kutatók hazacsábítása, hanem – a világ trendjeihez igazodva – a kutatók „cirkulációja”, vagyis nem magyar kutatók alkalmazása is szükséges. Ehhez jelentős bürokratikus akadályokat kell leküzdeni (honosítás, habilitáció, akadémiai doktori cím). Amikor egy fiatal külföldi ügyében nekem kell engedélyezni, a Doktori Tanácsunk véleményét kikérve, hogy egy-két éves alkalmazásához eltekinthetünk-e doktori oklevele honosításától, elgondolkodom: Az a főigazgató, akire több száz kutató és többmilliárdos költségvetés van bízva, ne tudná megítélni, hogy egy fiatal külföldi eddigi munkája elég jó-e egy pár éves munkához az intézetében?

A kutatói felelősség témájában néhány kérdésről még részletesebben beszélek.

A kutatás etikája olyan kérdés, amellyel a kutató nap mint nap találkozik. Ha ez sérül, a bizalom elvész. Ragaszkodnunk kell a Tudományetikai kódex követelményeinek kompromisszum nélküli betartásához és betartatásához. A kódex megfogalmaz négy alapelvet: megbízhatóság a kutatás minőségének biztosításában, becsületesség a kutatások kidolgozásában, végrehajtásában, bírálatában, jelentésében és kommunikálásában; tisztelet a kollégák, a társadalom, a kulturális örökség és a környezet iránt; és elszámoltathatóság a kutatás és tágabb hatásai terén. Ezeket megalkuvás nélkül érvényesíteni kell. Mindez – és talán még több is – elengedhetetlen ahhoz, hogy a tudományos kutatás, az alapkutatást is beleértve, a társadalom és a politika szemében is minden kétséget kizáróan hasznos tevékenységként jelenjen meg.

A tudományos publikáció válságban van. A kutató kötelessége, hogy eredményeit szakmája megfelelő fórumain közzétegye. Ezzel, úgy vélem, mindenki egyetért, de ha továbbgondoljuk, akkor súlyos kérdésekbe ütközünk. A nagy kiadók szemérmetlenül növelik profitjukat, és sokszor kétszer is fizetünk nekik, egyszer mint szerzők, egyszer mint olvasók. Az „Open Access” 2020-ra kötelező lesz, de hogy ez milyen formában és milyen költséggel valósul meg, az távolról sem világos. Az ősz során erről az Akadémián vitát fogok indítani, figyelembe véve a különböző tudományágak eltérő hagyományait is.

Valljuk be, hogy a jelenlegi válságot elég nagy mértékben mi magunk okozzuk! Egy előléptetésnél, pályázatnál, fokozatszerzésnél kényelmesebb a munka tartalmának megismerése és megítélése helyett a cikket megjelentető folyóirat impaktfaktorát vagy kvartilisét megnézni. Így aztán a magas presztízsű folyóiratokban való közlésért sokat kell fizetni, és a szerzők mindent meg is tesznek, hogy ezt ki tudják fizetni. Nem fog ez a helyzet egyik évről a másikra megváltozni, de fokozatosan segíteni kell azt, hogy az értékelések, bírálatok inkább a tartalomra koncentráljanak, mint a formai jegyekre, a DORA deklaráció elveinek alapján.

Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás

A tudományos eredmények korrekt kommunikációja és értelmezése a tudós fontos etikai kötelessége. Az Akadémia nem egyes tudományos tételek mellett áll ki, nincs „hivatalos véleménye” tudományos kérdésekről. Az Akadémia a tudományos módszer mellett áll ki.

Nem azt állítjuk, hogy egy növény kivonata hatástalan – de elvárjuk, hogy mielőtt a hatásosságát hirdetnék, ugyanolyan szigorú vizsgálaton menjen át, mint a törzskönyvezett gyógyszerek. Nem állítjuk, hogy a magyarság finnugor, török, vagy akár sumér eredetű, de azt elvárjuk, hogy a magyarság őstörténetére vonatkozó kérdések tudományos pontossággal legyenek feltéve. Mást-mást jelentenek az olyan kérdések, mint hogy „Milyen nyelvcsaládba tartozik a magyar nyelv?”, mást az, hogy „Honnan származik a magyar szókincs?”, és megint mást, hogy „Milyen genetikai markerek találhatók a jelenlegi vagy a honfoglaláskori népességben, és milyen arányban?” És megint más kérdés az, hogy ezekből az adatokból milyen lehetséges történelmi események és folyamatok rekonstruálhatók. Mindezekre a kérdésekre tudományos módszerrel, a nemzetközileg elfogadott normák alapján kell választ találni.

– Az olyan vizsgálat, melynek célja egy előre kimondott „igazság” bizonyítása, nem tudományos kutatás – vonatkozzon az a marxizmus valamelyik alaptételére, a magyar néplélekre vagy a szponzor termékének előnyeire. Kevés vizsgálat tette már annyiszor nevetségessé a tudományt, mint amikor egyik évben „brit tudósok” megállapítják, hogy a margarin jobb nekünk, mint a vaj – néhány év múlva meg fordítva.

A tudomány erkölcsi kötelessége az eredmények várható hatásának felmérése. Nagy tudományos-technikai áttörések hosszú távú társadalmi változásokhoz vezetnek – erre a mezőgazdaság kialakulásától az információs technológiáig számtalan példa van. Ezek között sok olyan is van, mely jelentős veszélyeket is hordozott vagy hordoz még mindig magában: az atombomba a nyilvánvaló példa (ezt a fizikusok és mérnökök elég hamar felismerték). De vannak kevésbé nyilvánvaló, ám tanulságos veszélyek is. A 20. század második felében óriási társadalmi hatása volt az oltások elterjedésének, az orvostudomány más vívmányainak és a „zöld forradalomnak”. Lehet-e nemesebb, megkérdőjelezhetetlenebb eredmény, mint életeket menteni és éhező tömegeknek enni adni? De nem esett elég szó arról, talán máig sem, hogy ennek következtében micsoda népességrobbanás alakult ki, és azt hogyan lehet kezelni. Elmaradt a felvilágosítás, a jobb iskolázás, a nők munkába állítása és még számos olyan lépés, melyet jelentős fejlett világbeli segítséggel, akár nyomásgyakorlással, talán még enyhe erőszakkal is, de meg kellett volna tenni. Vagyis a problémát nem oldottuk meg, csak elnapoltuk úgy 40 évvel – miközben sokkal nagyobb méretűvé vált, és itt kopogtat az ajtónkon.

Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás

De új, hosszú távú problémákat is tudunk gyártani. A mesterséges intelligencia kitört a számítástudománynak abból a zugából, melyben eddig létezett, és robbanásszerűen hódítja meg új meg új részeit, az önvezető autótól az orvosi diagnosztikán át a virtuális valóság egyre jobb megvalósításáig. Sok jó dolgot ígér, de a veszélyei is hatalmasak – munkahelyek elvesztése, privátszféránk veszélyeztetése, a nevelés és oktatás ellehetetlenítése és talán sok más, amit nem is látunk előre, egészen az emberiség teljes félreállításáig. De említhetném itt a „big data”, a géntechnológia és az informatikai forradalom sok, még fel nem tárt, előre nem látott hatását.

Félreértés ne essék, nem a mesterséges intelligencia és más csúcskutatások ellen beszélek; sőt, nekünk, tudósoknak élen kell járnunk, nehogy rossz kézbe kerüljön az irányítás és az alkalmazás. Természettudósoknak, élettudósoknak, valamint társadalom- és bölcsészettudósoknak együtt kell elébe mennünk a szükségképpen felvetődő súlyos társadalmi, biztonsági, egészségügyi problémáknak. Nehogy 40 év múlva ébredjünk rá, hogy azt reméltük, minden szebb és jobb lesz a mesterséges intelligencia által, de igazából csak más formában térnek vissza a gondok, félelmetesebben, mint valaha!

Ezek után a bevezető gondolatok után hadd emeljek ki néhány témát sokrétű tevékenységünkből, eredményeinkből és gondjainkból.

Tagságunk

A jövő év a szokásos izgalommal várt fő feladata a tagválasztás lesz. Ennek irányelveiről a keddi Akadémikusok Gyűlése fog dönteni, így erről most én nem beszélek, de néhány olyan kérdést felvetnék, mely a szélesebb értelemben vett tagságunkra, köztestületi tagjainkra is vonatkozik. Köztestületünk mintegy 17 000 hazai és külső tagja jelentős tudományos és társadalmi erőt képvisel, amelyet minél jobban be kell vonni a tudományos élet szolgálatába. Rendszeres hírleveleinkkel, a Magyar Tudomány folyóiratunk online elérhetőségével is ezt igyekeztünk megvalósítani.

Többször hangzik el olyan kritika, hogy idős, talán néha a kutatás bizonyos területeit nem is ismerő akadémikusok irányítják az Akadémián keresztül a tudományos életet. Azt hiszem, maga az Akadémia tett nagyon sokat, hogy ez ne így legyen – a Lendület-pályázattal, a Bolyai-ösztöndíjjal, a Prémium posztdoktori programmal elérte, hogy kialakuljon az a fiatal kutatókból álló közösség, mely ily módon elismertséget és nagyobb befolyást szerez a tudományos kutatások irányításában.

Igyekszünk ennek intézményes formáit is megtalálni. Idén márciusban Bokor József alelnök úr elnökletével összeült a Közgyűlési Képviselők Fóruma, amellyel az Akadémia vezetésének célja jobban bevonni az MTA doktorait a tudománypolitikába.

Közgyűlésünk harmadnapján ül össze (immár másodszor) a Fiatal Kutatók Fóruma. Több külföldi akadémia mellett működik „Fiatalok Akadémiája” vagy hasonló célokat szolgáló szervezet. Pósfai Mihály tagtársunk, választott elnökségi tagunk segítségével elkészült a Fiatalok Akadémiájának alapszabályára vonatkozó javaslat, melyet az a fórum fog megtárgyalni. Reméljük, hogy ezzel új erőket tudunk a tudomány népszerűsítésének, érdekképviseletének a szolgálatába állítani.

A vidéken élő és a tudomány iránt fogékony emberek számára területi bizottságaink jelenítik meg a Magyar Tudományos Akadémiát, annak céljait és szellemiségét. Szervezik a régiók tudományos életét, a felsőoktatási intézményekkel, az önkormányzatokkal, iparkamarákkal és fejlesztési tanácsokkal való együttműködést. Az elmúlt évben működésük helyenként eléggé nehéz feltételein igyekeztünk lehetőségeinkhez képest javítani.

Holnap ül össze, immár hagyományt követve, a Külső Tagok Fóruma. Örömmel látom, hogy az MTA külső tagjai készek Akadémiánk ügyeiben, tudománypolitikai kérdésekben, pályázatok bírálatában segítséget nyújtani. Ezt igyekszünk is igénybe venni azzal is, hogy folyamatosan segítségüket kérjük egy-egy téma neves szakembereinek felkutatásában. A tavalyi közgyűlési indítványnak megfelelően létrejött, Vékás Lajos alelnök úr által vezetett eseti bizottság jelentéséről a napirend elfogadása kapcsán már szóltam.

Nem akarok a Külső Tagok Fóruma témáinak elébe vágni, de hadd jelentsem be, hogy idén áprilisban megalakult az MTA Amerikai Magyar Bizottsága, ezáltal ötre nőtt a határon túli akadémiai testületek száma. Sikerként könyvelhetjük el, hogy ebben az évben a Kárpát-medencei akadémiai szervezetek anyagi támogatását a korábbinak a kétszeresére tudtuk emelni.

Külső tagjaink és az Akadémiát a gazdasági élet felől támogató barátaink segítőkészségét veszi igénybe az újjáalakult Stratégiai Tanácsadó Testület. Decemberi alakuló ülésén sok témát megvitatott, kijelölve azokat a pontokat, ahol a külső nézőpont (legyen az külföldről vagy a tudományos szférán kívülről) sokat segíthet a stratégiai tervezésben. Hogyan lehet elősegíteni, hogy a kutatóintézetek tudományterületei, a kutatók témái és ezek támogatási arányai kövessék a főbb nemzetközi trendeket? Milyen nemzetközi állásfoglalások, összefoglaló kutatási jelentések vannak olyan kérdésekben, mint a genomszerkesztés, a víztudományi kérdések, a mesterséges intelligencia? Milyen eszközökkel történik világszerte a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztése? Mi a bölcsészet- és társadalomtudományok szerepe a tudományos világkép alakításában, a változó világ megértésében, illetve olyan kérdések kezelésében, mint például a népességrobbanás? Hogyan lehetne az Akadémia kutatóintézeteiben születő tudományos eredményeket a gyakorlatban jobban hasznosítani? Szó volt az Akadémia pályázatairól (Lendület, Célzott Lendület) és arról is, miként támogatható a nők részvétele a tudományos életben.

Nagyon fontos témát jelentettek az elmúlt egy-két évben a nők lehetőségei és problémái a kutatói életpályán. Két évvel ezelőtti tagválasztásunkkor az az igen sajnálatos helyzet alakult ki, hogy egyetlen nőt sem választottunk új levelező tagnak. Úgy gondoltuk, hogy ezt az égető problémát több síkon is kezelni kell.

Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás

– Tavaly módosítottuk Alapszabályunkat, lehetővé téve, hogy kis számban olyan jelölteket is támogasson az Elnökség, akik megkapták ugyan osztályuk többségének a szavazatát, de nem jutottak be az osztálynak jutó keretszámba. Elsősorban a kutatónők azok, akikre figyelnünk kell, de más, az egész Akadémiát érintő szempontokat is figyelembe lehet venni – ezekről az Akadémikusok Gyűlése dönt holnap.

– Másik lépésünk a Nők a Tudományos Életpályán Elnöki Bizottság felállítása volt Lamm Vanda tagtársunk elnökletével, mely a kutatónők tudományos karrierjének segítését célzó javaslatcsomagot dolgozott ki. Ilyen, igen jó javaslat a kisgyermekes anyák számára az MTA-doktori disszertáció megírását segítő ösztöndíj létrehozása, a munkába visszatérő kismamák felzárkóztatását segítő pályázatok kiírása, lehetőség szerint az adminisztratív és részben az oktatási feladatoktól való mentesítésük; a gyermekvállalással kapcsolatosan a kutatói pályával/életformával összeegyeztethető részmunkaidő vagy távmunka lehetővé tétele; egyetemek, kutatócentrumok közelében bölcsődei, óvodai helyek biztosítása; vagy szakmai rendezvények alkalmával gyermekfelügyelet biztosítása.

– A magam részéről egy harmadik jelenség vizsgálatát és a rá adható válaszok keresését is szükségesnek érzem. Hogy egy példával világítsam meg: néhány hete elnöke voltam a gimnazistáknak szóló MaTech verseny döntőjének, ahol a 36 döntőbe jutott diák közül 35 fiú volt! Mivel a matematika és informatika egyre fontosabb elemévé válik szinte minden tudományos kutatásnak, ez a jelenség igen aggasztó. Kulturális és pszichológiai alapjainak feltárása, az oktatásban és nevelésben adható válaszok kidolgozása nem várathat tovább magára, és remélem, hogy az Akadémia ennek élére tud állni.

Kutatás

Akadémiánk fő feladata a tudományos kutatás támogatása a kutatóhálózatban, az egyetemeken és mindenütt, ahol értékes munka folyik. Az akadémiai kutatóintézetekben, egyetemi támogatott kutatócsoportokban, Lendület-csoportokban folyó munka felbecsülhetetlen nemzeti kincs, premium posztdoktoraink szárnybontogatása pedig jövőnk igérete. A kutatóhálózat helyzetéről és eredményeiről majd Főtitkár Úr ad Önöknek átfogó képet beszámolójában.

Közhely, hogy a tudományos kutatás egyre inkább csapatmunka: az eredményekhez különböző tudományterületeken dolgozó, különböző tudású és képességű kutatók közös munkájára van szükség. Még inkább igaz ez, ha a tudományos eredmények kommunikációjáról, a társadalom és a döntéshozók számára történő korrekt értelmezéséről van szó (ahogyan már említettem). Keresni kell ezért az ilyen együttműködés legalkalmasabb formáit.

A több intézményre kiterjedő, sőt nemzeti szintű, multidiszciplináris programok szervezése szükségképpen hálózatszerű. A résztvevők saját szakértelmükre támaszkodva és saját erőforrásaikat is használva kutatnak, de rendszeres találkozók, belső pályázatok segítik a közös célok megfogalmazását és megvalósítását. Az Akadémián több ilyen együttműködési formában szerveződnek efféle multidiszciplináris kutatások.

A kiválósági együttműködési programok hálózatszerű együttműködést jelentenek egy-egy fontos témában kutatóintézetek, egyetemek és ipari partnerek között multidiszciplináris alap- és alkalmazott kutatások szervezésére. Ezeknek a programoknak fontos eredménye lehet a közös használatú nagyműszerek beszerzésének előkészítése is. Úgy is tekinthetjük, hogy az ilyen programok viszonylag kicsiben készítik elő, mérik fel nagyobb, országos programok lehetőségét és megvalósításának módszereit.

A legnagyobb országos tudományos program a Nemzeti Agykutatási Program; ezt nem az Akadémia gondozza, de a KOKI és számos akadémiai kutatócsoport és intézet is részt vesz benne, és szívesen dicsekszünk eredményeivel, hiszen az Akadémia az egész magyar tudományosságnak is gazdája.

A Tantárgy-pedagógiai Kutatási Program (régi nevén Szakmódszertani) első évének kutatási eredményeiről Budapesten, Pécsett és Szegeden rendezett beszámoló konferenciákon nagyszámú érdeklődő és a vitában aktív hallgatóság vett részt. A kutatásokat értékelő külföldi és hazai szakértői vélemények alapján a 19-ből 5 kutatócsoport munkája máris a módszertani kutatások nemzetközi élvonalába tartozónak minősült.

A Nemzeti Víztudományi Program két éve indult, tavaly született meg első részletes terve, amely a kormányzati Nemzeti Vízstratégiával összhangban napjaink legsürgetőbb vízhez kapcsolódó kutatási feladatait prioritási sorrendben tartalmazza. Nyilvánvaló, hogy ez igazi multidiszciplináris program, mely mérnöki, biológiai, gazdasági, társadalmi és sok más területre terjed ki. A kutatási programot a Víztudományi Irányító Testület felügyeletével, a magyarországi vízügyi és egyéb ágazatok szereplőinek bevonásával, több elismert hazai és nemzetközi szakértő véleményét kikérve, az MTA Ökológiai Kutatóközpontban működő koordinációs munkacsoport készítette el.

Martonvásáron az MTA Agrártudományi Kutatóközpont egy agrárkutatási program megvalósítására és nagymértékű fejlesztésre kapott lehetőséget. A várhatóan idén megnyíló látogatóközpont a tudománykommunikáció legmodernebb eszközeivel fogja érdekessé és érthetővé tenni az agrárkutatás céljait és eredményeit. A projekt keretében megépülő új kutatótömb és a részben korszerűsítésre kerülő, meglévő infrastruktúra az MTA ATK mintegy 400 munkatársának biztosít elhelyezést – világszínvonalú kutatási eszközpark rendelkezésre bocsátása mellett.

Az MTA jelentős kutatási kapacitással támogatja a fontos nemzeti programokat, mint például az Ipar 4.0 programot, a Paks II. programot vagy a járműipar fontos kutatási programjait. Itt említem meg Célzott Lendület programunkat, melyben tavaly három nyertes pályázatot hirdettünk. Ezek egyike a Széchenyi István Egyetemmel és az Audi Hungariával közös Járműakusztikai Kutatócsoport, melynek kapcsán az Audi Magyarországra telepíti teljes járműakusztikai kutatási programját.

Végül megemlítek két olyan témát, melyben rendszeres konferenciák és az azokhoz kapcsolódó kiadványok révén kívánunk a társadalom számára hasznosítható tudományos álláspontot kialakítani.

Lovász László Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás

A Világgazdasági Tudományos Tanács az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének koordinálásával 2017 decemberében alakult meg, pontosabban alakult újjá Főtitkár Úr kezdeményezésére, hiszen hasonló szervezet korábban már működött, az 1970-es évektől egészen az 1990-es évekig. A Tanács a világgazdaságban zajló gyökeres átalakulási folyamatokat elemzi, s így hozzájárul a legfontosabb globális gazdasági folyamatok feltárásához és megértéséhez. Az aktuális kutatási témákról szervezett eszmecserék anyagaiból rendszeres publikációkat bocsát közre, és évente tanulmánykötetet jelentet meg.

A Kosztolányi György osztályelnök úr vezette Elnöki Bizottság az Egészségért olyan ülésszak-sorozatot szervez, melyet méltán nevezhetünk egészségügyi programnak. Ezek az konferenciák nemzetközi trendek és példák alapján, közgazdasági, jogi és szociológiai szempontok, az informatikai és más tudományos-technológiai fejlődés, illetve számos egyéb körülmény figyelembevételével olyan jelentések készülnek, amelyek tudományos alapokat nyújthatnak egy egészségügyi reformhoz.

Kormányzati kapcsolataink

Tavaly ilyen tájban fogalmaztuk meg a kormánnyal való együttműködés egy ambiciózus, de reális, hosszú távú célkitűzését: Magyarország legyen a régió tudományos központja! Ez lett a mottója az Országgyűlésnek benyújtott jelentésünknek is. Hagyományainknak, tudománydiplomáciai erőfeszítéseinknek és iskolateremtő kutatóinknak köszönhetően Magyarország messze jobban teljesít a tudományban, mint ahogyan azt a népesség száma indokolná. Annak érdekében azonban, hogy valódi központtá váljunk, igen sok mindent kell tennünk (az Akadémiának, a tudósközösségnek és a politikának egyaránt). Idesorolható Székházunk felújítása, egy kongresszusi központ építése, a kutatóegyetemek helyzetének javítása, Magyarország vonzóbbá tétele a külföldi kutatók számára mind az anyagi feltételek javítása, mind a bürokratikus kötöttségek csökkentése révén. Tovább kell építeni nemzetközi kapcsolatainkat (erről a továbbiakban még szólok).

Mindennapi kapcsolatainkra rátérve, legfontosabb kormányzati partnereink a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal és az Emberi Erőforrások Minisztériuma voltak. Mindkét intézménnyel rendszeresen konzultáltunk, hiszen célkitűzéseink nagyon sok tekintetben közösek.

Az EMMI-vel két éve együttműködési megállapodást kötöttünk, melyben összefoglaltuk az egyetemi oktatásban való részvételünk kereteit, a közös kutatások témáit és formáit, a közös infrastrukturális fejlesztések igényét és más közös ügyeket. Örömmel nyugtázom, hogy a megállapodás alapján, illetve annak szellemében fontos eredmények születtek. Az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében az EMMI meghirdette a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj kiegészítő támogatását jelentő „Bolyai+” ösztöndíjat. Tárgyalunk arról, hogy ugyanennek a programnak a keretében az egyetemeken működő kutatócsoportjaink kiegészítő támogatást kapjanak, és hogy a fentebb már említett kiválósági programok is jelentős többlettámogatásban részesüljenek. Az egyetemi Lendület-csoportok beépülése is megoldódik.

Természetes, hogy az EMMI érdeklődést mutat Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programunk iránt is, és reméljük, hogy ha némi késedelemmel is, de megvalósul azoknak a kutatócsoportoknak a támogatása is, amelyek gyakorlatiasabb, inkább tantárgyfejlesztői, mint kutatási programot tűztek ki maguk elé. Továbbra is vállaljuk, hogy a Nemzeti alaptantervről részletesen, minden szakértői erőnket mozgósítva véleményt mondunk, illetve tanácsot adunk. A közoktatással kapcsolatos, rövid távú döntésekben az Akadémia szerepvállalása ennél sokkal több nem lehet, hiszen tananyagfejlesztésre nincsen kapacitásunk.

Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás

Hadd említsek meg még egy problémát, melyre az EMMI-vel közösen próbálunk megoldást találni. Sajnos világjelenség, hogy csökken a fiatalok érdeklődése a tudományos kutatói, egyetemi oktatói életpálya iránt. Hazánkban tetézi a problémát, hogy a legtehetségesebb fiatalok közül egyre többen már érettségi után külföldön tanulnak tovább, emiatt semmilyen kapcsolatuk nem alakul ki a magyar tudományos élettel. Az EMMI olyan ösztöndíjat próbál kialakítani, mely legalábbis részben ellensúlyozhatja Cambridge és Oxford vonzását. Nekünk is van azonban teendőnk: fontos, hogy a legtehetségesebb fiataloknak a tudománnyal és a tudósokkal való kapcsolata már iskoláskorukban létrejöjjön, hogy intézeteink (és persze az egyetemi tanszékek, kutatócsoportok) minél több iskolásnak mutassák meg a kutatás szépségét és a magyar kutatóhelyek színvonalát, izgalmas témáit.

Csak címszavakban említem más minisztériumokkal való együttműködésünket, pedig fontos programokról van szó: Belügyminisztérium (vízprogram, informatikai fejlesztések), Földművelésügyi Minisztérium (agrárkutatási program, vízprogram), illetve az energetika területén folytatott egyeztetések.

Nemzetközi kapcsolataink

Egy olyan kicsi és nyitott országban, mint Magyarország, a nemzetközi tudományos életben való minél intenzívebb részvétel létfontosságú. Sok olyan kapcsolatunk van, mely a korábbiak folytatását jelenti, így ezeket – bármilyen fontosak is – csak röviden említem. Ilyen a V4-akadémiák együttműködése, rendszeres éves találkozója. Bár sikerült némi előrelépést elérni, tovább kell folytatni a küzdelmet a Horizont 2020 program feltételeinek javítása érdekében. A következő keretprogramra, az FP9-re való felkészülés már megkezdődött, bízunk benne, hogy sikerül a számunkra hátrányos feltételeken változtatni. Régiós összehasonlításban Magyarország és az Akadémia kutatói közössége továbbra is rendkívül sikeres az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatain, továbbá biztató az ERC-pályázatokon való kiváló szereplés és a Lendület-pályázatok szoros korrelációja. De ennek a sikerességnek a fenntartása is komoly erőfeszítést igényel a jövőben.

Két nagy nemzetközi eseményt külön is meg kell említenem.

Az európai tudományos akadémiákat összefogó All European Academies (ALLEA) és az európai tudományos akadémiaként működő Academia Europaea most először közösen rendezte meg éves konferenciáját és közgyűlését, Budapesten 2017 szeptemberében. A négynapos programhoz a Young Academy of Europe és több európai szervezet, köztük a European Research Council és az Európai Bizottság tudományos tanácsadó testületét támogató európai akadémiai konzorcium, a SAPEA is csatlakozott. Az Akadémia szervezőként és házigazdaként nagyjából 300 magas rangú európai tudós, tudományos döntéshozó találkozóját segítette.

A World Science Forum 2017 novemberében tartotta 8. ülését Jordániában, a Holt-tenger partján. Ez az egyre növekvő jelentőségű rendezvénysorozat Akadémiánk kezdeményezésére indult, fő gazdája azóta is az MTA. A tanácskozás mottója ezúttal a „Tudomány a békéért” volt, a fórum társelnöki tisztét közösen vállaltuk Sumaya bint El Hassan jordán hercegnővel, a jordán Királyi Tudományos Társaság elnökével. A konferencián részt vett II. Abdullah jordán király és Áder János köztársasági elnök is, aki a fórum ünnepélyes megnyitóján beszédet is mondott, és állami kitüntetést adott át Sumaya hercegnő részére.

Természetes, hogy a múlt évi Világfórum fontos politikai esemény volt. A következő, 9. fórumot itt Budapesten olyan tartalommal szeretnénk megtölteni, amely a tudósokat közvetlenebbül érinti, és ezért nagyobb mértékben tart számot a tudós közösség érdeklődésére. Fontos, hogy ne csak a tudománypolitikusok, döntéshozók számára hordozzon üzenetet, hanem az egész társadalomban (bárhol a világon) erősítse a tudományba vetett bizalmat. A 2019-es fórum középpontjába ezért a tudományos etikát, a tudományos kutatástól elválaszthatatlan morális kérdéseket, az eredmények felhasználásával járó felelősséget szeretném állítani. Ehhez kérem majd az MTA tagjainak és köztestületi tagjainak segítségét is.

A tudomány kommunikációja és népszerűsítése

Sok olyan aggasztó jelenséggel találkozhatunk, ami aláhúzza a tudomány népszerűsítésének, az új eredmények minél szélesebb körben való kommunikációjának fontosságát: az áltudományok, a kuruzslás terjedése, a diákok körében a tudományok iránti érdeklődés csökkenése, az innováció nem kielégítő üteme, a munkaerőhiány a természettudományos és technológiai tudást igénylő területeken. Az utóbbi években az Akadémia jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy minél több csatornát igénybe véve fokozza a tudományos ismeretterjesztés hatékonyságát, a fiatalok érdeklődésének felkeltését. Örömmel láttam, ahogy az elmúlt időszakban az osztályok is jelentős szerepet vállaltak a kutatási eredmények minél szélesebb körben való megismertetésében.

Azokat az ismeretterjesztő eszközeinket, amelyekről már a korábbi években is beszéltem, csak röviden említem (bár külön-külön is alapos beszámolót érdemelnének).

Főtitkárhelyettes Asszony odaadó irányítása mellett a Magyar Tudomány Ünnepe több ezer fős közönség előtt, kétszáznál több rendezvényen és az ezekről beszámoló több száz hírben mutatta be és terjesztette a társadalom széles körében a tudomány legújabb eredményeit. Lehetőséget biztosítottunk a tudományos élet, a politika és a gazdaság meghatározó szereplőinek párbeszéd kialakítására a „Tudomány és Parlament” fórum megszervezésével. Az idei tervek a „Határtalan tudomány” mottó alapján legalább ennyire ambiciózusak.

Folyóiratunk, a Magyar Tudomány új kiadónál, az Akadémiai Kiadónál jelenik meg, Falus András tagtársunk igen gondos szerkesztésében. Reméljük, hogy értékes tartalmával az eddigieknél szélesebb kör fog megismerkedni.

Honlapunk továbbra is izgalmas, a tudományos eredményekre koncentráló, mindig friss tartalommal jelenik meg, kiegészülve egy kötetlenebb Facebook-oldallal is. Érdemes akár naponta belenézni. A honlapról érhető el az Utak a Széchenyi térre című új akadémikusi életútinterjú-sorozatunk is. A legújabb kutatási eredmények bemutatásában továbbra is fontos szerepet játszik az InfoRádióban sugárzott, heti félórás műsorunk, a Szigma.

Mindezeket az ismeretterjesztési lehetőségeket csak a kutatók segítségével tudjuk kihasználni. Kérem, hogy a kutatóintézeteinkben, de az egyetemi tanszékeken és más kutatóhelyeken dolgozó kutatóink is vegyék igénybe az Akadémia lehetőségeit ahhoz, hogy jelentős új eredményeikről közérthető formában tájékoztassák a széles nyilvánosságot.

Új eszközünk a tudomany.hu oldal, melynek főszerkesztője Fábián István. Az oldal fő célja az áltudományok elleni küzdelem, főleg oly módon, hogy közérthetően bemutatja a tudomány módszereit és eredményeit a szóban forgó kérdésben. Ezt az oldalt elsősorban tanároknak, újságíróknak és a laikus érdeklődőknek ajánljuk. Első témája a védőoltások fontossága, majd havonta egy-egy napirenden levő kérdést jár körül, melyben a tudomány és az áltudomány állításainak szétválasztásához nyújt segítséget. Hadd idézzem a főszerkesztőt: „Bízunk benne, hogy ez a honlap is hozzájárul az igazi tudomány népszerűsítéséhez és a tudományos eredmények minél szélesebb körű elfogadásához. Hogy olyan ismeretforrás lesz a mai, »tények utáni« világ zűrzavarában, amelyet ismernek és idéznek újságírók, szerkesztők, tanárok, diákok és általában a gondolkodó emberek.”

Összefoglalásul

Az Akadémia fő feladata a tudományos kutatás támogatása. Vonatkozik ez az alapkutatásra és a természeti, társadalmi, műszaki kihívásokra válaszokat kereső alkalmazott tudományokra is.

A kettő nem választható el egymástól. Nemcsak azért, mert (példaként) az igazán izgalmas műszaki innovációk mindig alapkutatási eredményeken alapulnak, hanem azért is, mert a fiatal nemzedék az alapkutatásokban való részvétel révén ismerkedik meg az új elméletekkel, módszerekkel és technikákkal, és később, ha ipari vagy egyéb területen helyezkedik el, ezek az ismeretek elengedhetetlenek lesznek a sikeres fejlesztésekhez.

Ugyanígy nem választható el egymástól a hazai és nemzetközi tudományos élet, a tudományos gondolkodásban és – erőnk szerint – a világ tudományos műszerparkja fejlesztésében való részvétel. Tavaly szeptemberben örömmel vettem részt két tudományos programunk zárókonferenciáján is – mindkét konferenciának három-három Nobel-díjas előadó adta meg a rangját. Dolgozzunk együtt azon, hogy a jövőben is ilyen események bizonyítsák a magyar tudomány erejét!