Valóban károsak lehetnek a méhekre a neonikotinoid növényvédő szerek

A neonikotinoidok méhekre gyakorolt hatásával kapcsolatos, eddigi legnagyobb térléptékű, Angliára, Németországra és Magyarországra kiterjedő szabadföldi kísérlet eredményeit közölte a Science folyóirat. A A tanulmány adatai: Woodcock, B. A., J. M. Bullock, R. F. Shore, M. S. Heard, M. G. Pereira, J. Redhead, L. Ridding, H. Dean, D. Sleep, P. Henrys, J. Peyton, S. Hulmes, L. Hulmes, M. Sárospataki, C. Saure, M. Edwards, E. Genersch, S. Knäbe, and R. F. Pywell. Country-specific Effects of Neonicotinoid Pesticides on Honey Bees and Wild Bees. Science 356.6345 (2017): 1393-395. DOI: 10.1126/science.aaa1190neonikotinoid rovarölő szereket csak néhány évtizede használják, de számos előnyös tulajdonságuk miatt gyorsan igen népszerűvé váltak. Az e hatóanyagú szereket általában csávázásra használják, vagyis a vetőmagot vonják be, így a vegyületek az elvetett magból a növénybe felszívódva fejtik ki rovarölő hatásukat a növényt fogyasztó kártevőkre.

Az utóbbi években azonban ökológus, biológus kutatók vizsgálatai nyomán az körvonalazódott, hogy e szerek a hasznos rovarokra, így a megporzásban részt vevő méhekre is károsak lehetnek. A neonikotinoidok kis mennyiségben bejutnak a nektárba és a pollenbe, melyet azután a viráglátogatók elfogyasztanak. Ilyen alacsony koncentrációban ugyan nem pusztítják el a megporzó rovarokat, de úgynevezett „szubletális” hatásokat, például a termékenység csökkenését, tájékozódási zavarokat válthatnak ki.

Évek óta zajlik a tudományos vita arról, hogy e káros hatások mennyire bizonyíthatóak, főként szabadföldi körülmények között. Az Európai Unióban négy évvel ezelőtt ideiglenesen felfüggesztették e szerek használatát, és jelenleg a teljes betiltás lehetőségét fontolgatják.

Egyaránt vizsgáltak házi és vadméheket

A Science-ban nemrég bemutatott vizsgálat során brit, magyar és német kutatók házi méheket (Apis mellifera), valamint két vadon élő méhfajt, földi poszméheket (Bombus terrestris) és faliméheket (Osmia bicornis) telepítettek a kísérleti területekre. A repce virágzási időszakában regisztrálták a méhek pollengyűjtését és aktivitását. A repce elvirágzása után a méhfészkeket begyűjtötték, és az ott felhalmozott táplálékot, az utódgeneráció mennyiségét, illetve a fészkekben található szermaradványok mennyiségét is megmérték.

Földi poszméh (Bombus terrestris) Fotó: Wikimedia Commons/M. Betley, CC BY-SA 3.0

Az eredmények azt mutatják, hogy a negatív hatások elsősorban a következő évben jelentkeznek, mert az utódnemzedék létszáma csökkenhet. Magyarországon a házi méhek ivadékbölcsőinek száma, valamint a következő évi dolgozók létszáma lett kevesebb. Angliában meglehetősen sok háziméh-kolónia elpusztult a következő évre. Ugyanakkor a németországi eredmények nem mutatják, hogy a neonikotinoidok negatív hatással lennének a háziméh-kolóniák túlélésére, illetve szaporodására.

„Nagy valószínűséggel ez két oknak köszönhető. Egyrészt, a németországi méhcsaládok egészségesebbek voltak a kísérlet indulásakor, másrészt a méhek itt elsősorban nem a neonikotinoidokkal kezelt repcéről, hanem egyéb növényekről táplálkoztak a kísérlet ideje alatt” – magyarázta Sárospataki Miklós ökológus, a gödöllői Szent István Egyetem docense, a kutatás magyar résztvevője.

A vadméhekre vonatkozó eredmények is azt mutatják, hogy szaporodási sikerüket negatívan befolyásolják a neonikotinoidok. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a poszméhkolóniák kevesebb új méhanyát produkáltak, a faliméhek pedig kevesebb petét raktak. Ez a negatív hatás nem közvetlenül a kezelésekkel, hanem a fészkekben talált szermaradványok mennyiségével hozható összefüggésbe. Ez azt is jelzi, hogy a környezetben korábban fölhalmozódott neonikotinoidok is bekerülhettek a méhek táplálékába – akár a területeken található egyéb növényekből is.

Faliméh (Osmia bicornis) Fotó: Wikimedia Commons/Pjt56, CC BY-SA 3.0

A fent vázolt kutatás eredményei Sárospataki Miklós szerint az irányban befolyásolhatják az Európai Parlament közeljövőben várható döntését, hogy a neonikotinoid hatóanyagú növényvédő szerek végképp tiltólistára kerüljenek.

A Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (IPBES) első, beporzókkal foglalkozó, 2016-os jelentése szerint a rovar beporzók száma elsősorban a földhasználat változása, az invazív fajok, betegségek és kártevők megjelenése, a klímaváltozás, továbbá az intenzív mezőgazdasági eljárások és a növényvédő szerek alkalmazása miatt csökken. A „Beporzás, beporzók és élelmiszer-termelés – tematikus értékelés” című jelentés éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy hiányoznak a neonikotinoid típusú növényvédő szerek hosszú távú hatásait elemző vizsgálatok.