Trump és a tudomány: lapszemle tudományos és tudományos-ismeretterjesztő lapokból
Április 22-én, a Föld napján utcára vonulnak az amerikai kutatók, hogy a Trump-kormányzatnak a tudomány eredményeit kétségbe vonó intézkedései ellen tiltakozzanak. Más országokban eddig legalább száz helyszínen szerveznek szimpátiatüntetést. Lapszemle a Science, a Nature, a Scientific American, a New Scientist és a National Geographic elmúlt hetekben megjelent írásaiból.
Az új elnök beiktatása óta elárasztották az amerikai sajtót a tudomány sorsáért és függetlenségéért aggódó reakciók. Nem maradtak némák az amerikai tudományos közélet hangadó sajtóorgánumai sem: számos, Trump eddigi lépéseit értékelő és a lehetséges folytatást latolgató cikk jelent meg a Science, a Scientific American és a National Geographic hasábjain. Az óceánon innenről a brit Nature és New Scientist magazinok is éberen követik a Trump tevékenységéhez köthető és a tudomány sorsát meghatározó eseményeket. Jelen összeállításunkban e mértékadó tudományos, illetve tudományos-ismeretterjesztő fórumok hangjait idézzük.
Trump és a klímaváltozás
„Mindössze néhány perce volt hatalmon a Trump-kormány, amikor a klímaváltozást érintő valamennyi utalás eltűnt a Fehér Ház weboldaláról” – idézi fel az új adminisztráció viharos bemutatkozását a National Geographicnak író Laura Parker, majd felvázolja a tudománnyal foglalkozó kormányhivatalok körében kibontakozó lázadás kezdeteit, melynek fókusza „hamar elszakadt az elnök népszerűsége körüli pengeváltásoktól, és immár a klímaváltozással kapcsolatos kormányzati munka sorsáról szól”.
Nem meglepő, hogy az aggályok jelentős része Trumpnak a klímaváltozással kapcsolatos szkepticizmusa köré csoportosul. Az új elnök nyíltan jó kapcsolatokat ápol a fosszilistüzelőanyag-ipar prominens képviselőivel, beleértve az olaj- és gáztársaságok vezetőit, és elhíresült az a 2012-ben posztolt tweetje, melyben – amint azt számos egyéb forrás mellett a New Scientist is idézi – azt állítja, hogy „a globális felmelegedés egy Kína által kreált kacsa, melynek az a célja, hogy kárt okozzon az USA iparának”. A Trump-kormányzat más tagjaitól sem idegen a klímaszkepticizmus; a mezőgazdasági államtitkári posztra jelölt korábbi georgiai kormányzó, Sonny Perdue például így fogalmaz egy 2014-es esszéjében: „Azt magyarázzák nekünk, hogy a klímaváltozás felelős a heves esőzésekért és az aszályokért egyaránt. Akár túl meleg, akár túl hideg van az évszakhoz képest, a globális felmelegedés a bűnös mindenért. Hóviharok, hurrikánok, tornádók jöttek és mentek az idők kezdetétől fogva, de most el akarják hitetni velünk, hogy mindez a klímaváltozás folyománya...”
Donald Trump Forrás: MTI/EPAA National Geographic megerősíti: az új kormányzat első hetének végére valamennyi, klímatudósokat foglalkoztató szövetségi hivatal kommunikációs felelőse megkapta a – legalábbis ideiglenes – hallgatásra utasító direktívát, és a Reuters hírügynökség értesülésére hivatkozva arról is beszámol, hogy az USA fő környezetvédelmi szervéhez, az Amerikai Környezetvédelmi Hivatalhoz (Environmental Protection Agency, EPA) felszólítás érkezett az ügynökség klímaváltozással foglalkozó honlapjának eltávolítására, bár ez utóbbi utasítást a nagy felzúdulás következtében később visszavonták.
Az EPA igazgatói posztjának várományosa egyébként minden mértékadó forrás (például a Nature) szerint a harsányan klímaváltozás-szkeptikus Scott Pruitt, aki korábban oklahomai főállamügyészként tevékenykedett, és az erőművek üvegházhatásúgáz-kibocsátási kvótájának feloldásáért pereskedett. Befagyasztották az EPA pályázati pénzeit és szerződéseit is, bár a hírek szerint e téren is visszavonulóra kényszerülhet a kormány. Peter Gleick hidrológus, a kaliforniai Csendes-óceán Intézet társalapítója az EPA elleni támadásra utalva így fogalmazott a National Geographic újságírójának: „Mindent összevéve, amit a kormányzat első öt napjában láttunk, az teljességgel példa nélkül álló. Soha életemben nem tapasztaltam ehhez foghatót, pedig a pályán vagyok egy ideje.”
Parker elismeri, hogy nem Trumpé az első olyan kormány, amely megkísérel beleavatkozni a pártelveknek ellentmondó tudományos kutatásba. „George W. Bush elnöksége alatt a Belügyminisztérium tisztségviselői olykor felülbírálták a veszélyeztetett fajokkal foglalkozó EPA-tudósok állásfoglalásait. Az Obama-kormányzatot pedig azzal vádolta a tudományos közösség, hogy nem tájékoztatta kellőképpen a világot a 2010-es mexikói-öbölbeli BP-olajszivárgás okozta károkról, és időnként közkapcsolati közvetítőket, PR-osokat iktatott a sajtónak nyilatkozó tudósok és az újságírók közé” – sorolja, de közvetlenül ezután siet leszögezni: példátlan az a sebesség és vehemencia, amellyel a Trump-adminisztráció már működésének első napjaiban megkísérli magához ragadni a tudomány irányítását.
Utcára vonulnak a tudósok a Föld napján
A tudósok nem híresek arról, hogy tömegesen az utcára vonulva hallatnák a hangjukat – folytatódik a National Geographic cikke –, de a történtek nyomán olyan magasba csaptak az aggodalom hullámai, hogy a Trump beiktatásának másnapján 470 ezer tüntetőt mozgósító Nők Felvonulásától inspirálva a tudósok maguk is demonstrációt szerveznek. A „Felvonulás a Tudományért”, amelyet a Föld napján, április 22-én rendeznek majd az amerikai fővárosban, február 1-jén már 303 ezer követőt tudott maga mögött a Twitteren.
A szervezők úgy tájékoztatták a Washington Postot, hogy 40 ezernél is több ember iratkozott fel online a program lebonyolításában való részvételre, és a világ 11 országának legalább 100 helyszínéről jelezték nekik szimpátiatüntetések szervezését. A program részeként – a tudomány elhallgattatásának szándékára válaszul – sátrakat állítanak majd fel, ahol a tudósok előadásban oszthatják meg kutatási eredményeiket az érdeklődőkkel. S persze Amerikában, ahol az egyes államok meglehetős döntési függetlenséget élveznek, a kormánnyal való szembeszegülés nem csak felvonulás formájában ölthet testet. A szövetségi hivatalok és ügynökségek kutatómunkáját szükség esetén állami szintre is lehet terelni – utal egy lehetséges megoldásra a New Scientist. Arra az esetre például, ha kérdésessé válna a klímakutatáshoz nélkülözhetetlen műholdak üzemeltetése, Jerry Brown kaliforniai kormányzó már jelezte az Amerikai Geofizikai Szövetségnek (American Geophysical Union, AGU): „Trump lekapcsolhatja a műholdakat, mert Kalifornia majd fellövi a saját fránya műholdját. Akkor is be fogjuk gyűjteni azokat az adatokat.”
Forrás: stockfresh.comTrump és az oltásellenesség
Trump klímaszkepticizmusán kívül az oltásellenes mozgalommal való rokonszenvezése a másik olyan téma, amely intenzíven foglalkoztatja a sajtót. A Nature szerkesztői tárcában hívta fel a figyelmet arra, hogy Trump javaslata egy az oltásbiztonságosságot felülvizsgáló bizottság létrehozására „elfogult és veszélyes”. „Trump szimpátiája az unalomig fárasztó és hiteltelen oltásellenes mozgalom iránt nem titok. Nyilvános beszédekben és tweetekben is kifejtette aggályait a gyermekkori védőoltások és az autizmus oki kapcsolatát illetően. Korábban találkozott több, vele hasonló gondolkodású aktivistával, köztük az »anti-vaxxer« keresztes hadjárat vezéreként ismert, az Egyesült Királyságban súlyos szakmai kötelességszegés miatt a praktizálástól eltiltott Andrew Wakefielddel” – írják a szerkesztők.
Bár Trump stábja tagadta, hogy határozott tervei volnának a bizottság létrehozását illetően, sok egyéb forrás mellett a Nature is tudni véli, hogy az elnök azt az ifj. Robert F. Kennedyt bízná meg az oltások biztonságának, illetve az oltóanyagok tudományos kutatásának felügyeletével, aki maga is „mindenféle meggyőző erő nélkül, az ezt cáfoló temérdek tudományos bizonyíték ellenére azt hangoztatta, hogy egyes gyermekkori vakcinák tartósítóanyaga összefüggésbe hozható az autizmus spektrumzavarral”.
„Egy több mint 95 ezer gyerek bevonásával végzett 2015-ös tanulmány nem talált összefüggést a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) oltás és az autizmus fokozott kockázata között, még olyan gyerekeknél sem, akiknek a családjában előfordult a betegség – emlékeztetnek a Nature szerkesztői. – Az egyetlen bizonyított tény az, hogy az oltásokkal kapcsolatos tévképzetek – pont az olyanok, amilyeneket Trump is terjeszt – súlyosan kártékonyak. Az Egyesült Államok már egy sor olyan járvánnyal szembesült, ami megelőzhető lett volna: 2014-ben például 667-en estek ágynak kanyaróval az országban, főleg olyanok, akik nem kapták meg a védőoltást.”
A szerzők figyelmeztetnek: a tudósoknak, orvosoknak és a média képviselőinek nem szabad megvárniuk, míg a Kennedy-bizottság hivatalosan feláll, és működésbe kezd, mert addigra túl késő lehet. „Semmi okunk nem lesz meglepődni, ha [a bizottság] nem sokba veszi majd a tudományt, sőt, egyenesen megtámadja azokat a tudósokat, akik kiállnak a védőoltások mellett. Ha valaki az oltások és az autizmus kapcsolatáról beszél, az szükségszerűen meghazudtolja a tudományos bizonyítékokat és a mögöttük álló kutatókat. Kennedy utalása arra, hogy az oltásbiztonság mellett a kutatások »tudományos integritását« is vizsgálni kívánják, félreérthetetlen intés a jövőre nézve. A tudósokon a sor, hogy megelőző támadásba lendüljenek. Életek forognak kockán” – zárja értékelését a Nature.
A Scientific American komplett online rovatot szentel Trump és a tudomány kapcsolatának. Innen elegendő néhány reprezentatív címet és alcímet idézni a hangulat érzékeltetéséhez: „A National Labsnél fokozódik az aggodalom a klímakutatás jövőjét illetően – Kutatók kijelentik: nem fogják hagyni, hogy a munkájukba és eredményeikbe beavatkozzanak”; „Bemutatjuk a Trump bevándorlási tilalma által sújtott tudósokat – A hét ország polgárainak belépését tiltó rendelet sokakat félelemben és bizonytalanságban hagy”; „Renitens tudományos ügynökségek fricskázzák Twitteren a Trump-gárdát – Az anonim profilok állítólag a NASA-hoz, a nemzeti parkokhoz és más kormányügynökségekhez köthetők”; „Trump mexikói fala súlyos környezeti károkat okozhat – A masszív betonfal várható hatásai a károsanyag-kibocsátás fokozásától a vadvonulási útvonalak elvágásáig terjednek”; „Aki a tényeket támadja, a demokráciát támadja – Olyan időkben, amikor a tények nem számítanak, és a tudomány szájkosarat kap, az amerikai demokrácia a valódi vesztes” és így tovább.
A Science tíz pontja
Mindeközben a mértékadó Science magazin a többi fórumot uraló szenvedélyes hangvételhez képest meglehetősen józan és pragmatikus, tíz pontból álló összeállítást készített Trump hatalomba lépésekor a tudomány számára húsba vágó, elsősorban fiskális és szervezeti kérdésekről:
Belenyúl-e Trump a 2017-es költségvetésbe? Hogyan boldogul majd a kutatási-fejlesztési szféra az új kormány első büdzséje alatt? Ki lesz Trump tudományos főtanácsadója? Ki kerül majd a tudományos kormányhivatalok élére? Bekerül-e a tudomány az infrastruktúra-fejlesztési tervbe? Mi lesz a sorsa Barack Obama tudománnyal kapcsolatos kezdeményezéseinek? Mi vár az űrkutatásra? Kihátrál-e az USA az ITER franciaországi kísérleti fúziós reaktort építő hétoldalú partnerségből, amely a jövő energiaellátása szempontjából létfontosságú kutatást végez majd, de már most csúnyán túllépett a tervezett költségvetésén? Célkeresztbe kerülnek-e a statisztikai hivatalok? És végül: Meddig mehet el a szövetségi szabályozó hatóságok – főleg környezetvédelmi – rendeleteinek visszanyesése?
A Science kérdéslistája január 23-án jelent meg. Azóta kevés konkrétum derült ki arról, hogy a zajos felszín alatt milyen erők dolgoznak a mélyben. Az összeállítás szerzője, Jeffrey Mervis arra számít, hogy a végleges irányvonal a háttértárgyalások és bizottsági kötélhúzások aprómunkájában fog kibontakozni. Emlékeztet rá: a költségvetést illetően a végső szó a Kongresszusé, és még egyetlen elnök se tudott mindent átvinni, amit szeretett volna; az Obama-éra bármelyik klímaügyi, környezetvédelmi és egészségügyi intézkedésének eltörlése pedig évekbe telhet, és valószínűleg nem megy majd bírósági döntések nélkül. Az első hetek mindenesetre igen turbulensen alakultak, és a tudósok hol lélegzet-visszafojtva, hol hangos tiltakozás mellett figyelik, amint az elnöki retorika szembetalálkozik a sokszor évtizedek tudományos munkáján alapuló kutatási eredményekkel.
