Nagyobb és nehezebb: a Pluto távoli testvérét vizsgálták magyar kutatók

A 2007 OR10 a Naprendszer legnagyobb ismert, de névvel még nem rendelkező égitestje. Messze kinn, a Neptunuszon túli tartományban kering, és jelenleg még a Plutónál is közel háromszor messzebb tartózkodik a Naptól. Azonban azonkívül, hogy nagyon vörös a felszíne, a mostani mérések előtt szinte semmit sem tudtunk róla. A NASA Kepler űrtávcsövének A NASA hivatalos honlapja a Kepler űrtávcső kiterjesztett küldetéséről (K2)K2 küldetése viszont egyedülálló módon lehetővé tette, hogy tíz napon át megszakítás nélkül megfigyelhető legyen ez a lassan mozgó égitest.

A Kepler űrtávcső célja eredetileg más csillagok körül keringő bolygók keresése volt. A K2 programban továbbra is fontos szerepet kap ez a terület, de az űrtávcső immár számos egyéb, naprendszerbeli égitestre is rálát, amit a magyar kutatók ki is használtak.

Meglepően lassú forgás

„A K2 által megfigyelt nagyszámú főövi és Neptunuszon túli kis égitest lehetővé tette, hogy kifejlesszünk egy szoftvercsomagot, amellyel a lassú naprendszerbeli célpontok fényváltozásait vagyunk képesek hatékonyan mérni – mondta el Pál András (MTA CSFK / ELTE), az eredményeket bemutató szakcikk vezető szerzője és a szoftver kifejlesztője. – Ezzel képessé váltunk arra, hogy a Kepler által észlelt leghalványabb objektumok fényességét is nagy pontossággal és példa nélküli időbeni lefedettséggel tudjuk követni.” Módszerével egyértelműen azonosítani lehetett a 2007 OR10 forgásából adódó fényváltozásokat, amely meglepően lassúnak, 45 órásnak mutatkozott.

A kutatók a látható fényben mért adatok mellett az európai Herschel űrtávcső infravörös hullámhosszakon készült méréseit is felhasználták az égitest vizsgálatához. A két űrtávcsővel a törpebolygó által visszavert, illetve az általa elnyelt, majd hősugárzásként visszasugárzott napfény arányát is meg lehetett határozni.

„A látható és infravörös fényű mérések kombinálásával egyszerre tudtuk meghatározni a méretet és a fényvisszaverő képességet. Ezekből kiderült, hogy a 2007 OR10 jóval nagyobb, mint eddig gondoltuk, és valójában a harmadik legnagyobb ismert törpebolygó a Naprendszerben a Pluto és az Eris után” – mondta el Kiss Csaba (MTA CSFK), aki a Herschel Neptunuszon túli égitesteket felmérő programjában is részt vett. A kutatók számításai alapján az égitest átmérője 1535 km, ami közel 250 km-rel több az eddigi értéknél. A nagyobb méret egyben jóval sötétebb felszínt is jelent. A 2007 OR10 a napfénynek kevesebb, mint 10%-át veri vissza, szemben a többségre, így a Plutóra és az Erisre is jellemző 50–90%-kal.

K2: új magasságok

A Kepler űrtávcső a meghibásodását követően éppen két évvel ezelőtt állt újra munkába, és kezdte meg új küldetését, amelyben 70-80 napig figyel meg egy-egy adott égterületet. Az elmúlt két év alatt kiderült, hogy a kényszer szülte program új magasságokba emelte az űrtávcsövet.

A Naprendszer legnagyobb törpebolygóinak csoportképe. Az új mérettel a 2007 OR10 a Makemakét és a Haumeát előzte meg. Az alsó számok a fényvisszaverő képességet jelzik Forrás: Pál András, JHUAPL/SwRI (Pluto), Éder Iván (háttér)

„A K2 felbecsülhetetlen értékké vált az asztrofizika szinte minden területén, az exobolygóktól a csillagok fizikáján át az extragalaktikus és naprendszerbeli vizsgálatokig. A Keplert más csillagok körüli bolygók felfedezésére tervezték, nem közeli, mozgó objektumok követésére, de az általunk javasolt megfigyelési módszerek segítségével a Naprendszerben is látványos eredményeket tudtunk általa elérni” – mondta Szabó Róbert (MTA CSFK), aki a kis égitestek mellett elsősorban változócsillagokat kutat a Keplerrel.

A magyar kutatók már eddig is számos szakcikket publikáltak a K2 naprendszerbeli megfigyelései alapján, a K2 számos további célpontjukat is megfigyeli a kampányok során. A jelenlegi eredményeiket bemutató Ide kattintva letöltheti az eredeti publikációt.szakcikket az Astronomical Journal folyóirat fogadta el közlésre, szabadon elérhető formában pedig ezen a címen olvasható.