A 2016. február 12-i-osztályülésen Fekete Gábor akadémikus, a kuratórium elnöke az Alapítvány kuratóriuma nevében öt kutatónak adta át az Emlékdíjat.

Babai Dániel PhD: Biológus és néprajzos. AZ MTA Bölcsészettudományi Központ Néprajztudományi Intézetének segédmunkatársa. Szakterülete a hagyományos ökológiai tudás és hagyományos gazdálkodás. Tíz éve a Keleti-Kárpátokban, Gyimesben vizsgálja a helyiek gazdálkodását, és a hozzákapcsolt – meglepően gazdag – ökológiai tudást. Az un. népi élőhelyek általa dokumentált száma nemzetközi összehasonlításban is magas. Kutatta a népi növényismeretet. Elemezte, hogy a hagyományos rét- és legelőgazdálkodás hogyan járul hozzá a fajgazdag gyepek fenntartásához, általánosabban a biodiverzitáshoz. Eredményeit nemcsak az ökológia és a néprajz, hanem a természetvédelem, sőt az európai agrárszabályozás is sikerrel hasznosítja. Dolgozatai többek között az Agriculture, Ecosystems and Environment, a Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine, a Biodiversity and Conservation lapokban jelennek meg.

Lendvai Gábor: Magánkutató. Példamutató módon járult hozzá Zólyomi Bálint szellemi hagyatékának megőrzéséhez. Rendezte a pannóniai tér erdőssztyepp erdőinek kéziratban lévő társulástani felvételeit, formába öntötte azokat, az akadémikus szellemi hagyatékának megfelelően szövegesen is értékelte, végül – társszerzők közreműködésével publikálta. Munkásságának fő területe a Mezőföld. Kutatásai a remények szerint elvezetnek egy eddig hiányzó határvonal: az erdőssztyepp zóna illetve a zárt erdők zóna közti határvonal meghúzásához a Dunántúl ezen részén. Nagyban hozzájárult annak felismeréséhez is, hogy a Mezőföld erdőtlen löszterülete, a Nagy-Alföld Dunától nyugatra eső szakasza több nagy foltban máig őrzi az ősi, fajgazdag sztyeppvegetációt, sztyeppflórát. Lendvai Gábor egy különösen fontos feladatot teljesít azzal, hogy az eltűnő természetes erdők utolsó hírmondóit felkeresi és dokumentálja. Leletmentést végez egy olyan tájban, amelyet 40-50 esztendővel ezelőtt helyenként még nagy kiterjedésben borított az Alföldre jellemző pannon erdőssztyepp erdő, de amelyet a kíméletlen erdőgazdálkodás több ezer hektáron csaknem teljesen elpusztított. Lendvai Gábortól várható egy olyan rekonstrukciós javaslat, amely lehetővé teszi, hogy az alkalmas maradvány erdőfoltokból kiindulva a fajgazdag felnyíló tölgyesek rehabilitációja megtörténhessék. Fontos megemlíteni, hogy Lendvai Gábor genetikai elemzések és biogeográfiai tények alapján bizonyította, hogy a Kárpát-medence déli tájain honos, az eddig Paeonia officinalis alá besorolt taxon külön faj, érvényes neve: Paeonia banatica.

Lengyel Attila PhD: Az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetének segédmunkatársa. A magyarországi mezofil gyepek (Arrhenatheretalia) numerikus osztályozása és szüntaxonómiai revíziója kapcsán felmerülő problémák témakörében védte meg sikerrel doktori értekezését. Igazolta a már hagyományos eszközökkel felállított egyes magasabb szüntaxonómiai egységek önállóságát, és azonosított számos, eddig a szomszédos országokból leírt egységet. A felmerülő módszertani kérdéseket igyekezett statisztikailag korrekt módon feltérképezni és áthidalni. A nagy vegetáció-adatbázisok sok forrásból származnak, többnyire nem egységes szemlélettel gyűjtött felvételeket tartalmaznak, tér- és időbeli reprezentativitásuk esetleges. Az éppen aktuális kérdés megválaszolásához körültekintő adatválogatás és újra-mintavételezési technikák szükségesek. A rendelkezésre álló statisztikai módszerek száma nagy, de az alkalmazott módszerek egyike sem ad minden esetben elfogadható eredményt. Lengyel Attila kimutatta, hogy kellő körültekintéssel és a lehetséges torzítások figyelembevételével születhetnek statisztikailag is megalapozott vegetációtipológiák. Kidolgozta a heterogenitással kötött újra-mintavételezés módszereit; meghatározta az osztályozást befolyásoló módszertani döntések relatív fontosságát. Társszerzőkkel értékelte a pontatlanul megadott előfordulású ritka fajok szerepét, bevezetett egy új módszert, amely a vegetációs adatbázisok reprezentatívabb újramintavételezését teszi lehetővé. Dolgozatai többek között a Journal of Vegetation Science, az Applied Vegetation Science, a Community Ecology-ban jelentek meg.

Máté András: Rovarász, természetvédő. A Dorcadium taxonoknak, köztük a nagy eszmei értékű endémikus fajoknak is kitűnő ismerője. Egyaránt járatos e fajok taxonómiájában, biológiájában, élőhely-igényében. Feltárta a pannóniai bennszülött Dorcadium fulvum cervae populáció-méreteit, veszélyeztető tényezőit, és kidolgozta az ezek megőrzéshez szükséges cselekvési programot.(A taxon megőrzése az uniós szabályok szerint a tagállamok kötelessége.)Hasonlóan kutatja a rákosi vipera populációk optimális élőhelyeit, a faj életciklusait. Jól ismeri a vegetációt is. A növényzetet dinamizmusában látja és vizsgálja: nyomon követi ritkább populációk egyedszám-változásait, nagy terepismeretével felfedi a potenciális élőhelyeket, ahová a mesterségesen felnevelt populációk visszatelepíthetők, végül kezelési terveket készít. A Kiskunság Nemzeti Parkban eltöltött évek után agrártanácsadással foglalkozik. Regionális polihisztor, hiszen fentiek mellett a táj történetét, az agrártörténetet is kutatja. Egyedülálló adottsága, hogy tudományos kutatásban, gyakorlati kérdések megoldásában egyaránt jó. Szintetizáló, koncepcionáló alkat, aki a kutatási eredményeket közvetlenül hasznosítja az Alföld erdőssztyepp zónája növényzetének megőrzésében, vagy éppen helyreállításában. Általánosabban: Máté András a diverzifikáló természetvédelmi kezelés koncepciójának egyik kidolgozója.

Szabó Péter: Jelenleg a Cseh Tudományos Akadémia Brno-i Vegetáció-ökológiai Intézetében dolgozik, mint Európai Uniós kutatási ösztöndíjas. Történész, a történeti ökológia kiváló képviselője, aki a természeti táj változásásaiban egyenlő partnernek tekinti a természetet és az embert. Kutatási területe a közép-európai erdők története a neolittól napjainkig. Kutatta a Kárpát-medencei erdősültség és erdőgazdaság történetét a középkorban és a kora-újkorban, az utóbbi években pedig a morvaországi erdők történetét dolgozta fel. Munkamódszerére jellemző az interdiszciplinaritás. Saját, levéltári forrásokon alapuló kutatásai mellett egy nagyobb kutatócsoportot hozott létre, amelyben régészek, történészek, paleoökológusok, vegetációökológusok és térinformatikus szakemberek közösen fejlesztenek ki új módszereket a vegetációtörténet feltárására. (E téren Zólyomi Bálint követője, aki korai példát adott történeti kérdések többoldalú megközelítésére). Kutatta még a délkelet-közép-európai régió erdőzónájában létrejött gyepterületek kialakulását, tölgyesek és erdei gerincesek történeti interakcióját, az erdészeti kezelés hatását a kompozíció diverzitására, és foglalkozott archív adatokon alapuló térbeli modellekkel. Dolgozatai többek közt a Biological Reviews, a Forest Ecology and Management, a Journal of Applied Biology, a Conservation Biology c. lapokban jelentek meg. Könyvalakban megjelent monográfiája a Woodland and forests in Medieval Hungary 2005-ben látott napvilágot. (Fekete Gábor akadémikus rövid ismertetői)