VII. Kémiai Tudományok Osztálya

Elhunyt Oláh György Nobel-díjas kémiaprofesszor, az MTA tiszteleti tagja, nem sokkal 90. születésnapja előtt

90. születésnapja előtt néhány hónappal Beverly Hills-i otthonában elhunyt Oláh György, magyar származású kémikusprofesszor, akadémikus, akit a karbokationok kémiája területén végzett munkásságáért 1994-ben Nobel-díjjal tüntettek ki.

2017. március 10.

Oláh György (Budapest, 1927. május 22. – Beverly Hills, LA, 2017. március 8.) középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen kémikushallgatója lett, ahol 1949-ben doktorált. Az egyetemen amellett, hogy tanított, a szerves kémia akkor legrangosabb magyarországi professzorának, Zemplén Gézának a kutatási asszisztenseként tevékenykedett. Itt kezdte el a Nobel-díjat megalapozó kutatásait. 1954 és 1956 között a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémia Tanszékén végzett munkája mellett az MTA újonnan létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetének társigazgatója is volt.

Az 1956-os forradalom után családjával együtt elhagyta Magyarországot, először Londonba, majd Kanadába költözött. 1965-től a család Amerikában talált otthonra. 1977-ig Clevelandben, majd ezután Kaliforniában éltek. Oláh professzor 1977-től a Dél-Kaliforniai Egyetemen oktatott és kutatott. 1991-ben kinevezték a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet (Los Angeles) igazgatójának.

A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. Oláh György folyamatosan tartotta a kapcsolatot a magyarországi kutatókkal és kutatóintézetekkel. Számos magyar kémikust hívott meg Amerikába közös munkák végzésére. Korábban gyakran látogatta alma materét, ahol nagy érdeklődés mellett tartott előadásokat.

A Nobel-díj elnyerését követő években az egész emberiséget érintő, a természetes nyersanyagok és energiahordozók apadását és a fokozott szén-dioxid-kibocsátást érintő problémák átfogó kezelésére alkalmas metanolgazdaság koncepcióján dolgozott. Meggyőződése volt, hogy a szén-dioxid metanollá, majd utóbbinak más energiahordozókká (például szénhidrogénekké, éterekké) való átalakítása megoldást jelentene a jövő energia- és nyersanyagellátásában.

A kémia iránti elkötelezettsége, szeretete, tökéletes megoldásokra való törekvése, végtelen szorgalma és munkabírása, áldozatkészsége, mindemellett szerénysége például szolgálhat nemcsak a kémikusközösség, hanem minden tudományos kutató számára.

Huszthy Péter, az MTA levelező tagja