Szathmáry Eörs kutatásai a New Scientist címlapján
Az evolúció és a tanulás folyamatainak meglepő párhuzamairól számol be a New Scientist legutóbbi számának címlapsztorija, melynek egyik szakértője a magyar evolúcióbiológus, Szathmáry Eörs.
Az intelligens tervezettség tana mindig is vörös posztónak számított az evolúcióbiológusok körében, hiszen a törzsfejlődés – definíciójából következően – nem képes előre látni. Az élőlények kizárólag a múltbeli kiválasztódás nyomait hordozzák génjeikben, és ezzel az örökséggel vágnak neki az élet megpróbáltatásainak. A mutációk és a gének keveredése (szexualitás) által létrehozott változatok közül a környezet kihívásainak legjobban megfelelő egyedek adhatják tovább örökítőanyagukat utódjaiknak, és ez így folytatódik generációk véget nem érő sorozatán keresztül.
Fotó: mta.huHa azonban jobban belegondolunk, a tanulás is hasonló folyamat. Agyunk (vagy más tanuló rendszer) kizárólag múltbeli tapasztalataira építve tudja megoldani az előtte álló feladatot, vagyis, ha úgy tetszik, választ adni a környezet kihívására.
E gondolat az utóbbi években terjedt el az evolúcióbiológiában, és egyre-másra derülnek ki párhuzamok az evolúciós és a tanuló rendszerek között. A New Scientist Rövid ízelítő a cikkből a New Scientist weboldalán.cikkéből megtudhatjuk, miben hasonlítanak a gének rendszerei agyunk idegsejthálózataihoz, és hogyan fedezhetők fel a go-bajnok Google DeepMind működési elvei az evolúció “nagy átmeneteiben”, melyek Szathmáry Eörs kutatásainak középpontjában állnak.
Az mta.hu nemrég közölt egy hosszabb összefoglalót ugyanerről a témáról. Szathmáry Eörs evolúcióbiológust Tátrai Péter kérdezte.
A témához kapcsolódó cikkeink
Hogyan tanul az evolúció?
Szathmáry Eörs elméleti evolúcióbiológus és munkatársai a tanulás és az evolúció működése közötti mély párhuzamokra hívják fel a figyelmet. A tanuló rendszerek elméletéből kölcsönzött modellek az evolúció kulcsfontosságú folyamatainak egzakt leírására lehetnek alkalmasak.
