Gyűrűs törpebolygót találtak a Neptunuszon túl

“Alig három éve még mindenki meg volt győződve róla, hogy gyűrűk csak óriásbolygók körül vannak” – összegezte a felfedezés jelentőségét a csillagaszat.hu-nak Kiss Csaba, a cikk egyik szerzője. "A Haumeáról tudjuk, hogy túlélt egy nagy ütközést évmilliárdokkal ezelőtt: ez az egyetlen ismert égitest a Neptunuszon túl, aminek saját kisbolygócsaládja van. Ha a becsapódások képesek gyűrűt is létrehozni, akkor azok gyakorisága a többi kis égitest körül új információkkal szolgálhat arról, hogyan fejlődött a Naprendszer külső vidéke.”

A Haumea gyűrűjének fantáziaképe Forrás: IAA-CSIC/UHU

A csillagászok a méréshez az ún. okkultáció jelenségét használták ki. Ahogy a vizsgált égitest elhalad a hátterében levő csillagok előtt, azok fényessége változik. Így az okkultációból, vagyis a csillagfény kitakarásának hosszából következtetni lehet az égitest méreteire. Ha több helyről is megfigyelik, az égitest alakja is "letapogatható".

Ezzel a módszerrel határozták meg a Haumea méretét, ahhoz azonban a Piszkéstetői Obszervatórium speciális, elektronsokszorozó CCD kamerájára volt szükség, hogy olyan finom fényességváltozásokat is kimutassanak, amit például egy, az égitest körül húzódó gyűrű okozhat.

A Pál András vezette magyar kutatócsoport ezzel a módszerrel rövid halványodásokat vett észre közvetlenül a Haumea áthaladása előtt és után. A további mérések megerősítették: egy gyűrű okozza ezeket a változásokat, ráadásul alakja is kirajzolódott. A mérési módszerek felbontását érzékelteti, hogy a gyűrű vastagsága mindössze 70 kilométer.

A részletekről bővebben ír a csillagaszat.hu, a Nature-ben megjelent cikk rövid összefoglalója pedig itt érhető el.