Új tanulmány a roma fiatalok továbbtanulási esélyeiről

Az elmúlt huszonöt év egyik legnagyobb jelentőségű társadalompolitikai eredménye a középiskolai végzettség, különösen az érettségi tömeges elterjedése és ezzel az egyetem felé vezető utak széles körű demokratizálása volt. A nagymértékű fejlődés azonban nem mindenkit érintett egyenlő mértékben; a leszakadó rétegek hátrányai a középiskolai lemorzsolódás tekintetében mutatkoznak meg a legélesebben.

Középiskolai végzettség nélkül a roma fiataloknak is tartósan munkanélküli létre vagy rendszertelen foglalkoztatásra kell berendezkedniük. A középiskolai lemorzsolódás nemhogy csökkent volna a roma fiatalok körében, hanem emelkedett is: míg a nyolcvanas évek végén a középiskolát megkezdő roma fiatalok kétharmada fejezte be középiskolai tanulmányait, napjainkban csak a fele – írja Kertesi Gábor és Kézdi Gábor, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont munka- és oktatásgazdaságtan kutatói A tanulmány teljes szövege PDF-formátumban itt letölthető az MTA honlapjárólA roma fiatalok esélyei és az iskolarendszer egyenlőtlensége című tanulmányukban.

Azoknak a roma fiataloknak, akik elvégzik a középiskolát, több mint a fele szakiskolai végzettséget szerez, és kevesebb, mint egyötöde végez gimnáziumot. A nem roma fiatalok között ezek az arányok fordítottak: szakiskolát kevesebb, mint egyötödük végez, gimnáziumot csaknem a felük. A mai Magyarországon azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen középiskolát végez az, akinek sikerül a középiskola valamilyen formáját befejeznie. Ezek a különbségek az életpálya során jelentős jövedelemkülönbségekhez vezetnek, mivel a szakiskolát végzettek keresete jóval alacsonyabb, és jóval kevésbé nő az életkorral.

Lemorzsolódás iskolatípusonként: az adott iskolatípusba beiratkozott roma és nem roma tanulók közül hány százaléknak nem volt semmilyen középiskolai végzettsége 21 évesen? (Negatív számokban kifejezve) Forrás: saját számítások a TÁRKI Életpálya-felmérésének 2006 és 2012 közötti hullámai alapján

Tartós szegénység

Több, egymással összefüggő ok áll amögött, hogy a roma és a nem roma fiatalok eltérő arányban szereznek középiskolai végzettséget, és – ha végeznek –, különböző típusú középiskolai végzettséget szereznek. A lemorzsolódás egyik legfontosabb oka a családok szegénysége. Kimutatható, hogy – szemben egy széles körben elterjedt véleménnyel – a földrajzi különbségeknek önmagukban nincs számottevő szerepe a középiskolai végzettségbeli különbségekben. Bár a középiskolás korú roma fiatalok sokkal nagyobb hányada él az ország válságrégióiban, illetve hátrányos helyzetű településein, ez nem függ össze középiskolai lemaradásukkal. Az azonos régióban, illetve azonos településen élő roma fiatalok középiskolai végzettségbeli lemaradása a nem roma fiataloktól alig különbözik attól, mint amekkora lemaradást országosan tapasztalhatunk.

Azért, hogy a roma fiatalok nem tanulnak tovább gimnáziumban, ami a legalacsonyabb lemorzsolódást és a legmagasabb jövőbeli kereseteket ígéri, leginkább az általános iskola végére felhalmozódott készség- és tudásszintbeli lemaradások felelősek.

A középiskolai eredményesség iskolatípusok szerint a középiskolát megkezdő tanulók százalékában. Az 1991-ben született korosztály középiskolai végzettsége 21 éves korban Forrás: Hajdu–Kertesi–Kézdi 2014, 4. ábra: „Roma fiatalok a középiskolában. Beszámoló a TÁRKI Életpálya-felmérésének 2006 és 2012 közötti hullámaiból”. Társadalmi Riport 2014, Budapest, TÁRKI

Két fontos oka van annak, amiért a roma fiatalok általános iskola végén elért készség- és tudásszintje alacsonyabb a nem roma fiatalokénál. Az egyik ok az, hogy a roma fiatalok kora gyermekkoruktól kezdve jóval kevésbé jutnak hozzá a készségeik fejlődését elősegítő erőforrásokhoz, vagyis nagy különbségeket találunk a roma és a nem roma családok nyújtotta nevelési környezetben.

A nevelési környezetben mutatkozó hátrányok azonban főként a családok tartós szegénységre vezethetők vissza, etnikai sajátosságok nem játszanak számottevő szerepet bennük. Amíg a leghátrányosabb húsz százalékba tartozó tanulók 20-30 százalékának mondtak rendszeresen óvodás korában esti mesét, addig ugyanez az adat a legjobb helyzetű húsz százalék esetében 70-80 százalék.

Például a leginkább szegény és iskolázatlan családok 70 százalékának nincs egyetlen könyve sem, vagy csak nagyon kevés könyve van, addig ez az esemény a legjobb helyzetű családoknál egyáltalán nem fordul elő. A legjobb helyzetű családok 90 százaléka rendelkezett otthoni internet-hozzáféréssel, addig a legszegényebb családok kevesebb mint 5 százalékának volt 2006-ban otthoni internete. Lemorzsolódáshoz vezet az is, hogy a roma fiataloknak kevesebb olyan ismerősük és barátjuk van, akiknek magasabb az iskolai végzettsége, és akiknek a példája és tanácsai fontosak lehetnek az iskolai és pályaválasztási döntésekben.

Diákok a roma népismeret óra előtt a pécsi Gandhi Gimnázium és Kollégiumban 2016. április 5-én. A gimnázium Magyarország és egyben Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézménye MTI Fotó: Balogh Zoltán

Nő a szegregáció

A lemaradás másik oka a magyar iskolarendszer egyenlőtlensége. A roma fiatalok többségének oktatása olyan osztályokban folyik, ahol a megoldatlan pedagógiai problémák sokasága miatt nagyon nehéz jó minőségű oktatómunkát végezni. Az a tény, hogy az általános iskolás roma tanulók nagy része nehezen tanítható osztályokba koncentrálódik, becsléseink szerint kétharmad részben lakóhelyi hátrányaik és szegénységük miatt van, egyharmad részben pedig az etnikai szegregáció miatt.

Az általános iskolák etnikai szegregáltsága jelentős mértékben megnőtt Magyarországon az 1980-as évek óta eltelt több mint három évtizedben, és jelenleg is tovább növekszik. Az adatok nem teszik lehetővé, hogy pontos képet rajzoljunk arról, hogyan alakult a különböző általános iskolai osztályok etnikai összetétele. Csak az iskolák etnikai összetételét tudjuk időben követni, és azt is csak nagy bizonytalanságokkal. A trendek azonban egyértelműek: az iskolák közötti etnikai szegregáció mértéke több mint kétszeresére nőtt a rendszerváltás óta. Az adatok azt mutatják, hogy 2006 és 2008 között a szegregáció csökkent, különösen a városokban, ám ez a csökkenés 2008 után megállt és visszájára fordult. Az iskolák közötti etnikai szegregáció szintje a mai Magyarországon nemzetközi összehasonlításban közepesnek mondható, de a tendenciák aggasztóak.

Az etnikai szegregáció két szempontból is rendkívül káros: hozzájárul a roma fiatalok iskolai lemaradásához, és – mivel csökkenti a többségi és kisebbségi fiatalok közti kapcsolatok esélyeit – hozzájárul az előítéletek fennmaradásához. Az iskolapolitika azonban képes lehet a a szegregációs folyamatok megfékezésére.

Minimálisan arra lenne szükség, hogy az iskolák igazságosan (például sorsolás útján) válogassanak a körzeten kívüli jelentkezők közül, és a szegény és roma családok segítséget kapjanak ahhoz, hogy megfelelő információk birtokában jelentkezhessenek körzeten kívüli iskolákba, és fedezni tudják az iskolai ingázás többletköltségeit is. A városi iskolák közötti szegregációt jelentősen és hosszú távon valószínűleg az iskolarendszerek helyi realitásokra támaszkodó, jól átgondolt és átfogó átalakítása csökkentheti. Mindannyiunk hosszú távú érdeke az, hogy a szegregáció a magyar iskolarendszerben érezhető mértékben csökkenjen.