Zika és társai: vírusok körülöttünk – tudományünnepi előadás

Mitől „új” egy vírus? – tesszük fel gyakran a kérdést. Nem csak arról van szó, hogy „a tudomány számára új”? Persze az sem egyértelmű, mikortól számít egy vírus újnak, és mikor még csak új változata egy már ismert réginek.

Az orvosok szerint a döntő a biológiai tulajdonságok megváltozása, azaz ha egy régi típus elleni vakcinázás már nem véd a felbukkanó változat ellen, akkor azt új szerotípusnak tekintik. A bioinformatikus szerint csak az adatok számítanak. Ha egy vírus örökítőanyagában az ismertekhez képest bizonyos százaléknyi eltérés mutatható ki, akkor a vírus újnak tekintendő. Harrach Balázs állatorvos, az MTA levelező tagja, címzetes egyetemi tanár november 15-i előadásában beszámol a legújabb genetikai módszerekkel végzett vizsgálatok eredményeiről, amelyek szerint nagyságrendekkel több vírus létezik, mint azt korábban bárki is gondolta.

Fotó: stockresh.com

Környezeti minták metagenomikai vizsgálata során több mint 125 000 új vírusgenomot találtak, és a megismert vírusgének számát 16-szorosára növelték – írja egy, a Nature-ben idén megjelent cikk. Ha egyetlen, jóllehet az egész Földre kiterjedő metagenomikai vizsgálat ennyi új vírus felfedezéséhez vezet, elképzelhetjük, hogy mennyi még ismeretlen vírus létezhet. De van egy jelentős probléma is ezzel az eljárással: nem szolgáltat döntő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ezek a kimutatott vírusgenomok virionokba (vírusrészecskékbe) épült formában is előfordulnak-e. Arról nem is beszélve, hogy a lehetséges gazdákról a legtöbb esetben semmiféle információnk nincs.

Sokáig megkérdőjelezték, hogy az így nyert adatok tényleg víruseredetűnek tekinthetők-e. A Nemzetközi Vírusrendszertani Bizottság vezetői nem is olyan régen éppen Magyarországon tartották éves ülésüket, amelyen eldöntötték, hogy a metagenomikai megközelítéssel nyert adatok közül a teljesnek látszó vírusgenomokat létező vírusnak tekinthetjük, és ezért ezek a jövőben rendszertani besorolást is kaphatnak.

A fenti kérdést felfoghatjuk szigorúan úgy is, hogy „új vírusnak” csak azt tartjuk, amely most, napjainkban alakul ki. Csakugyan keletkezhetnek ma is új vírusok? Megállapodás kérdése. Egy új gazdában megjelenő vírus már új lehet. Gondoljunk például egy korábbi csimpánzvírusra, amelyet most már HIV-1-nek nevezünk, az Ebola- vagy a Zika-vírusra, amelyeket szintén új kórokozóknak tartanak. Belátható, mennyire fontos kérdés, hogy még hány vírus ugorhat át vadállatokról az emberre vagy a háziállatokra. De úgy is keletkezhet vírus, hogy két korábbi vírus örökítőanyaga keveredik (rekombinálódik vagy reasszortálódik), és így jön létre minőségileg új „utód”.

Az egyik új elmélet szerint ősi, bakteriális vírusok a mitokondriális DNS-be épülve, passzívan öröklődtek az eukariótákban, majd sok 100 millió évvel később ismét önállósodtak, és elkezdtek vírusként szaporodni, fertőzni.

Látható, hogy mennyire izgalmas terület a virológia, főleg ha szeretnénk megérteni, miként alakultak/alakulnak ki új vírusok, és ezek milyen veszélyeket hordoznak magukban. Ahogy a kutatások haladnak, számos korai dogma megdől, és szép lassan egységesedik a vírusok világáról alkotott képünk.

Az előadóról

Harrach Balázs állatorvos, az MTA levelező tagja, címzetes egyetemi tanár. Alelnöke az MTA Bioinformatikai Osztályközi Bizottságának és a Magyar Bioinformatikai Társaságnak, valamint vezetője a Nemzetközi Vírusrendszertani Bizottság Állati DNS-vírusok és Retrovírusok Albizottságának. Az Állatorvostudományi Egyetemen az Állatorvostudományi Doktori Iskola Tanácsának tagja. Európai uniós kutatási konzorciumban génszállító vektorok és daganatellenes vírusok fejlesztésén dolgozik.