RSS
45441
Az MTA hírei
Vissza
2007. 12. 13.

Juhász István matematikus, az MTA levelező tagja

1943-ban, Budapesten született. Szakterülete az általános topológia és a halmazelmélet. A MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének osztályvezetője, tudományos tanácsadója. A Bolyai János Matematikai Társulat főtitkára, a Studia Scientiarum Mathematicarum Hungarica főszerkesztő-helyettese.

- Mi volt az a döntő mozzanat az életében,amely erre a pályára vitte?

- A matematikai problémákon való gondolkodás – és sikeres megoldásuk – okozta örömet elég korán, már általános iskolás koromban megismertem. Az első igazán fontos ilyen élményem azonban a Madách Gimnáziumban ért, ahol tanárom, Dancs István, megismertetett a Középiskolai Matematikai Lapokban folyó pontversennyel, amelybe nagy lelkesedéssel és elég jó eredménnyel vettem azután részt. (Megjegyzem, hogy a KÖMAL sok más, matematikával és egyéb tudományokkal sikeresen foglalkozó ember pályájának elindításában is döntő szerepet játszott.) Talán érdekes lehet, hogy a matematikán belüli fő érdeklődési területem, a halmazelmélet kiválasztásában is volt egy olyan esemény, amelyre mindmáig jól emlékszem. Ekkor már negyedikes gimnazista voltam, s teljesen világos volt számomra, hogy pályaválasztásomban a matematika lesz a főszereplő. Részt vettem egy, a TIT által rendezett matematikai előadássorozaton, s a sorozat egyik előadása – Králik Dezső tartotta – a halmazelméletről szólt. Az itt hallottak, különösen a végtelen halmazok „mérésének” itt felvillantott módja, teljesen lenyűgöztek. Keresni kezdtem halmazelméleti témájú könyveket (egyébként is szokásom volt mindenféle matematikai témájú könyveket bogarászni könyvtárakban és antikváriumokban), s a kőbányai – akkor ott laktam – közkönyvtárban óriási szerencsémre kezembe akadt Pavel Szergejevics Alekszandrov Bevezetés a halmazok és függvények általános elméletébe című munkája. (Hogy egy ilyen szakkönyv miképpen kerülhetett egy közkönyvtárba, máig rejtély számomra.) Alexandrov elsősorban topológus volt, s könyvében a halmazelmélet felépítése mellett annak topológiai alkalmazásait is bőségesen tárgyalta. Így fordult az érdeklődésem már az egyetemre való bekerülésem előtt a halmazelméleti topológia felé, s ez mindmáig így is maradt.

- Volt-e mestere?

- E téren igen szerencsésnek mondhatom magam. Dancs Istvánt, aki a gimnázium első két évében tanított matematikára, fent már említettem, mint akitől pályám irányába az első lökést kaptam. Az egyetemen az első mesterem Császár Ákos volt. Nemcsak nagyszerű analízis- és valós függvénytani előadásaiból tanultam rengeteget, de a Tudományos Diákkörben végzett kezdeti munkámat is irányította. Legigazibb mesterem azonban Hajnal András lett. Ő igazi halmazelmélész volt, így speciális előadásait már elsőéves koromtól kezdve hallgattam – bár őszintén szólva eleinte nem nagyon értettem. Közelebbi kapcsolatba csak ötödéves koromban kerültem vele, amikor is felkerestem azzal, nem volna-e kedve az engem akkor is főként izgató – s abban az időben, a 60-as évek közepén „divatba” jött – halmazelméleti topológiai problémákon gondolkozni. Ő, aki akkor már komoly nemzetközi hírű tudós volt, cseppet sem tartotta furcsának vagy rangon alulinak, hogy egy diák hoz egy problémát neki. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát a közös munkába, melynek során felbecsülhetetlenül sokat tanultam tőle. Végül mindenképpen szeretnék itt említést tenni Erdős Pálról, akit – nemcsak magyar – matematikusok számos nemzedéke is mesterének tekint. Mint kicsit is tehetségesnek tekintett kortársaim majd mindegyikét, elsőéves koromban engem is bemutattak neki, s ő kedvesen kérdezett arról, mi érdekel a matematikában. Valamiért azt mondtam, hogy az algebra érdekel, s ő adott nekem egy algebrai problémát, amivel nem sokat tudtam kezdeni. Egy későbbi beszélgetésen kiderítette, hogy a halmazelmélet érdekel, s azzal kapcsolatban már olyan problémát adott nekem, amellyel sikerrel megbirkóztam. Bár az Erdős-számom csak 2, azaz nincs közös cikkünk, nagyon sokszor és sokat volt szerencsém elbeszélgetni vele, s ez mindig nagyon sokat jelentett nekem. Megjegyzem még, hogy Hajnal András egyik legközelebbi munkatársa volt Erdősnek, s így közvetve, rajta keresztül is nyilvánvalóan hatott rám.

-Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?

- Legbüszkébb arra a halmazelméleti topológiai iskolára vagyok, amit Hajnal Andrással közösen hoztunk létre Budapesten, s amely komoly nemzetközi elismertséget szerzett. 2003-ban, a hatvanadik születésnapom alkalmából a Bolyai János Matematikai Társulat egy konferenciát rendezett Budapesten, amelyre a témakör valóban legjelesebb képviselői jöttek el, többek között az USA-ból, Oroszországból, Izraelből és Hollandiából. Ennek valóban nagyon örültem.

-Részt vesz-e nemzetközi kutatásokban?

Nagyon sok szakmai kapcsolatom van szinte a világ minden részén. Voltam vendégkutató, illetve vendégprofesszor az USA-ban, Kanadában, Hollandiában, Izraelben, Brazíliában, Olaszországban. Külföldi társszerzőim száma húsz.

-Magányos kutató, vagy inkább csapatjátékos?

- Egyértelműen az utóbbi, s ez – Erdős Pál hatására – szinte az egész mai magyar matematikára elmondható. Meg is döbbentem, mikor első hosszabb USA-beli tartózkodásom során azt tapasztaltam, hogy a matematikát egyesek szinte titkolózva, magukban művelik. Csak később értettem meg, hogy ott az egyetemeken ádáz verseny zajlik. Büszke vagyok arra, hogy az osztályomon igazi csapatmunka folyik, a mi szemináriumunk minden résztvevő által várt közösségi esemény.

 

(Az MTA új tagjainak bemutatkozó írásait a Magyar Tudomány nyomán közöljük.)