Az MTA új doktorai 2024-ben

2024. április 24.

Balázs Péter akadémiai doktori értekezésében a tengerészeti egészségügy és járványvédelmi rendszer kezdeteinek feldolgozásával, a Magyar Királyság vonatkozó szabályzatainak első magyar nyelvű, kommentárokkal ellátott feltárásával újabb, alapvető fontosságú forrással gazdagította a 18. század orvosi közigazgatás-történetét. A kutatás hiteles történeti források által mutatja be azt a közegészségügyi háttérmunkát, amely a magyar tengerhajózást és tengeri kereskedelmet a 18. században elindította. Tételesen bizonyítja, hogy a járványvédelem szabályozása már III. Károly időszakában dokumentálható volt. Igazolja azt is, hogy a mindenkivel szemben azonos kötelezettséget megállapító, normatív, tehát mindenkire kötelező, egyénekre és testületekre egyformán kiterjedő kötelező jogi normák az állami akarat korabeli érvényesítésének fontos eszközévé váltak. Feltárta és hozzáférhetővé tette a tengeri egészségügyi és járványvédelmi rendszer korabeli jogi alapdokumentumait, így a magyar közigazgatás-történet számára markánsabbá tette a korabeli közigazgatási rendszerről és annak szabályozási struktúrájáról alkotott képet. Az értekezés elkészítéséhez szükség volt egy sajátos szakmai rétegnyelvtudásra és magas szintű orvosszakmai ismeretekre, mert csak ezáltal vált lehetségessé a négy tárgybeli rendelkezés szakmai és jogi tartalmának megállapítása. A szerző nem csupán lefordította a vonatkozó rendelkezéseket, hanem komoly jelentéstani, hermeneutikai és komparatisztikai elemzéseket is végzett, és ismereteket tárt fel.

Balogh Piroska akadémiai doktori értekezése Szerdahely György Alajos (1740–1808), az első magyarországi esztétikaprofesszor négy latin nyelvű szakesztétikai műve magyar fordításának kritikai kiadása jelentős szemléleti újdonságokat hozó értekező bevezetéssel. A szerző korábban számos tanulmányban és egy monográfiában tárgyalta Szerdahely munkásságát, s elkészítette több művének latin nyelvű kiadását és magyar fordítását. Szerdahely e négy latin nyelvű kötetből álló monográfia-sorozattal alapozta meg a magyar esztétikai kutatások első évszázadát. Az értekezés bemutatja Szerdahely munkásságát az egyetemi esztétika első százötven évének kontextusában, kitérve az esztétikaprofesszorok hazai és külföldi recepciójára, megismertet Szerdahely biográfiájával, majd esztétikai életművének áttekintő értelmezését adja. A disszertációhoz tartozik az online olvasható latin nyelvű forráskiadás. Komoly textológiai-filológiai teljesítmény az összességében 3576 jegyzet elkészítése; a névmagyarázó és az idézett forrásokat azonosító jegyzetek igen nagy mennyiségű könyvészeti és biográfiai adatot tartalmaznak. Az értekezés felhívja a figyelmet a 18. századi magyarországi esztétika- és irodalomelmélet-írás alapvető forrásaira, s így megteremti a lehetőséget e szakterületek mélyrehatóbb vizsgálatára. Ily módon számos esetben felülvizsgálhatóvá, kiegészíthetővé válnak a 18. századi irodalmi műfajok történetére, Szerdahely kortársainak műveltségére és az egyéb művészeti ágak elméletére vonatkozó adatok, felismerések.

Bank Balázs akadémiai doktori értekezésében az audio-jelfeldolgozással foglalkozik. Ennek alkalmazási területe a hangszintézistől a hangvisszaadó rendszereken át a multimédia-alkalmazásokig terjed. A digitális jelfeldolgozás szinte minden modern audioeszközben megjelenik a digitális szűrők révén. Bank Balázs tetszőleges előírásoknak megfelelő szűrők tervezésére dolgozott ki módszertant, mely az átvitel esetleges hibáinak kompenzálására is alkalmazható. Ilyen kompenzáló szűrőknek köszönhetik az akusztikai korlátokhoz képest kimondottan jó hangminőségüket a mai mobiltelefonok, a kisméretű bluetooth-hangszórók és az autóhifi-berendezések. A szerző kutatásainak köszönhetően a fenti problémakörre alkalmazható szűrők a korábbi módszerekhez képest pontosabban tervezhetők, és számítástechnikai megvalósításuk is egyszerűbb.

Bene Sándor akadémiai doktori értekezése a Szigeti veszedelem című eposzt és a verseket magában foglaló Adriai tengernek Syrenaia kötetnek a történeti poétikai szempontú értelmezését adja, és keletkezésének, kompozíciójának részletes vizsgálatát végzi el. Nagy mennyiségű, eddig ismeretlen vagy újraértelmezett, elsősorban latin, olasz, horvát és magyar nyelvű kéziratos és nyomtatott forrást értelmez a szerző a nemzetközi szakirodalom eredményeinek alapos feldolgozásával. Koncepciója szerint Zrínyi kötete a lírai szubjektum belső fejlődésrajzát megjelenítő, narratív koherenciával bíró kompozíció, amelyben az eposz csak a kötet egésze felől értelmezhető hitelesen. Gondolatmenete szerint a barokk irodalom a később kibontakozó modern tendenciák első fázisának tekinthető, Zrínyi pedig „az első modern magyar költőnek”, aki viszont saját korának modernségét kritikusan is szemlélte. A dolgozat egyrészt a magyar nyelvű irodalmi hagyomány (Tinódi, Balassi, Rimay, Pázmány) jelenlétét, továbbírását mutatta meg alaposan a Syrenában, másrészt a magyar barokk komparatisztika több adósságát is törlesztette a korabeli horvát, olasz, neolatin irodalom vizsgálatával. Ekképp rekonstruálta a Syrena-kötet poétikai helyét a 17. századi európai poétikai és eszmei viták között, főképpen a szakrális tematikát kitűző kegyes poézis és a világias költészet feszültségterében.

Bhattoa Harjit Pal akadémiai doktori értekezésében igazolta, hogy Magyarországon a D-vitamin-hiány súlyos népegészségügyi probléma, főleg a tavaszi hónapokban. A D-vitamin-hiányt a jól ismert környezeti tényezőkön kívül diétás faktorok is befolyásolják. Alátámasztotta a D-vitamin szerepét a csontanyagcserében, speciális autoimmun betegségekben, 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának kockázatában és a felső légúti fertőzésekben is. Laboratóriumi szakemberként meghatározó szerepet töltött be a D-vitamin-mérés és a csontanyagcsere-paraméterek mérési módszereinek egységesítésében, validálásában és gyakorlati felhasználhatóságában.

Bodor Andrea akadémiai doktori értekezésében mágneses magrezonancia-spektroszkópiát alkalmazott számos biológiailag fontos fehérje, illetve fehérjerészlet szerkezetének és kölcsönhatásának meghatározására. Tapasztalati összefüggéseket állapított meg a molekulák diffúziós tulajdonságait vizsgálva feltekeredett és rendezetlen fehérjék esetén. Olyan új méréstechnikai eljárásokat dolgozott ki, melyek a jelenleg elérhető módszerekhez képest szelektívebbek és érzékenyebbek, ezáltal a fehérjékben kis mennyiségben jelen lévő építőegységek (izomerek) is azonosíthatók, és a fehérjedinamikai átalakulások is tanulmányozhatóvá váltak. A fehérjék membránokkal kialakított kölcsönhatásainak vizsgálata során NMR relaxációs mérések segítségével megállapította, hogy az adott molekularészlet membránba ágyazódik-e. Szintén NMR-spektroszkópia felhasználásával bizonyította, hogy viszonylag egyszerűen elvégezhető mérések segítségével az enzimek működésére vonatkozó információk nyerhetők. Atomi szintű mechanizmust javasolt iparilag fontos kémiai átalakulások mechanizmusára, melyeket alacsony hőmérsékletű, illetve nagy nyomású mágneses magrezonancia-spektroszkópiával határozott meg.

Bókony Veronika akadémiai doktori értekezése általános környezettudományi jelenségeket vizsgál, minthogy napjainkban az ökológia, az evolúcióbiológia és a természetvédelem számára kiemelkedően fontos azoknak a biológiai változásoknak a megértése, amelyek révén az élőlények megbirkóznak az ember környezetátalakításával. Vizsgálja e szempontok alapján a változó testhőmérsékletű gerinces állatokat, azokon belül elsősorban a kétéltűeket, melyeknek számos faja veszélyeztetett. Kísérletek és terepi megfigyelések során kimutatta, hogy a kémiai környezetszennyezésnek kitett területeken élő barnavarangy-populációk az ember által átalakított környezetre számos élettani változással reagálnak, melyek hatékonyabb védekezést tesznek lehetővé a környezeti stresszhatásokkal szemben. Bizonyította, hogy az erdei béka hazai populációiban – különösen a városi és a mezőgazdasági területeken – gyakori az ivarváltás (a genetikailag nőstény egyedek hím fenotípusúak), s ennek oka részben a hőhullámokban keresendő. A hőség által indukált ivarváltás a rátermettség csökkenésével jár együtt. Elméleti modellekkel kimutatta, hogy az ivarváltás bekövetkezésének esélye, valamint populációdinamikai és evolúciós következményei függenek az ivari kromoszómák típusától és a párválasztási preferenciáktól. Eredményei rávilágítanak a kémiai környezetszennyezés, a klímaváltozás és a városi hőszigeteffektus potenciális következményeinek sokrétűségére, amelyek fokozott mértékben fenyegetik a környezeti hatásokra érzékeny ivari fejlődésű állatfajok fennmaradását.

Borsodi Andrea akadémiai doktori értekezésnek központi témája az extrém körülményekhez alkalmazkodott prokarióta (extremofil) közösségek taxonómiai diverzitásának, potenciális anyagcsere-kapcsolatrendszerének és geo-mikrobiológiai folyamatokban betöltött szerepének kutatása. Természetes szikes és mesterséges alkalikus-sós vizek diverzitásvizsgálatával és a tudományra nézve új extremofil baktériumtaxonok leírásával rámutatott arra, hogy földrajzilag egymástól távoli környezetekben, faji összetételükben csak részben átfedő, de hasonló anyagcsere-potenciállal rendelkező alkalofil és halofil közösségek lokális szén- és kén-biogeokémiai ciklusokat működtetnek. Kiskunsági szikes talajok vizsgálatával megállapította, hogy a mikrodomborzati, növényzeti és talajtani szempontból mozaikos élőhelytípusok jobban befolyásolják az extremofil baktériumközösségek összetételét és aktivitását, mint a rendszeresen ismétlődő kiszáradási-nedvesedési ciklusok. Hazai termálkarsztos barlangi környezetek extremofil mikrobiótájának elemzésével igazolta a biofilmképző baktériumok sokoldalú szerepét a hipogén karsztosodási folyamatokban, és felvázolt egy a nitrogén, a kén és a vas bio-geokémiai ciklusára kiterjedő metabolikus hálózatot. A Száraz-Andok magashegységi, vizes élőhelyeiről származó minták vizsgálatával bizonyította, hogy az extremitás fokozódásával együtt jár a poliextremofilek gyakran nagyrészt ismeretlen taxonokat tartalmazó, leegyszerűsödött közösségszerkezetének a kialakulása.

Christos Chinopoulos akadémiai doktori értekezésében a mitokondriumok energiatermelésének sajátos útvonalát térképezte fel, a mitokondriális szubsztrátszintű foszforilációt, mely résztvevőinek szövetspecifikus eloszlását is leírta. Vizsgálataihoz olyan módszereket dolgozott ki, melyek a mitokondriális energiatermelést tükrözik. Így felderítette e reakcióút hozzájárulásának mértékét a teljes energiatermeléshez számos különböző anyagcsere-állapotban. Módszereivel kidolgozott egy modellt olyan mitokondriális paraméterek becslésére, amelyek nem könnyen kvantifikálhatók. A szubsztrátszintű foszforiláció fehérjéire nézve deficiens betegekből származó sejteken végzett kísérletekkel, illetve állatmodellek segítségével igazolta a reakcióút fontosságát olyan mitokondriumokban, melyek nem képesek oxidatív foszforilációra. Végül – mivel a szolid tumorok növekedési sebessége rendszerint meghaladja a vaszkularizációt, mely hipoxiához vezet a tumor belsejében – ennek alapján felállított egy hipotézist, miszerint a tumorokban a mitokondriális szubsztrátszintű foszforiláció az energianyerés módja. Ezzel felvetette egy új, potenciális kemoterápiás célpont lehetőségét.

Chronowski Nóra akadémiai doktori értekezése az alkotmányosság globális, európai és magyar dimenzióját vizsgálja. Megközelítésmódja értékalapú, de szigorúan szakmai. Az alkotmányosság globális dimenziójának vizsgálata körében az „üzlet és emberi jogok” problémáját vizsgálja, vagyis azt, hogy a nem állami szereplők, így a multinacionális nagyvállalatok mennyiben kényszeríthetők rá a jog eszközeivel az emberi jogok tiszteletben tartására, például abban az esetben, ha gyermek- vagy kényszermunkát vesznek igénybe, illetve kiüresítik a szakszervezeti jogokat. Az alkotmányosság európai dimenziója kapcsán fő kérdése: mennyire tudja az Európai Unió kikényszeríteni, hogy tagállamai tiszteletben tartsák a jogállamiság elvét? Elemzi az alkotmánybíróságok „lázadását”, vagyis a német és a lengyel alkotmánybíróság azon döntéseit, amelyekben élesen láthatóvá vált az uniós jog és a nemzeti alkotmányok összeütközése. Kitér a 7. cikk szerinti eljárásra és a jogállamisági mechanizmusra. Ezzel kapcsolatban javasolja az uniós hatáskörök szélesítését az alkotmányosság védelme terén. Az értekezés bemutatja az alkotmányosság terén tapasztalható hazai sajátosságokat és hiányokat is. Kimutatja, hogy noha az alkotmányszöveg a jogállamiság tekintetében stabil, a tartalmi összetevők nagyon is megváltoztak. Elemzi az Alaptörvény megalkotásának körülményeit, valamint az Alaptörvény értékvilágát. Fő megállapítása: a magyar alkotmánybírósági gyakorlat több területen egyre távolodik az európai standardoktól.

Cieger András akadémiai doktori értekezése olyan alapmunka, amely hatalmas forrásanyag felhasználásával, jelentős hazai és nemzetközi szakirodalmi megalapozottsággal, valamint a politikatörténeti diszciplína tágításával (a társadalomtörténet és a kultúrtörténet, az újabban teret nyerő parlamenti etnográfia/antropológia irányába) mutatja be a dualizmus kori parlament képviselőházának működését. A képviselőház 1865 és 1918 közötti funkcióit szellemesen és találóan hat helyszínként ábrázolja: úgy, mint az államiság és alkotmányosság fenntartóját/templomát; a törvényalkotás műhelyét; a politikai pártok küzdőterét; a politikai szereplők színpadát; az informális egyeztetések és a társas élet színterét; valamint a hivatali nagyüzemet. Ezeken a nagyobb egységeken belül ismerteti a szerző a jórészt saját kutatásokon alapuló eredményeit, megrajzolva a vitaparlamentből munkaparlamentté válás folyamatát, illetve a magyar parlamentarizmus fénykorát, hozzátéve mindehhez azt, hogy a politikai rendszer dinamikája éppen a parlamentarizmus válságát idézte elő a századfordulóra. Fontos megállapítása emellett a műnek, hogy „az európai parlamentek fejlődésével megegyező módon, a nyugati mintáktól nem elkanyarodva zajlottak e folyamatok a dualizmus kori magyar országgyűlésben”. Több helyen árnyalja a korábbi sommás megállapításokat, tapintatosan vizsgálja felül az újabb irodalomban megfogalmazott egyoldalú és túlzó nézeteket. Mindezt kiterjedt táblázatos és képi illusztrációs anyag, valamint nemzetközi kitekintés kíséri.

Deli Gergely akadémiai doktori értekezése modern társadalomtudományi megközelítésben, mindenekelőtt a viselkedés-gazdaságtan tételeinek felhasználásával értékeli a klasszikus római jog kiválasztott, a Digestában szereplő néhány fontos forráshelyét. Az értekezés legfontosabb tudományos eredményei közé tartozik a klasszikus római árképzési módok elhelyezése a sztoikus értelem és a neoklasszikus közgazdaságtan észszerűség fogalmának ellentétes irányú megközelítésében, valamint a jogpozitivista és etikai megközelítések ütköztetése a Digesta forráshelyeivel, mindenekelőtt a legnagyobb hatású római jogtudós, Ulpianus álláspontjával. Fontos annak kimutatása, hogy a római cenzori erkölcsbíráskodás – megállapítható jogi elemei ellenére – nem minősíthető jogrendnek, mert maguk a rómaiak sem tekintették annak, lényeges eredménye továbbá a birtokvédelem indokainak az állami redisztribúció témakörébe vonása és annak felvetése, hogy a birtokláshoz a római jogban ott fűződött birtokvédelmi joghatás, ahol az a jószágok optimális elosztása érdekében kívánatos volt. A szerző rendkívül igényes nyelvi stílusban, átlátható szerkezetben, sajátos tudományos kutatási módszert követve, impozáns szakirodalmi apparátusra támaszkodva, számos jogtudományi invenciót felvonultatva elemez. A mű ötvözi a jogi romanisztika, a jog-összehasonlítás, a jogbölcselet és a gazdaságtudományok vonásait.

Elek Zoltán akadémiai doktori értekezésében arról nyújt áttekintést, hogy az emberi tevékenység élőhely-átalakító hatásai hogyan hatnak fás-erdős élőhelyeken a futóbogár-együttesek (Coleoptera: Carabidae) szerkezetére a közösségi szinttől az egyedi viselkedésig. Kutatásai során feltárta, hogy az egyedekre, illetve populációkra irányuló vizsgálatok nagyban hozzájárulnak a közösségi szintű mintázatok értelmezéséhez, a városiasodás hatásának megismeréséhez, továbbá támpontot adnak olyan erdőgazdálkodási eljárások alkalmazásához, amelyek hozzájárulhatnak a fenntartható erdőgazdálkodáshoz. A városiasodás egyik legjelentősebb hatása a nagy testméretű, röpképtelen, erdei specialista futóbogárfajok egyedszámának csökkenése a városi élőhelyeken. A városiasodás miatt feldarabolódott erdőfoltok kedvezőtlenebb feltételeket teremtetnek a futóbogár-populációk számára, amit az egyedfejlődési instabilitás, az egyedi kondícióindex és a fluktuáló aszimmetria összefüggésének vizsgálatával mutatott ki. Igazolta, hogy a hazai erdőgazdálkodásban alkalmazott vágásos üzemmódban kialakított tarvágások területén és a hagyásfacsoportban a magas funkcionális redundancia összefügg a röpképes generalista és a nyílt élőhelyekre jellemző fajok elterjedésével. Ez a kolonizációs folyamat lehet az egyik oka a gyenge terjedési képességű, erdei specialista fajok populációcsökkenésének. A mozgásmintázatok elemzéseivel igazolta, hogy a lombkorona záródásának hiánya az egyedeket elvándorló mozgásra készteti.

Engler Ágnes akadémiai doktori értekezése a családi életre neveléssel, a családpedagógiával foglalkozik. A disszertáció két nagyobb empirikus vizsgálat eredményeit ismerteti. Az első vizsgálatban 1500 egyetemista kérdőíves adatfelvételére került sor, a másodikban több mint 1000 hallgató vett részt. Ezek az adatgyűjtések az első nagymintás kutatások ebben a témában. Az empirikus vizsgálatok adatokkal szolgálnak a (szakmai, magánéleti) karriertervekről, a jövőképről, a felnőttkori tanulásról, valamint a munka, a magánélet és a tanulás kapcsolatáról a felsőoktatásban tanuló diákok körében. A vizsgálati eredmények s ezáltal a dolgozat fókusza elsősorban a magánélet és a szakmai életpálya kapcsolatrendszeréről szól. A dolgozat legfőbb hozadékának tekinthető a hazai családpedagógiai kutatások fontosságának a kiemelése. A dolgozat előremutató eredményei az alábbiakban összegezhetők. A nappali tagozatos egyetemisták számára, akik korábban saját családot még nem alapítottak, mindkét életpálya (a szakmai és a magánéleti) egyformán fontos, ám a jövővel kapcsolatos elképzeléseikben a szakmai karrier elsőbbséget élvez a magánélettel, családalapítással szemben. A felsőoktatási tanulás eredményesebbnek mutatkozik azon levelező tagozatos hallgatók körében, akik több gyermeket nevelnek, mint azok körében, akik nem. A felsőoktatási tanulmányok és a családi, valamint a szakmai karrier összeegyeztethetők, noha a kétféle karrierút összehangolása kétségtelenül nehéz. A fiatalok számolnak a kétféle életpálya, a kétféle karrierút közötti, gyakran kényszerekből fakadó választással, a kényszerek hatására alakított időrendi különbséggel.

Faitli József akadémiai doktori értekezésében korunk rohamosan növekvő nyersanyag- és energiaigényéhez szorosan köthető három kérdéskörrel (szilárd-folyadék rendszerek; települési szilárd hulladék mint hőforrás; őrlés) foglalkozik. Az összetett témakörök sajátosságait hiánypótlóan, tudományos újdonságelemek felvonultatásával, elméleti igényességgel, ipari alkalmazásokba beépíthető módon tárgyalja. A jelenségek fizikai okait kutató szemléletével, hiánypótló mérési adataival és megállapításaival, valamint kutatási módszerének újdonságelemeket tartalmazó megoldásaival nemzetközi elismertséget vívott ki. A hidromechanizáció területén több új módszert alkalmazott, új eszközöket fejlesztett ki; csőszállítás-tervező szoftvere egy hazai energetikai rendszer megbízható működésének nélkülözhetetlen eleme. Áramlástechnikai keverőberendezést és pálcás-lamellás ipari zagysűrítőt is fejlesztett. A hulladéklerakók hőtermelésének kutatásához laboratóriumi és terepi hővezetés-mérőrendszert épített, és laboratóriumi kísérleteit terepi mérésekkel hitelesítette. Eredményeit a gyakorlati életbe átültetve alkalmazta.

Földváry Lóránt akadémiai doktori értekezésében a Föld nehézségi erőterét a világűrből megfigyelő műholdakkal kapcsolatos kutatási eredményeit foglalta össze. A CHAMP műhold centiméter-pontossággal követett pályájának adataiból a Föld nehézségi erőterének, a helyről helyre változó gravitációs gyorsulásnak a kiszámítására dolgozott ki módszert, ami a klasszikus fizika energiaintegrál-fogalmán alapul. A módszert további nehézségierőtér-kutató műholdak (GRACE és GOCE) adatfeldolgozásához is sikerrel alkalmazta. Ennek során olyan adatfeldolgozási és számítástechnikai problémákat oldott meg, amelyek más tudományterületen, így a jelfeldolgozás területén is hasznosíthatók. Munkája hozzájárult ahhoz, hogy műholdmérésekből kimutathatóvá váljanak a Föld nehézségi erőterének térben és időben is nagy felbontású (hónapos) változásai. Az Antarktiszra részletesen bemutatta a jégtömeg évszakos és többéves változása, valamint a nehézségierőtér-változás közötti kapcsolatot. A hónapos időbeli felbontású nehézségierőtér-adatsorok a nagy vízgyűjtő területek évszakos víztömegváltozásának, továbbá egyéb légköri és oceanográfiai folyamatok megismeréséhez és megértéséhez is hozzájárulnak.

Gál Tamás akadémiai doktori értekezésében a városi beépítések eltérő klímamódosító hatásából eredő, ún. lokális klímazónákkal (LCZ) foglalkozott. Kidolgozott egy objektív GIS-alapú LCZ térképezési módszert és a zónák osztályba sorolásának fuzzy logikán alapuló eljárását. A fenti eredmények alapján leírta a városklíma-monitoringrendszerek telepítésének, a mérési helyszínek célszerű kijelölésének alapelveit. Bizonyította, hogy a mérőhely kiválasztása során nélkülözhetetlen információ a városi hősziget térbeli struktúrájának ismerete. Megállapította, hogy a lokális klímazónaosztályokra vonatkozó átlagos léghőmérséklet-különbség jelentős mértékben az éjjeli órák eltéréseiből adódik. Felismerte, hogy a relatív nedvesség elemzése nem alkalmas a városi légnedvességviszonyok klímamódosító hatásának pontos megállapítására. A szerző kidolgozta a humánkomfort-paraméter számításának újszerű eljárását, az ahhoz szükséges számítások és közelítések módszerét. Igazolta, hogy a hőhullámok idején a kompakt lokális klímazónák területén jelentősen megnő a terhelő humánkomfort-viszonyok időtartama. Felismerte, hogy az LCZ-rendszer alkalmas a növényzettel kapcsolatos várostervezési lépések klimatikus hatásainak elemzésére. Kimutatta, hogy a városi területre, illetve a közvetlen környékére telepített sűrű növényállományú véderdők, parkok klimatikus hatásai nem egyértelműen kedvezőek, mivel telepítésük akár hőmérséklet-emelkedést is eredményezhet. Ezért célszerű változatos jellegű zöld területek (sűrű erdő, ligetes erdő, gyepes növényzet) kombinációját alkalmazni.

Hegedűs Tamás akadémiai doktori értekezésének eredményei jelentősen hozzájárultak az ABC fehérjék (olyan fehérjék, amelyek funkciója a különféle anyagok – ionok, makromolekulák stb. – sejtmembránokon át való szállítása) fiziológiás és patológiás működésének megértéséhez. Részt vett annak a felfedezésében, hogy az ABCC alcsalád egyes tagjainak a megszokottnál több transzmembrán doménjük van. Elsőként mutatta be, hogy a rákos sejtek tirozin-kináz-gátlószerekkel szemben kialakuló rezisztenciájában az MRP1 és az MDR1 multidrogtranszporter szerepe is fontos. Kísérletes és elméleti módszerekkel úttörő módon jellemezte az ABCG2 transzporter szerkezetét, működését és mutációinak ezekre gyakorolt hatását. Elsőként építette meg az ABCG2 fehérje nagy pontosságú atomi szintű modelljét. Részt vett a CFTR fehérje kísérletek tervezésére és kísérleti eredmények értelmezésére is alkalmazható modelljének a megalkotásában, s ennek a szerkezetnek az érvényességét kísérletekkel is bizonyította. A CFTR fehérje egyes mutációinak és gyógyszerjelölt molekulák lehetséges hatásmechnizmusának atomi szintű értelmezését adta számításos módszerekkel. Fontos célkitűzése, hogy megértse a CFTR fehérje rendezetlen R doménen keresztüli szabályozását. Elméleti és kísérletes módszereket együtt alkalmazva azonosított egy lehetséges szabályozási mechanizmust. Az ABC fehérjékre fókuszált kutatás mellett általános megfigyeléseket is tett (pl. hogy az AlphaFold megbízható membránfehérje-szerkezetet generál-e), és a tudományos közösség munkáját (pl. diagnosztikát, információkeresést segítő) webes adatbázisokkal támogatta.

Hoffman István akadémiai doktori értekezésében a helyi önkormányzatok tükrében vizsgálja a humán közszolgáltatások változásait, valamint ezek visszahatását más közigazgatási folyamatokra. Az értekezés úttörő a téma átfogó feldolgozásában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a közszolgáltatásoknak jelenleg nincs egységes jogtudományi meghatározásuk, és számba veszi azokat a tényezőket, amelyek nélkülözhetetlenek a megbízható fogalomalkotáshoz. A humán közszolgáltatások körében elsősorban az oktatási és a kulturális közszolgáltatások megvalósítására fókuszált, és a 20. század utolsó harmadától napjainkig lezajlott változásaikat követte végig európai összehasonlításban. A témához kapcsolódva szükségszerűen foglalkozott az állami és az önkormányzati szint közötti feladatellátás megosztásának a szempontjaival is. Hoffman István az önkormányzati humán ellátások elemzése alapján vont le általános következtetéseket a centralizációs és decentralizációs folyamatokra, valamint a helyi önkormányzatok modelljeire vonatkozóan. A humán ellátások elemzése ugyanis tükrözi az adott jóléti és kulturális jellegű közszolgáltatások változásait, s egyfajta indikátorként jelzi a közösségi (állami) beavatkozás, az állami szerepvállalás mértékének az átalakulását is. Az értekezés rámutat a napjainkban jellemző ellentétes államszervezési folyamatokra és arra, hogy a hagyományos kereteket a COVID-19-pandémia és kezelése fellazította, és összeségében a centralizációs tendenciákat erősítette.

Honti Márk akadémiai doktori értekezésében rámutatott a komplex ökológiai és hidrológiai rendszerek modellezésében rejlő elkerülhetetlen szubjektív elemekre, és sikeresen alkalmazta a Bayes-féle statisztikai eljárásokat a szubjektív hatások mérséklésére és a modellek megbízhatóságának javítására. A javasolt módszer lehetővé teszi az illesztett paraméterekre vonatkozó előzetes becslések felhasználását, a modellparaméterek statisztikai változóként való értelmezését, hiányos mérési adatok felhasználását, továbbá a fizikai-biokémiai folyamatoknak jobban megfelelő, nem standard valószínűség-eloszlások figyelembevételét a modellezésben. Többek között külső paraméterek bevonásával és időfüggő paraméterek alkalmazásával javítható a környezeti folyamatok előrejelzésének pontossága, ami a szükséges hatósági szabályozás és beavatkozások megalapozásával jelentős ökológiai, gazdasági és társadalmi előnyökhöz vezethet.

Horváth Péter akadémiai doktori értekezésében az egyes sejtek működésének minél precízebb megértésére mutatott be módszereket a számítógépes látás, a mesterséges intelligencia és mérnöki megoldások kombinálásával. Kitért e módszerek klinikai és alapkutatási alkalmazási lehetőségeire. Ezek közül a CIDRE nevű eljárás a képek inhomogén megvilágítási problémáit kezeli szoftveres kompenzáció alkalmazásával. A NucleAIzer nevű módszer mélytanuló hálózatok kombinálásával alkalmas az egyes sejtek mikroszkópos felvételeken való detektálására. A kifejlesztett CAMI és Deep Visual Proteomics módszerek a világon elsőként tették lehetővé egyetlen sejt szövetből való izolálását mesterséges intelligencia alkalmazásával. Az Autopatcher eljárás az emberi agyból egy mikropipetta segítségével képes egyetlen sejtet vizsgálni. A proteomikát kombinálta az egysejt-izolációval, mellyel egyedi sejtek fehérjéit lehet azonosítani. A zürichi gyermekklinikán felállított, általa kidolgozott komplex rendszer segítségével már több mint 350 leukémiás gyermek kapott terápiát.

Horváth Sándor akadémiai doktori értekezésében egyetlen ember élettörténetén keresztül, a társadalomtörténeti életrajz műfaját használva helyezte új megvilágításba a hatalom és egyén viszonyát a szocialista korszakban. Nem egyszerűen a hétköznapi emberekre összpontosított, hanem az emberek egy meghatározott csoportjára, akik egy életrajz szereplői, és ezek a szereplők és az általuk alkotott szövegek képezték elemzése eszközeit. A disszertáció fontos megállapítása, hogy a hivatalos iratokban használt nyelvhasználathoz a szövegek megalkotói oly módon alkalmazkodtak, hogy azzal saját identitásukat is újrateremtették, ami meghatározta döntéseiket és cselekedeteiket. A totalitárius rendszerek polgárainak el kellett sajátítaniuk egy új nyelvhasználati módot, hogy bizonyítsák lojalitásukat a politikai rendszerhez, és érvényesíthessék érdekeiket. A dolgozat nagy figyelmet szentel annak, hogy érzékeltesse: sem főszereplője, sem a vele kapcsolatban álló emberek nem csupán a körülmények áldozatai, egyéni döntéseiknek volt mozgástere. A disszertáció jelentős tudományos eredménye a mindennapi kollaboráció fogalmának bevezetése, annak szemléltetése, árnyalt bemutatása és értelmezése. A kollaboráció társadalmi gyakorlatának bemutatása kapcsán ezáltal sokat tudunk meg a helyi, települési szintű politizálás sajátosságairól is. Munkája igen fontos hozzájárulás a jelenkortörténet fontos kérdéseinek feldolgozásához.

Janky Béla akadémiai doktori értekezésének igazi újdonsága egy új erkölcsszociológia kidolgozása. Dolgozatának tárgya a különböző erkölcsi szabályok betartásának esélyét meghatározó külső körülmények vizsgálata. Központi kérdése az, hogy milyen, az egyénen kívül álló lehetőségek és korlátok teszik jobban vagy kevésbé valószínűvé, hogy egy egyén betart-e egy számára adott erkölcsi szabályt. Szociológiai megközelítésének középpontjában tehát azok a társadalmi körülmények állnak, amelyek az egyénre és annak erkölcsi beállítottságára közvetlenül nem vezethetők vissza. A disszertáció vizsgálja a szabályok és a belőlük felépülő, az emberi kultúrák mintázatait alapjaiban meghatározó morális rendek sajátosságait. Nevezetesen arra kíváncsi, hogy az egyéni döntések lehetőségeit és korlátait jelentő külső körülmények függvényében milyen jellegű szabályok és szabályrendszerek fennmaradása valószínű. E sajátosságok közül különös figyelmet szentel a javak és lehetőségek egyenlőtlen eloszlásának. Arra fókuszál, hogy milyen körülmények vezetnek olyan szabályok és szabályrendszerek megszilárdulásához, amelyekben a szabályozás alá eső közösség egyes tagjai a szabályok betartása nyomán különösen sok erőforráshoz jutnak, míg más tagok nagyon keveset kapnak a rendelkezésre álló javakból. Munkásságának fontos sajátossága, hogy a racionális döntés- és játékelméletet használja az erkölcsös cselekvés magyarázataihoz. Az általa kidolgozott modell segítségével olyan társadalmilag beágyazott, komplex jelenségeket is képes vizsgálni, amelyeket az erkölcs hagyományos játékelméleti modelljei csak statikusan, egyedi „történetekként” ragadnak meg. Tudományos munkássága nem csupán magas színvonalon ötvözi az elméletet az empíriával, hanem egyúttal kijelöli az erkölcsszociológiai kutatás új útjait is.

Jeney Viktória akadémiai doktori értekezésében az érelmeszesedéses plakk progresszióját és a vaszkuláris kalcifikációt jelentősen befolyásoló két mikrokörnyezeti tényező, az oxigénhiányos állapot (hipoxia) és a bevérzések (hemorrágia) hatásának tanulmányozása során elért eredményeit foglalta össze. Az előrehaladott érelmeszesedéses plakkok jellemzője a hipoxia, az érújdonképződés (neovaszkularizáció) és a hemorrágia. Tanulmányozta a bevérzés során a plakkba került hemoglobin és a plakklipidek kölcsönhatásait. Kimutatta, hogy a plakkban egyidejűleg jelen lévő alacsony sűrűségű lipoprotein és a hemoglobin között körfolyamat alakul ki, melyben az oxidált lipidek hemoglobinoxidációt, az oxidált hemoglobinformák pedig további lipidperoxidációt indukálnak. Bizonyította, hogy a hemoglobin oxidációja során kovalens módon keresztkötött hemoglobinformák képződnek, és ezek jelenlétét kimutatta a humán fő nyaki főverőér (karotisz) plakkjaiban. Vizsgálta a hem és az oxidált hemoglobinformák endotélsejtekre kifejtett hatását, és megállapította, hogy a ferril-hemoglobin endotélsejt-aktivációt, a hem pedig inflammaszóma-aktivációt indukál. Kimutatta, hogy a hipoxia fokozza a vaszkuláris simaizomsejtek csontképző (oszteogén) irányú differenciálódását, és feltárta a jelenség hátterében meghúzódó mechanizmust, valamint bizonyította, hogy a hipoxia szignálútvonal-aktivációja fokozza az aortameszesedést krónikus veseelégtelenségben szenvedő egerekben.

Józsa Krisztián akadémiai doktori értekezésének kutatásai az elsajátítási motiváció feltárására irányultak, s új, nemzetközi elismerését is kiváltó eredményekkel gazdagították a tématerületet. Eredményei azt igazolják, hogy a tanulási motívumok nem egyszerűsíthetők le külső és belső faktorokra. A szerző kialakította az elsajátítási motiváció magyar nyelvű terminológiáját, koherens fogalmi rendszerét. Megalapozta a tanulók több korosztályára kiterjesztett longitudinális vizsgálatát. Kutatási eredményei igazolták, hogy az óvodáskori elsajátítási motiváció vizsgálatával előjelezhetők az iskoláskori teljesítménykülönbségek. Az elsajátítási motiváció és a családi háttér kapcsolatának több szempontú elemzésével kimutatta, hogy a család társas-érzelmi jellemzői, nevelési sajátosságai meghatározóbbak lehetnek, mint a korábban vezető faktorként kezelt iskolázottság és szocioökonómiai státusz. Kiemelt tudományos értéket képviselnek azok az eszközfejlesztések, mérőeszközök, amelyek a tantárgyspecifikus mérésekben, az életkor-specifikus faktorok vizsgálatában, az elsajátítási motiváció digitalizált mérési eszközeinek kialakításában, fejlesztésében, iskolai alkalmazásában használhatók. Értekezése tudományos és társadalmi szempontból egyaránt fontos, mivel a gyakorlatban kevés figyelmet kiváltó elsajátítási motivációt új megvilágításba helyezi. Az elsajátítási motiváció radikálisan új értelmezési kerete hatással lehet az oktatási-nevelési gyakorlatra, a tudományos kutatásokban alkalmazott módszerekre s az iskolai mérési eljárások megújítására.

Kasza Péter akadémiai doktori értekezésében egy eddig kevéssé kutatott 16. századi bécsi történetírót emel be a kora újkori magyar kor- és köztörténet kánonjába. Wolfgang Lazius (1514–1565) I. Ferdinánd magánorvosa és udvari történetírója volt, hatrészesre tervezett munkájának 5. része saját korának eseményeit mondja el. A bizonyos részleteiben páratlan forrásértékkel bíró történeti mű alapján Buda 1541. évi török kézre kerülésének és az azt követő néhány év változó sikerrel vívott végvári küzdelmeinek fontos részletei tisztázhatók. Az elbeszélés bizonyos pontjait nem a történeti hűség határozza meg, hanem a bécsi udvari propaganda kialakításának és alátámasztásának az eljárásai válnak felismerhetővé belőlük. A mű befejezetlen maradt, a szerző azonban meggyőzően rendet vágott a fennmaradt különböző szerzői változatok sorában, így először sikerült a szerzői szándékot tükröző főszöveget megállapítania, amely a kritikai kiadás alapját adja. A latin szövegkiadás mutatványai mellé kiváló, gördülékeny magyar nyelvű fordítást készített, amelyet alapos magyarázó jegyzetek kísérnek. Feldolgozott forrásai (és általában az a latin történeti anyag, amivel foglalkozik) fordítás nélkül, eredetiben ma már nem találnák meg közönségüket, ezért munkája nem csupán hiánypótló, hanem egyúttal újabb távlatokat is nyit a kora újkori magyarországi historiográfiai kutatásokban.

Kende Anna akadémiai doktori értekezése a csoportközi viszonyok szociálpszichológiai kutatását gyarapítja olyan, a hazai társadalom szempontjából releváns és a közgondolkodást foglalkoztató témakörökben, mint a roma kisebbségi csoporttal kapcsolatos előítéletek jelentkezése és háttértényezői, a bevándorló/muszlim csoportokkal szembeni vélekedések tartalma, továbbá a többségi (nemzeti) csoport identitástudatának módszeres tanulmányozása és az e csoportfelfogásban megjelenő zártság–nyitottság konzekvenciáinak kimutatása. A munkálatok elméleti kiindulópontja Henri Tajfel kutatási paradigmája a saját csoport és a másik csoport közötti értékelő különbségtételről. A munka feltérképezi a friss nemzetközi szakirodalom fogalmi rendszerét és eszköztárát, és hasznosítja ezeket a hazai viszonyok egzakt leírásában. Fontosak azok a hazai tudományosságban újszerű eredmények, amelyek az Európához fűződő viszonyt térképezik fel. Az értekezésben bemutatott nyolc egymásra épülő kutatás összefüggésükben tárgyal olyan szociálpszichológiai fogalmakat, mint az előítélet, a sztereotípia, az identitás, az elfogadásra való készség, amely eljuthat a segítségnyújtási hajlandóság, a nyílt viselkedés jelenségköréig is.

Kérchy Anna akadémiai doktori értekezése nagy ívű, ambiciózus, hatalmas szakirodalmi hátteret megmozgató munka, mely a magyar tudományos diskurzusban egyértelműen hiánypótló. A dolgozat a teljes Carroll- (avagy Dodgson-) életmű értelmezésére vállalkozik, e változatos életmű egymástól függetlennek tűnő, de – mint a dolgozat rámutat – egymással igen szoros összefüggésben álló aspektusainak elemzésére és értékelésére, amibe beletartozik maga az életrajz, a recepció, az Alice-könyvek szöveg- és képvilága, Carroll/Dodgson fényképészete, bizonyos esszéinek elemzése, a magyar fordításokra való reflexió, illetve a carrolli életmű kortárs intermediális és intertextuális továbbélése. A lefegyverző tárgyismerettel és rengeteg invencióval megírt értekezés kérdésfelvetéseinek módja miatt is innovatív, valamint a vizsgálódásba bevont olyan egyéb kérdések okán, mint a jelentés és jelentéstelenség játéka, a gyermekirodalom és gyermekiség kérdései vagy a nyelvi közlések politikai aspektusai. A szöveg mesterien bánik a viktoriánus közeg kulturális anyagával is, a disszertáció írójának igen sokrétű és mély tudása van a kor mindennapi diszkurzusáról, a kultúra különböző rétegeinek működéséről, és mindezt hatékonyan mozgatja annak érdekében, hogy minél teljesebben feltáruljon a carrolli/dodgsoni világ jelentésrétegeinek gazdagsága.

Késmárky Gábor akadémiai doktori értekezésében két évtized klinikai hemoreológiai és angiológiai vizsgálatainak eredményeit foglalta össze. Kimutatta, hogy a Raynaud-jelenségben szenvedő felnőttek hemoreológiai vizsgálata a vörösvérsejtek aggregációjának és alakváltozásainak kedvezőtlen alakulására utal, ami a hidegagglutininek és krioglobulinok magas előfordulási arányával együtt azt jelzi, hogy a Raynaud-jelenség nem pusztán érgörccsel járó kórkép, hanem összetett helyi keringési rendellenesség. A hemoreológiai tényezők hozzájárulhatnak a roham kialakulásához és lassúbb oldódásához. Hemoreológiai laboratóriumi modellvizsgálatban a szulodexid kedvező hemoreológiai hatást fejtett ki, ezért a gyógyszernek további, megfelelően tervezett klinikai vizsgálatokban való tesztelése indokoltnak látszik. Igazolta, hogy a cukorbetegek körében a transzkután parciális szöveti oxigéntelítettség mérése alkalmas a perifériás verőérbetegség, a súlyos végtagiszkémia, a vulnerábilis végtag felismerésére olyan esetekben is, amikor a hagyományos boka-kar index normális értéket mutat. A járásteszt utáni lábujj-kar index meghatározása jól használható, érzékeny funkcionális angiológiai módszer az alsó végtag keringési zavarának kimutatására. Munkássága ráirányítja a figyelmet arra, hogy az alsó végtagi verőérbetegségek felismerésében a funkcionális vizsgálatokat, a transzkután parciális szöveti oxigéntelítettség vizsgálatát és a lábujj-kar index meghatározását a jelenleginél szélesebb körben kellene alkalmazni.

Kincses Áron akadémiai doktori értekezésében feldolgozta a Kárpát-medence nemzetközi migrációjának magyar–magyar vándorlását. Az értekezésben matematikai statisztikai módszerek gazdag tárházát mutatta be, amelyek közül néhányat továbbfejlesztett. A megbízható adatbázis előállításához újszerű eljárással összekapcsolta a belügyminisztériumi és a népszámlálásokból származó adatokat. Értekezésének tudományos értékét elsősorban az adja, hogy elsőként sikerült területileg részletekbe menően azonosítani a Kárpát-medence különböző országaiból kiinduló és Magyarországra irányuló, ide megérkező vándorlási folyamatot, azaz a forrás- és célterületek bonyolult hálózatát. Elkülönítette és tipizálta a vándorlási hálózat 181 területi egységét, és elemezte a migrációs folyamat társadalmi és gazdaságföldrajzi következményeit. Az értekezés minden eddiginél teljesebb képet nyújt az egész Kárpát-medence magyar népességfejlődéséről. Megállapításai alkalmasak a várható jövőbeli demográfiai folyamatok prognosztizálására is.

Kiss Attila akadémiai doktori értekezésének célja, hogy a kora modern angol drámairodalom magyar kánonjába beemelje Shakespeare művei mellé Shakespeare kortársainak (mint például Middleton vagy Marston) jelentős műveit. Ezen általános célon belül azt kívánja elérni, hogy egy tüzetes elméleti alapvetés segítségével a választott drámai színművek értelmezési horizontját tágítsa azzal, hogy visszahelyezi őket abba a kulturális közegbe, amelyben születtek, és amelyben megnyilvánultak. Ebben az összefüggésben pedig amellett érvel, hogy a drámákat a kora modern emblematikus színház szemiotikai közegén belül vizsgálva a testek színpadi feltárása, csonkítása, boncolása valójában azt a célt (is) szolgálta, hogy megjelenítse a színház adott eszközkészletével a kor teológiai, filozófiai kétségeit a születőben lévő szubjektumot illetően. A kora modern kontextus feltérképezését azzal gazdagítja, hogy a test feltárulkozásának kora modern jelenségét a posztmodern anatómiai érdeklődése felől is szemléli, és párhuzamba állítja a két szempontrendszert. Kiss Attila az anatómiai testreprezentáció fogalmának kidolgozásával meggyőzően bizonyítja a kapcsolatot a kora modern emblematikus színház, a posztmodern gondolkodás, valamint magyar színházi előadások között. Ezáltal pedig a szakirodalom számos eddigi felismerését új összefüggésekbe és kontextusokba helyezi, amivel a téma számára új perspektívákat is megnyit.

Kiss Gábor Gyula akadémiai doktori értekezésében a kísérleti nukleáris asztrofizika területén elért eredményeit mutatja be. Olyan atommagokat érintő folyamatokat vizsgált, amelyek kulcsszerepet játszanak a csillagok energiatermelésében és az általunk ismert kémiai elemek keletkezésében. Interdiszciplináris kutatása összekapcsolja a csillagászati észleléseket, az asztrofizikai folyamatok elméleti modellezését, illetve az elméleti és kísérleti magfizikai eredményeket. Saját kísérleti adataiból kiindulva megmutatta, hogy bizonyos, a szakirodalomban használt elméletek jóslatai pontatlanok, de javíthatók. Meghatározta annak a valószínűségét, hogy alfa-részecskék (a hélium atommagjai) befogódjanak bizonyos nagyobb atommagokba, sok atommag esetében a világon elsőként. Megtervezett és megépített egy a korábbiaknál nagyobb hatásfokú neutrondetektort, amellyel számos fontos atommag bomlásának paramétereit megmérte. Adatait számításokkal kombinálta, és segített értelmezni, hogy miért olyan gyakoriak a természetben a 130-as tömegszám körüli atommagok. Elsőként mérte meg pontosan a cirkónium- és molibdén-atommagok bizonyos reakcióinak az asztrofizikában releváns tulajdonságait. Megmutatta, hogy a nehézion-ütközések leírására használt modell alkalmazható az asztrofizikában fontos energiatartományban is. Új tudományos eredményeit világszínvonalú hazai és külföldi részecskegyorsítóknál modern mérésekkel érte el.

Kiss Gergely akadémiai doktori értekezésében I. Károly magyar király leánytestvéreinek, Klemenciának és Beatrixnak az élettörténetét és kapcsolatrendszerét dolgozza fel példamutató módon. A disszertáció gazdag nemzetközi szakirodalomra és a vizsgált téma jelenleg hozzáférhető legteljesebb forrásanyagának, közte több eddig kevésbé elemzett kútfőnek a vizsgálatára épül, amelyek feldolgozásával számos ponton tett hozzá új elemet a kérdés eddigi ismeretanyagához. Ennek köszönhetően a lehető legrészletesebben tudta rekonstruálni I. Károly két húgának a mindennapjait, kapcsolati hálójukat, identitásukat. Új eredményeket hozott Klemencia közel 800 tárgyat tartalmazó hagyatéki leltárának elemzése is. Vizsgálatait az anyagi kultúra kutatói mellett a művészettörténészek is hasznosítani tudják, kimutatta ugyanis, hogy a ma a New York-i Metropolitan Múzeumban található miniatűr, a Szűz Máriát ábrázoló hordozható szárnyasoltár, aminek kizárólagos tulajdonosaként a szakirodalom Piast Erzsébet anyakirálynét jelölte meg, korábban Anjou Klemencia birtokában volt. A disszertáció számos adattal erősítette meg, hogy I. Károly még hatalmának 1320 körüli stabilizálódása előtt is nagy figyelmet fordított a nemzetközi ügyekre, és nem tévesztette szem elől annak lehetőségét, hogy egy nap elfoglalja Nápoly trónját. Új eredménynek tekinthetők a hercegnők identitására vonatkozó megállapítások, a szerző magyar és a magyarországi jelzők módszeres vizsgálatával rávilágított a dinasztikus hovatartozás összetettségére. Az értekezés a magyar és a nemzetközi szakirodalom eddigi adósságát törlesztette az Anjou hercegnőkkel kapcsolatban.

Kövesdi Balázs akadémiai doktori értekezésében napjaink építőiparának fejlődésében az innovatív acélszerkezetű hidak tervezésével kapcsolatos méretezési eljárások pontosításához járult hozzá. A szerző az újszerű szerkezeti kialakítással kapcsolatban a trapézlemez-gerincű tartók kialakítása, a hajlítási-nyírási ellenállás pontosabb leírása területén, továbbá a betolásos szerelési technikában pedig a megjelenő pótlólagos igénybevételekből származó, teherbírást befolyásoló feszültségek leírásában alkotott újat. A hosszbordával merevített acélszerkezetek beroppanási ellenállásának meghatározásában az összetett feszültségállapotra való méretezéssel, valamint a szekrény-keresztmetszetű hidakban alkalmazott, közvetlenül nem terhelt fenéklemez-merevítő gerendák pontosított méretezési eljárásának fejlesztésében nyújtott fontos, az innovatív acélszerkezetek méretezéséhez szükséges új tudományos eredményeket. A bonyolult szilárdságtani jelenségek vizsgálatához a jelölt végeselemes modellt készített, kísérleteket végzett, a modellt a kísérletekkel validálta, majd nagyszámú numerikus szimuláció eredményeinek statisztikai elemzésével javaslatot tett a jelenlegi méretezési eljárások pontosítására, új eljárások bevezetésére. Kutatási eredményeinek jelentős elméleti és gyakorlati hatását jelzi, hogy rangos nemzetközi folyóiratokban jelentek meg, továbbá folyamatban van egyes eredményeinek integrálása az Eurocode szabványba. Mindezek bizonyítják a jelölt tudományos munkásságának magas színvonalát.

Lambrev H. Petar akadémiai doktori értekezésében a növények zöld színét adó klorofillt tartalmazó fénybegyűjtő fehérjekomplexekben nagyon nagy sebességgel zajló fotofizikai és -kémiai molekuláris folyamatokat vizsgálta, hogy azonosítsa a természetes fotoszintetikus rendszerekben levő szűk keresztmetszeteket, korlátokat, melyek áthidalásával a folyamat hatékonysága a jövőben javítható lehet. A világon egyre fokozódó élelmiszer- és energiaigény kielégítéséhez és a szén-dioxid mennyiségének csökkentéséhez elengedhetetlenül fontos a fotoszintézis mechanizmusának részletes, molekuláris szintű megértése. Kutatómunkája során megállapította, hogy a II-es fénybegyűjtő komplex (LHCII) szerkezete és gerjesztési sajátosságai érzékenyek a molekuláris környezetre. Bebizonyította, hogy az LHCII-ben a klorofillnak olyan töltésátviteli állapotai lehetnek, amelyek lehetővé teszik a fénybegyűjtés környezettől függő önszabályozását és az irányított energiaáramlást. Spektroszkópiai módszerekkel részletes ismereteket szerzett a klorofillok közötti energiaátadás dinamikájáról. Megállapította, hogy az LHCII egy robosztus és spektrálisan hangolható fénybegyűjtő antenna, amely a hatékonyság megőrzésével képes alkalmazkodni a fényviszonyokhoz. Kutatási eredményei fontosak lehetnek a napenergia hasznosításával a természetes fotoszintézishez hasonló hatékonysággal működő, szerves molekulákat előállító, ún. biohibrid rendszerek létrehozásához.

Lazáry Judit akadémiai doktori értekezésében pszichofarmakológiai kutatásainak eredményeit foglalta össze. Munkacsoportjával vizsgálta, hogy genetikai és környezeti (stressz)hatások különbségei magyarázhatják-e az endokannabinoid (eCB) rendszer érzelmi szabályozásban betöltött szerepével kapcsolatos korábbi ellentmondásos kutatási eredményeket. Tanulmányozta a depresszió, valamint a szorongás hátterében húzódó biológiai és pszichoszociális faktorok kapcsolatát. A szerző az érzelemszabályozásban, illetve a stresszválaszban jelentős szerepet játszó szerotonin- és eCB-rendszer, valamint a gyermekkori trauma együttes hatását is elemezte az affektív tünetek kialakulására. Eredményei szerint azok a személyek, akik bizonyos eCB-gének módosulásait hordozzák, érzékenyebbek a gyermekkorban elszenvedett traumákra, és nagyobb a kockázatuk a felnőttkori depresszió kialakulására. A depresszió kezelésében szerepet játszó antidepresszívumok támadáspontját, a szerotonintranszportert kódoló gén és az egyik fő endokannabinoid receptort kódoló gén kölcsönhatását bizonyította a szorongással összefüggésben. A depresszió kezelésében alkalmazott transzkraniális mágneses stimuláció hatásával kapcsolatban elsőként igazolta a perifériás endokannabinoid szint változása és a tünetek javulása közötti korrelációt.

Liszkay Gabriella akadémiai doktori értekezésében a melanoma malignum magyarországi kezelésének epidemiológiai elemzését végezte el, s ennek révén a gyógyítás hatékonyságát és a betegség prognózisát jelentősen javító új tudományos eredményeket ért el. Kiderítette, hogy az elmúlt 20 évben e betegség előfordulási gyakorisága kétszeresére nőtt, viszont a daganat átlagos vastagsága szignifikánsan csökkent. Nincs összefüggés a diagnosztikus értékűnek tekintett BRAF mutáció és az őrszemnyirokcsomó-pozitivitás között. Az NRAS mutáció a rossz prognózis indikátora. Az energiatermelésben fontos szerepet játszó tejsav-dehidrogenáz (LDH) enzim magas vérszintje a kemoterápiás ciklusokat követően a túlélés szignifikáns értékű negatív kórjelzője. Az új biológiai terápiás gyógyszer, az ipilimubab dózisnagysága összefügg a betegség kimenetelével, de a mellékhatások súlyosságával is. Amennyiben az anti-PD1 biológiai terápia mellékhatásokat is kivált, jobb esélyű a túlélés. Megerősítette, hogy a tumor vastagsága befolyásolja a betegség kimenetelét.

Lugaro Maria akadémiai doktori értekezésében a Naprendszerben található, vasnál nehezebb elemek eredetének kérdésével foglalkozik. A korábbi, klasszikus kép szerint a Naprendszer ősanyaga, illetve általánosabban, a csillagközi anyag vasnál nehezebb elemekkel való feldúsításában a szupernóva-robbanások játsszák a legfontosabb szerepet. Maria Lugaro kutatásai rámutattak az ún. AGB csillagok (vörös óriáscsillagok) alapvető jelentőségére is. Kutatásai során új, illetve finomított nukleoszintézis-modelleket dolgozott ki, illetve alkalmazott, és ezáltal a tudományos közösségnek sikerült jobban megértenie az AGB csillagokban végbemenő különböző nukleoszintézis-folyamatok részleteit és ezek szerepét. Fontos és teljesen új eredménye annak kimutatása, hogy az AGB csillagokban egy, a korábban feltételezettektől különböző fizikai mechanizmus, a közepes sebességű neutronbefogási folyamat (ún. „i”-folyamat) alapvető szerepet játszik a vasnál nehezebb atommagok felépítésében. A szerző az elméleti, illetve a modellszámítások mellett a gyakorlati csillagászat területén is jelentős új eredményeket ért el. Földi meteoritminták vizsgálatával közvetlenül az AGB csillagok légköréből származó „csillagpor”-szemcséket azonosított bennük, és megmutatta, hogy a szemcsék anyagi összetételéből következtetni lehet a kibocsátó csillag asztrofizikai paramétereire.

Magyar Attila akadémiai doktori értekezése napjaink aktuális kérdését, az energetikai hálózatok változó energiatermelési szerkezetben való működtethetőségét vizsgálja. A kibontakozó klímaválság, a fosszilis energiaforrások korlátozása, illetve a megújuló források terjedő alkalmazása és integrálása folyamatos kihívások elé állítja az energiaszállító rendszereket. A lítiumion-akkumulátorok használatának elterjedése szintén indokolja az optimalizációs megoldások fejlesztését és alkalmazását az elektromos hálózatok vezérlésében. Modellalapú módszereket dolgozott ki a fent vázolt energetikai rendszerek optimalizált működtetésére és paraméterbecslésére. Heurisztikus optimalizáló algoritmust alkotott a háztartási készülékek működtetésének költségoptimalizálására az időfüggő áramár függvényében. Paraméterbecslési módszerével a lítiumion-akkumulátorok hőmérsékletfüggő tulajdonságai meghatározhatók. Optimalizációs eljárásokon alapuló kompenzációs módszereket alkalmazott egyfázisú, kisfeszültségű és háromfázisú villamos hálózatok teljesítményének javítására. Saját tervezési módszert fejlesztett ki sima nemlineáris rendszerek stabilizáló visszacsatoláson alapuló szabályozására. Az eredmények elősegítik a fogyasztási csúcsok elkerülését, továbbá kulcsfontosságú elemei lehetnek a lakossági termelők működtetésének és szabályozásának.

Melegh Attila akadémiai doktori értekezése átfogó történetszociológiai elemzésre vállalkozik egy rendkívül aktuális jelenségről, a migrációs fordulat Kelet-Európát érintő fejleményeiről. A mű a nagy látképből (globális folyamatok) kiindulva zoomol Európára, majd Közép-Kelet-Európára. Mindezt úgy teszi, hogy történelmi kontextusba helyezi nemcsak a migrációs folyamatokat, de elemzi a migrációval kapcsolatos diskurzusokat és az azzal összefüggő lakossági attitűdöket is, ezzel kirajzolva azt a teret, amelyben a migráció jelensége és a róla való gondolkodás értelmezhető. A szerző öt fő részre tagolta elemzését, amelyek komplex módszerekkel adnak számot a migrációs fordulat elméleti vonatkozásairól, s ezek közül kiemeleten tárgyalja a népesedéssel kapcsolatos irodalom vitáit és összegzéseit. A harmadik rész részletesen bemutatja az integráció intenzitását okozó tényezőket, majd az elvándorlási ráták változásainak lehetséges makroszintű okait. Regressziós modellekkel tesz kísérletet a migráció elméletei érvényességének a kimutatására, valamint statisztikai adatokat ismertetve írja le az európai migráció demográfiai, gazdasági összetevőit. Egy fejezet a migrációról való diskurzusok változásaival foglalkozik, a záró rész a migráció hatásait taglalja. A dolgozat intellektuális nyitottságról és rendkívül széles körű társadalomtudományos, közgazdaságtani és demográfiai tudásról árulkodik. Az értekezést, melyet angol nyelven a Palgrave kiadó jelentetett meg, összegző mérföldkőnek ismerik el a migráció Kelet-Európát érintő jelenségeinek az irodalmában.

Molnár István akadémiai doktori értekezésében a kecskebúza- (Aegilops) fajokon végzett strukturális genomikai kutatásai eredményeit foglalta össze. A kecskebúzával rokon vad fajok egyedi kromoszómái nagy tisztaságban váltak izolálhatóvá. Ez a metodikai áttörés utat nyitott e fajok genomjának részletekbe menő elemzéséhez, a genom- és kromoszómaszerkezettől az egyedi gének DNS-szekvenciájáig. Feltárta a vizsgált Aegilops-fajok és a termesztett búza genomszerveződésének hasonlóságait és eltéréseit, továbbá az evolúció során bekövetkezett számos kromoszómaszerkezeti változást igazolt, valamint meghatározta az egyes fajok azonos kromoszómái közötti kolinearitás mértékét. Munkatársaival elsőként készítették el az Ae. biuncialis genetikai térképét, amelynek alapján részleteiben meghatározták az U és M kromoszómák és a megfelelő búzakromoszómák közötti kolinearitást. Elkészítették az Ae. umbellulata és az Ae. comosa U és M kromoszómáinak genomszekvenciáját, ahol is az U genom esetében már több mint 25 000 gént sikerült prediktálniuk, és részleteiben igazolták az U genom és a búza D genom közötti kromoszomális homeológiai kapcsolatokat. Mindezeknek a módszertani fejlesztéseknek és ismereteknek köszönhetően – különböző megközelítéseket használva – több száz olyan molekuláris markert fejlesztett, melyek feltehetően hasznosnak bizonyulnak majd a búza introgressziós nemesítése során. Ezt igazolják a kutatómunka során létrehozott új búza x Aegilops fajhibridek, addíciós és transzlokációs vonalak, melyek előállítását és citogenetikai jellemzését is ismerteti.

Monostory Katalin fő kutatási területe a személyre szabott gyógyszeres terápiák lehetőségeinek feltárása, a betegek gyógyszer-metabolizáló képességének vizsgálata, metabolizmus és gyógyszerkölcsönhatások vizsgálatára alkalmas májmodellek kidolgozása. Egyaránt tudományos és gyakorlati jelentőségű az egyéni gyógyszer-metabolizáló képességekben mutatkozó különbségek okainak feltárása, ami kutatásának középpontjában áll, és annak vizsgálata, hogy ezek a tényezők milyen mértékben okozhatnak eltéréseket a metabolizmusban, hogyan befolyásolhatják egy gyógyszer terápiás hatását, mellékhatásait és más gyógyszerekkel való kölcsönhatását egyéni szinten. A metabolizmusban meghatározó szerepet játszó enzimek ismerete, valamint az enzimek expresszióját és működését befolyásoló tényezők feltérképezése hozzájárul a hatóanyagok farmakokinetikai viselkedésében mutatkozó egyéni különbségek feltárásához, valamint a személyre szabott terápia kialakításához. Az elvégzett kutatás kiterjed a gyógyszerhatóanyagok in vitro farmakokinetikai viselkedésének, metabolizmusának és gyógyszerkölcsönhatásainak vizsgálatára alkalmas májmodellek kidolgozására és alkalmazására. Foglalkozik a CYP enzimek aktivitását befolyásoló genetikai polimorfizmusok és a fenokonverziót eredményező tényezők azonosításával a gyógyszer-metabolizmust befolyásoló tényezők mélyebb megértése érdekében, és kidolgozta a klinikai gyakorlatban is jól szolgáló CYPtest^TM diagnosztikai eljárást a személyre szabott gyógyszeres terápia kialakítására és monitorozására.

Müller Tamás akadémiai doktori értekezésében a keltetőházban előidézett szaporítási gyakorlattól eltérő, új halszaporítási eljárás kifejlesztésének eredményeit mutatja be. Felismerte, hogy a külső megtermékenyítésű halfajokban közvetlenül a szaporodás előtt a petefészekbe feljuttatott spermiumok a petefészki környezetben megtartják biológiai aktivitásukat. Az általa kifejlesztett eljárással a spermiumsejtek 10–36 órán keresztül termékenyítőképesek maradnak. A nőivarú egyedekbe feljuttatott, előkészített sperma íváskor a hímivarú egyedek jelenléte nélkül hoz létre termékenyült ikraszemeket, melyekből életképes utódok születnek. Az eljárással növelhető a genetikai sokszínűség párban ívó halak esetében. Elsőként igazolta, hogy belső ivarsejt-egyesülés is létrejöhet olyan külső megtermékenyítésű fajban, ahol nincs belső megtermékenyítés. Édesvízi környezetben ivarérlelt tejes angolnák esetében bizonyította, hogy termékenyítőképes spermát termelnek, továbbá mélyhűtött európai angolnasperma felhasználásával először sikerült termékenyítést végrehajtania japán angolnaikrák felhasználásával.

Nagy Zoltán akadémiai doktori értekezése a finnugor népek kutatásában lezajló paradigmaváltás emblematikus munkája. Kiérlelt, szuverén, új utakat nyitó tudományos teljesítmény, mindemellett jól felépített, arányos szerkezetű, a szakember és a témát kevésbé ismerő érdeklődő számára egyaránt olvasható és érthető mű. A vaszjugáni hanti őslakosok és a velük együtt élő orosz ajkú bevándorlók etnográfiai vizsgálatát a szerző – a nyelvészet és a nyelvrokonság-központú hagyományos finnugor néprajz minden releváns eredményét beépítve – merész, tág és több központú antropológiai perspektívába helyezi át és újítja meg. Vizsgálata több fázisban végzett, összesen kétéves, intenzív, állomásozó és egyre táguló spektrumú terepmunkára támaszkodik. A napjainkban különösen aktuális téma színvonalas kifejtése fontos hozzájárulás a megújuló szibériai és a nemzetközi antropológiai kutatásokhoz. Új, maradandó tudományos eredményei holisztikus antropológiai szemléletében, a történetiség és a jelenkutatás dialogikus összekapcsolásában, a feltárt adatok politikai és történelmi folyamatokat integráló értelmezésében gyökereznek. Eredményei munkáját az európai és a magyar társadalomtudomány élvonalába helyezik, hiszen nem csupán az obi-ugorok kutatásához, a néprajz és a finnugrisztika hagyományos témaköreihez fűződő ismereteket bővítik, hanem a paradigmaváltást alátámasztó áttörést is jelentenek a témakör kutatásában.

Négyessy László akadémiai doktori értekezésében az idegsejtek fizikai kapcsolatai (axonok és szinapszisok) által meghatározott, irányított agykérgi anatómiai hálózatot tanulmányozta főemlősökben, magas (áreák) és köztes (kolumnák) szerveződési szinteken hálózatelméleti és pályajelöléses módszerekkel. Meghatározta a multimodális integrációért és szenzoros helyettesítésért felelős területeket és pályákat a vizuotaktilis hálózatban. Egy új mérőszám bevezetésével jellemezte az agykérgi jelfolyam koordinációjáért, a kognitív kontrollért felelős hálózatszerkezeti jellemzőket, illetve a prefrontális kéreg ebbéli szerepét. Kimutatta a köztes szintű szomatoszenzoros kérgi anatómiai és a korrelált aktivitással definiált funkcionális hálózatok szoros kapcsolatát. Ugyanitt feltérképezte az áreák közötti és azokon belüli összeköttetések alkotta köztes szintű hierarchikus anatómiai hálózati mintázatot és szerepét a populációs receptív mező kialakításában. Elektronmikroszkóppal és többváltozós statisztikai módszerrel osztályozta az agykérgi jelátvitelért felelős szinaptikus végződéseket 3D strukturális jellemzőik alapján. Emberben és majomban kimutatta a széles szubsztrátspecifitású és klinikai szempontból fontos nem szövetspecifikus alkalikus foszfatáz, a TNAP eddig nem ismert réteg- és szinaptikus lokalizációját az agykéregben.

Oláh Julianna akadémiai doktori értekezésének keretében végzett kutatómunkájával elméleti kémiai vizsgálati módszereket felhasználva sikeresen járult hozzá a bioszervetlen és bioinspirált szervetlen kémiai rendszerek reaktivitásának megértéséhez, ami a hatékony gyógyszertervezés és egyúttal a katalizátorok tudatos tervezésének is kiindulópontja. Először alkalmazta Magyarországon a kombinált kvantumkémiai és molekulamechanikai (QM/MM) számításokat, melyek segítségével munkatársaival elsőként modellezte egy valódi gyógyszermolekula citokróm P450 enzimben történő metabolizmusát. Közreműködött a citokróm P450 enzimek regioszelektivitását befolyásoló faktorok felderítésében, és számos további enzim, például az izopropil-malát-dehidrogenáz (IPMDH) és peroxiredoxinok reaktivitásának megértésében. Megalkotott egy olyan modellt, amellyel gázmolekulák és hemfehérjék között lejátszódó spintiltott reakciók mechanizmusa vizsgálható, figyelembe véve a ligandum diffúzióját és a kémiai kötés kialakulását is. Kollégáival részletesen vizsgálta az ammóniaszintézisre képes EP₃Fe-N₂-típusú katalizátorokat, és megmutatta, hogy a katalizátorok dezaktiválódása és a mellékreakciók szoros kapcsolatban állnak egymással, továbbá javaslatot tett a katalizátor fejlesztésének lehetséges irányaira.

Pál-Molnár Elemér akadémiai doktori értekezésében a Keleti-Kárpátokban található ditrói alkáli masszívum kőzettani és geokémiai vizsgálatának eredményeit tárgyalja. Ez a különleges geológiai képződmény egy megszilárdult magmatározónak tekinthető, amely több mint 200 millió évvel ezelőtt volt aktív, és amelynek változatos kőzettípusai ma nagyrészt a felszínen tanulmányozhatók. Széles körű terepi mintavétel után kőzettani és geokémiai módszerekkel jellemezte a kőzetek tulajdonságait, és ezzel az egykor a mélyben zajló magmás kőzetképződési folyamatok egyes részleteire (olvadás, gravitációs elkülönülés, magmaelegyedés, kristályosodás) is fényt derített. Kutatásai általában a magmás kőzetek, de különösen az alkáli komplexumok képződéséről, valamint a régió földtani fejlődéstörténetéről eredményeztek fontos, új ismereteket.

Papp Balázs akadémiai doktori értekezésében leírt eredményei az evolúció folyamata mögött álló molekuláris mechanizmusokat világítják meg a gének közötti kölcsönhatások szemszögéből, és nemzetközi szinten is úttörőnek számítanak. Megközelítésében központi szerepet kap a sejt anyagcsere-hálózatának matematikai modellezése, amelynek segítségével számíthatóvá válik a mutációk és a fenotípus közötti leképezés. E módszertani megközelítéssel az alábbi főbb eredményeket érte el kutatócsoportjával. Anyagcsere-hálózatok segítségével előre jelezte a mutációk között fellépő kölcsönhatásokat, és ennek alapján új gépi tanulási eljárást javasolt az anyagcsere-hálózat automatizált javítására. Megmutatta, hogy az anyagcsere-hálózat részletes ismeretével előre lehet jelezni, hogy az endoszimbionta baktériumok evolúciója során a genomjuk hogyan egyszerűsödik le. Bebizonyította, hogy az enzimek mellékaktivitásának hálózati modellezésével megjósolható az anyagcsere evolúciós alkalmazkodása új környezetekhez. Végül pedig új megoldást javasolt a komplex adaptációk paradoxonának feloldására, amikor is az evolúciós előnyhöz több mutáció egyidejű megszerzése szükséges.

Papp Szilárd akadémiai doktori értekezése a budavári gótikus szoborlelettel kapcsolatban egy készülő, nagyobb monográfia része; témája a budai szobrok stíluskapcsolatai, mestereik lehetséges eredete. A budai szobrokra vonatkozó forrásanyag hiánya miatt módszertana elsősorban a stíluskritika. Az értekezés függelékében nemcsak a szobrok műhelyével kapcsolatos írott források kivonatos katalógusát közli, hanem az általa ezúttal megvizsgált 31 kiemelt szobortöredék leírását és teljes bibliográfiáját is. Meggyőzően igazolja, hogy a budai szobrok túlnyomó többségét a 15. század elejének párizsi szobrászatát és ötvösművészetét jól ismerő, minden bizonnyal onnan Budára érkező szobrászokhoz köthetjük. Egyértelműen szakít azzal a korábbi felfogással, amely a lovagalakok és apostolfigurák mentén két csoportra osztott anyag stiláris eredetét különböző területeken keresi. Felhívja a figyelmet a megrendelő, Luxemburgi Zsigmond király 1416-os párizsi tartózkodására, és azokra a forrásokra, amelyek különféle mesteremberek Párizsból a budai udvarba való küldéséről szólnak. E megfigyelések alapján a szobrok készítésének idejét egyértelműen az 1416-ot követő évekre teszi. Zsigmond megrendelői szándékait a Párizsban és környékén látottak nagymértékben befolyásolhatták: a francia királyi udvarban ismerhette meg ugyanis, hogy a monumentális szobrászat milyen kiemelt szerepet játszik az uralkodói hatalom reprezentációjában. A szerző tartalmában és módszertanában is kivételes munkával gazdagította a korszak művészettörténetével – és történetével – kapcsolatos ismereteket. Az értekezés a késő középkori szobrászat témakörében a nemzetközi kutatás számára is megkerülhetetlen eredményeket tartalmaz.

Patkós Balázs akadémiai doktori értekezésében az extremális halmazrendszerek klasszikus problémáinak kiterjesztésében ért el jelentős eredményeket. Itt azt kérdezzük, hogy legfeljebb hány részhalmaz választható (és hogyan kell őket választani) egy n pontú alaphalmazból úgy, hogy az ne tartalmazzon bizonyos alakzatokat. Az első témakör a nevezetes Sperner-tétel általánosításait vizsgálja, amely az egynél hosszabb láncot, azaz egymást tartalmazó halmazokat nem tartalmazó halmaz méretét és szerkezetét írja le. Egy tetszőleges P parciálisan rendezett halmazt nem tartalmazó halmaz maximális méretére és az extremális halmazok szerkezetére vonatkozó sejtés már 40 éve nyitott. A szerző néhány tételben végtelen sok esetre igazolja a sejtést, ami jelentős előrelépés. Egy speciális, de különösen fontos esetben (a P=K_2,2, ún. gyémánt esetén) adott méretnél lényegében meghatározott szerkezetet és más lényeges tulajdonságokat is igazol. A második témakör összeköti Vapnik–Chervonenkis dimenzióelméletét a Sperner- és az Erdős–Ko–Rado-tételekkel. Az értekezés egyik kiemelkedő eredménye a Sauer-lemma ún. telített halmazrendszerre vonatkozó változata. A harmadik témakör fő eredményei Kruskal–Katona és Hilton–Milner nevezetes tételeinek véges test fölötti n dimenziós vektorterek altereire vonatkozó változatai. Igazolásukhoz a jelöltnek az eredetitől teljesen eltérő, algebrai megközelítést kellett kidolgoznia.

Patziger Miklós akadémiai doktori értekezése folyóink jó állapotának eléréséhez járul hozzá a szennyvizek minél eredményesebb hasznosításával. A szennyvíztisztítás területén a legfontosabb a szennyvíziszap leválasztása és a hatékony szennyvíztisztítás a megújuló energiatermelés érdekében. E célt a szennyvíztisztító berendezésekben olyan áramlási pályák kialakításával lehet elérni, amelyek a szennyvíziszapot a technológiának megfelelően a legoptimálisabb mértékben mozgásban tartják, és lehetővé teszik a hasznosítását. Hazai és külföldi környezetben in situ vizsgálatok, illetve a mérési és számítási eredmények alapján a szerző új irányelveket dolgozott ki a meglévő ülepítők üzemeltetésének módosítására és a tervezési gyakorlat számára. Az értekezés érdeme, hogy a külön-külön működő részegységek (az elő-, illetve utóülepítő) vizsgálataiból levont következtetéseket komplex formában mutatja be. Az elő- és az utóülepítőkre vonatkozóan új tervezési és üzemelési módszereket javasol az előnyök bemutatásával, és igazolja az új módszerek alkalmazhatóságát. A javaslatok alapján csökkenteni lehet az üzemeltetési költséget és stabilizálni lehet a szakmai biztonságot. A vizsgálatok közül kiemelkedik a vízbevezetési magasság és az elő- és utóülepítő medencék hatékonysági indikátorainak összefüggés-vizsgálata. Fontos az a megállapítása, hogy a vizsgálatok idején mutatkozó jellegzetes terhelési viszonyokból (száraz, illetve nedves időszak, valamint záporcsúcsok) meghatározható az optimális bevezetési magasság.

Pogány Miklós akadémiai doktori értekezésében a növényeket megbetegítő gomba kórokozók és gazdanövényeik között fellépő kölcsönhatások molekuláris összefüggéseit vizsgálta. Azt tanulmányozta, hogy a megbetegített növényi sejtek miért termelnek reaktív oxigénszármazékokat a kórokozó gombák támadását követően. Rávilágított a hidrogén-peroxid kifinomult szabályozó szerepére a növényi programozott sejthalál folyamatában. Feltérképezte a Tokaj-hegyaljai nemesrothadt (aszúsodott) szőlőminták sejtjeinek génkifejeződési mintázatát. Megállapította, hogy a furmint szőlőfajta nemesrothadása során elsősorban az abszcizinsav növényi hormon anyagcsere- és jelátviteli útvonala aktiválódik, ami kulcsszerepet játszik a szőlő aszúsodásának folyamatában. Kidolgozott egy olyan technológiát, amivel olyan időjárási körülmények között is ki lehet váltani a szőlő nemesrothadását, amelyek egyébként nem támogatnák az aszúsodás kialakulását. Új tudományos eredményei jelentősen hozzájárultak a biotikus és abiotikus stresszre adott növényi védekezés válaszainak mélyebb szintű megértéséhez, továbbá az aszúsodás fiziológiai, kórélettani hátterének tisztázásához. Mindezek a növényvédelmi gyakorlat számára is közvetlenül hasznosítható eredményeket jelentenek.

Pusztai Bertalan akadémiai doktori értekezésében a kultúra és a turizmus kölcsönhatását értelmezve arra kereste a választ, hogy mi történik a lokális identitásokkal a késői modern globalizmus korában. A néprajzi és antropológiai kutatások nemzetközi szinten is kiemelkedő kutatójaként immár két évtizede foglalkozik olyan, nagyobb tömegeket megmozgató események, rendezvények, fesztiválok vizsgálatával, amelyek kisvárosi vagy falusi környezetben zajlanak le. Kutatásai, amelyek összehasonlító jellegűek, imponáló empirikus alapokra épülnek: hazai, valamint finnországi és skóciai néprajzi terepmunka alapozta meg a következtetéseit, részt vevő megfigyelések és interjúk szolgáltatták ismereteinek primer forrásanyagát, s az ezek alapján létrehozott adatbázisok biztos alapot jelentettek a vizsgálat számára. A leírt jelenségeket komoly elméleti tájékozottsággal és igényességgel értelmezte. Az interdiszciplinaritás jegyében olyan területeket vont be a néprajz, illetve a kulturális antropológia módszertanába, mint a turizmuselmélet, a médiatudomány, a kommunikációelmélet, a társadalom- és gazdaságföldrajz. Munkája jelentős hozzájárulás a mikro- és makroszintű, egymással kölcsönhatásban végbemenő társadalmi és kulturális folyamatok kutatásához.

Rakszegi Marianna akadémiai doktori értekezésében a gabonafélék, különösen a búza azon bioaktív összetevőit vizsgálta, amelyek kis mennyiségben természetes állapotban is jelen vannak a búzaszemben, és kedvező a táplálkozástani hatásuk, miközben a feldolgozóipari folyamatokra nem érzékenyek. Nemesítőtársaival Európában elsők között hozott létre lisztjükben nagy rostanyagtartalmú, azaz nagy amilóz- és arabinoxilán-tartalmú búzatörzseket. Kimutatta a nagy rostanyagtartalom örökölhetőségét és nemesítési célra való hasznosíthatóságát. Bizonyította, hogy a nagy rostanyagtartalom és a humán egészségfenntartó hatások társíthatók a stabil, jó minőséggel, a nagy ezerszem-tömeggel és lisztkihozatallal. Emellett elsőként mutatta ki, hogy a napjainkban egyre nagyobb problémát okozó szárazság és a hőstressz a rostanyagok közül a β-glükán-tartalmat csökkenti, míg az arabinoxilán-tartalmat megnöveli, és hogy e molekulák szerkezete és oldhatósága is jelentős mértékben módosulhat. Kimutatta, hogy a búzával rokon, vad Aegilops-fajok kromoszómái ígéretes forrásai lehetnek azon kromoszómamérnökségi programoknak, melyek célja a búzarostanyagok (elsősorban a β-glükán-tartalom) mennyiségének növelése. Igazolta, hogy az Aegilops-növényfajok 5U és 7M jelű kromoszómáinak beépítésével fokozható a búza rostanyagtartalma.

Rónai Zsolt akadémiai doktori értekezésében új molekuláris genetikai vizsgáló módszereket fejlesztett ki, amelyek egy időben több gén egy nukleotidot érintő génvariánsainak az azonosítására alkalmasak. A nagyobb méretű, ún. hosszúsági variánsok és a génkópiaszám-variánsok elemzésére is új módszereket dolgozott ki és használt munkája során. Ezekkel a módszerekkel olyan génvariánsokat is kimutatott, amelyek mind ez idáig nem voltak ismertek. Bizonyos genetikai variánsok és egyes viselkedési formák között összefüggéseket tárt fel. A WFS1 és HTRA2 gének egyes polimorfizmusai az agresszióval, míg a SNAP-25 az impulzivitással mutatott társulást. A WFS1 gén három variánsa és a diabetes mellitus kialakulásának kockázata között is kapcsolatot igazolt. A WFS1 gén kifejeződését a WFS1 promoterében kimutatott variánsok allélfüggő módon befolyásolják, míg a WFS1 és a SNAP-25 gének ún. három vessző (3’) át nem íródó régiójában található mikroRNS-kötőhelyeket befolyásoló variánsok a mikroRNS-ek kötődését és ezen keresztül a génkifejeződést befolyásolják in vitro. E hatásoknak klinikai jelentőségük is lehet.

Rózsa Szabolcs doktori értekezésében összefoglalja a műholdas geodézia területén végzett két évtizedes munkásságát. A dolgozat a műholdas geodézia hagyományos felhasználási területe (földmérés) mellett bemutatja a szerzőnek a technológia néhány további földtudományi alkalmazási területén, így a geodinamikában és az atmoszféra-kutatásban elért eredményeit. Értekezésében egyrészről tektonikai lemezen belüli felszínmozgásokat mutatott ki műholdas helymeghatározás és hagyományos geodéziai mérések segítségével a Felső-Rajna-árok területén. Ezek a vizsgálatok hosszú ideig tartó, kismértékű elmozdulásokat kimutató méréssorozatok kiértékelésén alapultak, amihez módszert fejlesztett, és elvégezte a geodéziai műholdak jelét vevő antennák időben változó viselkedésének vizsgálatát. A műholdvevő távolságokat terhelő hibák további elemzése során figyelme a műholdról érkező rádiójel légköri késleltetésének meghatározására és ennek meteorológiai információtartalmára összpontosult. Különféle tapasztalati modellek meghatározásával kifejlesztett egy közel valós idejű adatfeldolgozási eljárást, amellyel Közép-Európa területén optimális módon határozhatjuk meg a légkör vízgőztartalmát. Értekezésében egy új eljárást mutatott be, amellyel bármilyen évszakban a Föld bármely pontján megadható a légköri késleltetés okozta helymeghatározási hibák legnagyobb értéke egy adott megbízhatósági szint mellett, ami különösen fontos lehet az életbiztonságra kritikus alkalmazások esetén.

Sipos András Árpád akadémiai doktori értekezésében egyedi formákat létrehozó mechanikai rendszereket és élettelen természeti folyamatokat vizsgált. A mechanikai eredetű formákhoz kapcsoltan a robotok mozgását meghatározó robotkarok egy – a gyakorlati számításokra egyszerűen használható – modelljét alkalmazza és elemzi; húzószilárdság nélküli kapcsolatokkal rendelkező falazott ívek tervezhetőségéhez és megbízhatóbb ellenőrzéséhez járul hozzá; illetve vékony lemezek és filmek változó terhelés okozta viselkedését írja le pontosított elméletek révén. A természeti morfológia területén a kavicsok kopásának leírását adja meg az ún. görbületvezérelt modell tulajdonságainak pontosabb elemzésével, továbbá az ooid részecskék tengervízben lezajló alakfejlődésének új elméletét dolgozza ki. Elméleteinek helytálló voltát numerikus modellekkel és kísérletekkel igazolta.

Stark Tamás akadémiai doktori értekezésében új és eredeti forrásokat feltáró levéltári kutatómunka alapján írta meg az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálások és tömegmészárlás előtörténetét, alaposan rekonstruálta az 1941-es eseményeket, és bemutatta a felelősök egy részének 1945 utáni felelősségre vonását. Fontos munkát végzett továbbá az „idegen” zsidókkal szembeni magyarországi tömeggyűlölet történetének feltárása terén. Kimutatta, milyen fontos propagandaszerepet töltött be az antiszemita magyar sajtó a deportálásokat megelőzően az állami intézkedések „népszerűsítése” terén. Meggyőzően bizonyította, hogy a dualizmus korában gyakorlati jelentőséggel nem bíró állampolgárság hogyan lett az országban élő zsidók ellen alkalmazott diszkriminatív állami politika egyik fontos fegyvere a Horthy-korszakban. A munka egyértelmű erőssége továbbá, hogy – szemben az eddigi kutatásokkal, melyek az 1941-es eseményeket a hosszú történelmi folyamatok menetéből kiemelt, egyedi eseményként mutatták be – long durée folyamatokat elemzett, és nemzetközi összehasonlításba helyezte a magyarországi eseményeket.

Szalóki Imre akadémiai doktori értekezésében az ún. alapvető paraméterek módszerén alapuló matematikai modellt fejlesztett ki a minták elemösszetételének meghatározására, amely gyakran használt technika a röntgenemisszió teljesítőképességének növelése céljából. E technikánál a röntgensugárzás kibocsátása többféle besugárzási móddal is kiváltható, és a detektálás módja is különbözhet. A szerző a modellt továbbfejlesztette és adaptálta különféle kísérleti megvalósítások eseteire, többek között elektronmikroszkópos mérésekre, laboratóriumi totálreflexiós (teljes visszaverődésen alapuló) méréshez, illetve szinkrotronsugárzáson alapuló két- és háromdimenzós kvantitatív képalkotáshoz. Emellett különböző mérési eljárásokat dolgozott ki és alkalmazott speciális analitikai feladatokhoz különböző mintatípusokra. Kifejlesztett továbbá egy laboratóriumi spektrométert, amely alkalmas minták elemösszetételének 3D feltérképezésére 0,5-1 mm térbeli felbontással.

Szegedy Balázs akadémiai doktori értekezésének témája a kombinatorika és az analízis összekapcsolása. Ez a két tudományterület a magyar matematika legsikeresebb, nemzetközileg legelismertebb ága, amit a három magyar Abel-díjas (Lax Péter, 2005; Szemerédi Endre, 2012; Lovász László, 2021) is jelez. Iskolateremtő kutatásai e két területet kötik össze, munkássága új irányokat nyit, új fogalmakat, új eszközöket vezet be. Az egyik általa vizsgált matematikai struktúra a gráfok, gráfsorozatok. Ezek a diszkrét matematika, azon belül a hálózatelmélet elemei. A gráfok nagyon sok gyakorlati probléma, gazdasági, fizikai, szociológiai elmélet legfontosabb modelljei. A másik vizsgált matematikai struktúra a valós függvények összessége. A függvénytan a matematikai és a mérnöki alkalmazásokban általában folytonos struktúraként fordul elő. Sok olyan gráfsorozat van, amely dinamikusan változik, növekszik. Ilyen pl. az internet vagy egy óriás adatbázis kapcsolati hálója. Ezeknek a mérete korábban elképzelhetetlen, a milliárdot meghaladó nagyságú. A disszertáció a gráfok minden határon túlnövő sorozatait vizsgálja: olyan eseteket talál, amikor le lehet írni a struktúrasorozat „határértékét”. Összefoglalja az eddigi eredményeket, és a gráfok mellett más struktúrasorozatokat is vizsgál. A disszertáció kétséget kizáróan mutatja, hogy szerzője tudása, bizonyító ereje, fogalmi innovációra és elméletalkotásra való képessége kiemelkedő.

Székvölgyi Lóránt akadémiai doktori értekezésében tárgyalt kutatásai részletesen feltárták, hogy az emberi örökítőanyag (DNS) epigenetikai módosításai közül a metiláció szabályozó funkcióval rendelkezik a sejtosztódás bizonyos folyamataiban. Kimutatta, hogy ez a folyamat nélkülözhetetlen a DNS-rekombináció finomhangolásában; a mechanizmus megértéséhez, valamint a szabályozásban részt vevő fehérjék azonosításához új eljárásokat dolgozott ki. Részletesen tárgyalta a Set1C hiszton metiltranszferáz komplex és annak Spp1 alegysége, valamint a H3K56 acetiláció szerepét a meiotikus rekombináció folyamatában. Jelentős előrehaladást ért el az RNS-DNS hibrid „R-hurok” azonosításának és genomi térképezésének területén. Igazolta az NDX fehérje RNS-függő, DNS-metilációhoz kapcsolt szerepét a heterokromatin homeosztázisában. Farmakogenetikai vizsgálatokkal bizonyította, hogy bizonyos fehérjék mennyiségi eltérései számos tumortípusban asszociációt mutatnak a daganatsejtek kezelés utáni túlélésével, ezzel a daganatterápiás eljárások érzékenyítéséhez használható új mechanizmust tárt fel.

Szendi Zoltán akadémiai doktori értekezése Rainer Maria Rilke költői életművének korai és középső korszakát tárgyalja. A kutatás ennélfogva olyan művek alapos és részletes értelmezéséről tesz tanúbizonyságot, melyek rendkívül ismert, a recepcióban is sokat és sok szempontból tárgyalt költői szövegek, ezért a vizsgálat célkitűzései és újraértelmezési kísérletei különösen jelentősnek mondhatók. A disszertáció számos új eredményt felmutató, további kutatások számára is utakat nyitó koncepciója Rilke költészetét – az életművet több szakaszra tagoló felosztás helyett – annak folytonosságában láttatja: a költői szövegek motivikáját és a versciklusok koherenciaképző erejét felhasználva ennek alátámasztásához. A Rilke-szakirodalom rendkívül alapos ismerete, a költői életmű alakulástörténetének rekontextualizálása és e sokat kutatott költészet belső összefüggéseit újrarendező munkája által az értekezés meggyőzően mutatja be az első és a középső korszak poétikai és szemléleti sajátosságait. A disszertáció ezt elsősorban a perspektiválás (perspektivitás) fogalmának reflektált alkalmazásával hajtja végre, és ezáltal a versek minuciózus elemzéséhez és végső soron a – sokszor enigmatikusnak is nevezhető – rilkei világ körültekintőbb feltárásához járul hozzá.

Szilágyi István akadémiai doktori értekezésében a nano- és kolloidrészecskéket tartalmazó rendszerek stabilitásának vizsgálata terén végzett eredményes kutatómunkáját ismerteti. E rendszerek stabilitásának megértése és szabályozása elengedhetetlen számos biológiai, környezettani és ipari eljárás szempontjából. Kutatásai során tisztázta, hogy a sók anyagi minősége hogyan befolyásolja a részecskék stabilitását az azokat tartalmazó különböző folyadékokban. Az egyszerű sókat tartalmazó rendszerekről kiterjesztette vizsgálatait a modern környezetbarát ipari eljárásokban egyre nagyobb szerepet játszó ionos folyadékokra is, és ezekben a közegekben is sikeresen azonosította és értelmezte a részecskék stabilitását befolyásoló kölcsönhatásokat. Szintén vizsgálta a töltéssel rendelkező makromolekulák (polielektrolitok) hatását a részecskék stabilitására. Megállapította egyrészt, hogy a polielektrolitok segítségével különösen stabil részecskék állíthatók elő, másrészt pedig, hogy a polielektrolitok lehetővé teszik a részecskék további funkcionalizálását. Eredményeit alkalmazva sikeresen hozott létre különböző antioxidáns kompozitokat.

Takács László akadémiai doktori értekezésében különleges, meglehetősen bonyolult probléma feldolgozására vállalkozott: a sztoikus filozófus L. Annaeus Cornutus életművének teljes rekonstruálására. A disszertáció témaválasztását tekintve erősen kapcsolódik a nemzetközi kutatásban mutatkozó új irányzatokhoz. A filológiai alapokon álló munkában a szerző összegyűjti a Cornutusra vonatkozó testimoniumokat és fragmentumokat, valamint a vele kapcsolatos forrásokat. Az értekezés szerves részét képezi az ókori Vergilius-filológia kérdéseinek részletes tárgyalása. A kifejtő részt Appendixként Cornutus görög istenvilágról írt, egészében fennmaradt művének fordítása követi. A nem könnyű szövegnek gördülékeny és jól érthető magyar nyelvű változata született, amely úttörő vállalkozás, e mű első magyar fordítása. Az értekezés további tudományos újdonságértéke, hogy az egységesen átlátott cornutusi életműnek és életrajznak egyes elemei új megvilágításba kerülnek. A disszertáció alapos és megbízható módon dolgozza föl Róma irodalmi, sőt tágabb értelemben vett szellemi életét Nero korában. Igazi önálló filológiai teljesítmény, amelynek eredményeként egy eddig kevéssé kutatott kor sokoldalú, részletes és kimerítő ismeretét kapjuk.

Takács Péter akadémiai doktori értékezése a magyar államelméleti gondolkodást jelentős új tudományos eredményekkel gazdagítja. A mű elsőként megemlítendő új tudományos eredménye, hogy egy alapvetően államelméleti problémakörnek, az államok különféle, akár leíró, akár pedig normatív osztályozásának és tipizálásának az újragondolását végzi el. Az ilyen jellegű felülvizsgálat az államelméleti tudományos gondolkodásban elengedhetetlen, mivel így lehetséges alkalmazni és gyümölcsöztetni az államok tipizálása kapcsán összegyűjtött jelentős mértékű tudást és gyakorlatot napjaink viszonyaira. A szerző rámutat, hogy a klasszikusnak tekinthető államforma-államtípus felosztással szemben a klasszifikációs kísérleteket az államforma, kormányforma és államtípus fogalmak alapján kell csoportokba rendezni. Megállapítja, hogy az államforma fogalma az utóbbi időszakban eljogiasult, mivel az alkotmányformához kapcsolódik, s lényegében e fogalomban jelenik meg. Bemutatja, hogy az egyes szerzők által alkalmazott felosztások – a csoportképző fogalmak különböző értelmezéseitől függetlenül – mindig is alapvetően leíró és értékelő ismérveken alapulnak. Külön kiemelendő a szerzőnek az a módszertani újítása, amit – jelezve ezzel korunk globalizálódó tudományos nyelvhasználatát is – az „újragondolt”, ún. remake kifejezéssel ír le. E megközelítéssel a disszertáció olyan mélyfúrásokat végez el, amelyeknek segítségével egy-egy régebbi elmélet valamely elemét a felszínre hozza, kortárs kontextusban vizsgálja, és von le ebből következtetéseket. A szerző az államok rendszerezése és tipizálása különböző változatainak, gyakorlati eljárásainak és jellegzetes eredményeinek feldolgozásával új tudományos eredményekkel gazdagította a hazai államelméleti gondolkodást. Külön érdeme, hogy az osztályozás, rendszerezés és minősítés során használt kategóriák, így egyes államformák és -típusok szemantikáját is vizsgálja, rávilágítva alkalmi és napjainkban is megjelenő legitimációs funkcióikra is.

Tapasztó Levente akadémiai doktori értekezésében a grafitból leválasztott egyetlen atomi réteg vastagságú kristálysík, a grafén tulajdonságaival és előállításával foglalkozik A jelölt munkássága ehhez a mára ígéretes alkalmazásokkal teli kutatási területhez kapcsolódik, amihez az alábbi fontos hozzájárulást tette. Egy új, általa optimalizált pásztázó alagút-mikroszkópos eljárással nanométeres pontosságú grafénszalagokat alakított ki, amiben a felületmanipulálást kémiai marással kombinálta. Ennek hatására a litográfiához használt feszültség értéke jelentősen csökkenthető volt, így az elektronnyaláb mérete nem szélesedett ki, ami nanométeres litográfiai pontosságot eredményezett. Emellett a nanoszalag-szélességgel hangolható fémszigetelő-átalakulás kísérleti megfigyelése és elméleti leírása alapján javaslatot tett a töltés és spináram vezérlésére cikcakkélű grafénnanoszalagokban. Továbbá feltérképezte és osztályozta a kristályos hordozón elhelyezett grafénben az elforgatás szögétől függő, illetve a mechanikai deformációk következtében kialakuló moiré típusú grafénszuperrácsokat.

Tengely Szabolcs akadémiai doktori értekezésében speciális típusú diofantikus egyenletek megoldhatóságát vizsgálja. A diofantikus egyenletek olyan algebrai egyenletek, amelyek megoldásait az egész vagy a racionális számok halmazában keressük. A diofantikus egyenletek a számelmélet legrégebbi témakörei közé tartoznak, kutatásukat az ókori görögök kezdték el, és az elmúlt évszázadok során neves matematikusok számos, diofantikus egyenletekkel kapcsolatos problémát vetettek fel, amelyek jelentős része napjainkban is megoldatlan. A leghíresebb diofantikus egyenlet a nagy Fermat-sejtés néven ismertté vált Fermat-egyenlet, ami több mint 350 éven át megoldatlan volt. A szerző eredményeivel és az általa kidolgozott eljárásokkal a diofantikus egyenletek témakörét gazdagította, értekezésében több speciális diofantikus egyenlet megoldhatóságára adott feltételeket és konkrét megoldásokat. Tanulmányozta a számtani sorozatok egymást követő elemei szorzatának és a Fibonacci-számoknak polinomokkal való reprezentálhatóságát, továbbá egyéb ismert egyenletek általánosítását a saját maga, illetve más matematikusok által kidolgozott módszerek felhasználásával. Fontos fejezet az értekezésben a Huff-görbékből származó diofantikus egyenletek vizsgálata. A Huff-görbék algebrai egyenletekkel leírható görbék, amelyek fontos szerepet játszanak az illetéktelen hozzáféréssel szemben biztonságos kommunikációhoz használt titkosítási eljárásokban.

Tettamanti Tamás akadémiai doktori értekezésében az önvezető járművek fejlesztését és használatát támogató forgalomirányítás, forgalommodellezés és szimulációs tesztelés területén mutat be nemzetközileg is jelentős, új tudományos eredményeket. Hatékony módszereket dolgozott ki közúti mérések inhomogenitási és bizonytalansági problémáinak kezelésére. Elemezte az önvezető járművek elterjedésének a forgalomra gyakorolt hatását városi és gyorsforgalmi úthálózaton egyaránt, aminek alapján kiegészítette a forgalomlefolyást leíró összefüggéseket. Forgalomfüggő szabályozási sémákra tett javaslatot egyéni járművek és közforgalmú autóbuszok számára, ami segíti a torlódások elkerülését és az igényvezérelt közösségi közlekedés elterjedését. Forgalomszimulációs keretrendszert hozott létre a járműipari és a közlekedésirányítási fejlesztések teszteléséhez, ami lehetővé teszi valós objektumok kiterjesztett valóságban történő tesztelését. Kidolgozta egy új jelzőlámpa-irányító rendszer koncepcióját. Az elért eredmények gyakorlati alkalmazhatóságát valós adatokkal igazolta, ezeket részben már alkalmazták is a ZalaZone járműipari tesztpályán.

Tóvári József kimutatta, hogy a lágyrészszövetekből kiinduló rosszindulatú daganatsejtek (fibroszarkóma) mozgása gyors, melyet a sejten belüli fehérjeszálak irányítanak. Megállapította, hogy a véralvadásgátló heparinok gátolják a melanómasejtek mozgását, és a tüdőben való megtelepedését. Bizonyította, hogy az oxigénhiány eltérően befolyásolja a különféle szöveti eredetű daganatsejtek vándorlását és áttétképzését. Alapvetően a mozgékonyabb sejtvonalak oxigénhiányos környezetben nagyobb mozgási aktivitást mutatnak, ami élőlényekben is fokozott áttétképzéssel jár. Vizsgálta, hogy az oxigénhiány hatására az érképződés fokozódik, a csontvelői őssejteredetű érképző sejtek beépülnek a daganatok érrendszerébe, és rontják a daganat prognózisát, amit klinikai tüdőrákmintákkal támasztott alá. Kimutatta, hogy a gyógyszergyárban előállított emberi eritropoetin (rHuEpo), amelynek természetes fiziológiás feladata, hogy elősegítse a vörösvértestek képződését, a daganatterápiában a terápiás szerek jobb bejutását biztosítja a tumorba, mivel a tumoron belül fokozza az érképződésért felelős sejtek osztódását nagyobb átmérőjű ereket képezve. Leírta, hogy a III–IV. stádiumú tüdő-adenokarcinómás betegek tumorszövetében a sejtek felszínén az eritropoetin-molekulát megkötő specifikus receptorok (eritropoetin-receptor, EPOR) alacsony szintjének kedvezőtlen a prognosztikus hatása.

Újvári Gábor akadémiai doktori értekezésében az utolsó glaciális gyors felmelegedési-lehűlési (ún. Dansgaard–Oeschger) ciklusok és a légköri porfelhalmozódás közötti kapcsolatokat vizsgálta. A kutatás a jelenlegi éghajlatváltozás megértése szempontjából is fontos, mert rávilágít azokra a kiváltó és visszacsatoló mechanizmusokra, amelyek az utolsó eljegesedés során szokatlanul rövid idő, pár évtized alatt, akár 15 °C-os hőmérsékleti kilengéseket okoztak. Dolgozatának egy része a grönlandi jégfúrásmagokból és a potenciális porkibocsátó területekről (Észak-Afrika, Európa, Közép-Ázsia) származó ásványi por elemzésének eredményeit foglalja össze. Légköri modellek alapján azonosította a porminták pontos származási helyét, ezáltal hozzájárult a glaciális időszakban működő légköri szállítási útvonalak és cirkuláció megértéséhez. A másik fő kutatási irány a stadiálisok-interstadiálisok regionális hatásának elemzése volt. Ennek keretében elsősorban a dunaszekcsői löszfal anyagának kormeghatározásával és a helyi porfelhalmozódás mértékének vizsgálatával foglalkozott. A harmadik témakörbe módszertani kérdések tartoznak: új feltárási eljárást dolgozott ki a porminták stabil izotópos vizsgálatához, és foglalkozott a szemcseméret – mint éghajlati közvetítő tényező – ún. proxy alkalmazásának korlátaival.

Vajda Júlia akadémiai doktori értekezése a szerző és munkatársai által a 2000-es évek első két évtizedében felvett, nagy mennyiségű narratív életinterjú kutatására épül, amelyeket a kutatók a holokauszt túlélőivel készítettek. Vajda Júlia alapvetően pszichoanalitikus szempontú megközelítésből rendszerezte és értelmezte ezeket az anyagokat. A traumafeldolgozást a szerző történeti forrásokon vizsgálja, a nézőpont, a perspektíva pedig, ahonnan az alanyok az átélteket szemlélik, gyakran szociológiailag meghatározott. Így a disszertáció joggal tekinthető multidiszciplináris munkának. A kutatás célja azt megérteni, hogy mi történt a vészkorszak túlélőivel ott és akkor, és mindez hogyan élt velük és bennük a továbbiakban. Vajda Júlia jelentős tudományos eredményeket tartalmazó értekezése új, mások által korábban nem alkalmazott módszertan alapján vizsgálta tárgyát: a nagy mennyiségű narratív életinterjút többrétegű hermeneutikai elemzésnek vetette alá. Disszertációja révén minden korábbinál világosabban látszik, hogy a soá magyar túlélői mit éltek át egyéni és társadalmi szinten, valamint megélt történetüket hogyan interpretálták elbeszéléseikben. Összességében Vajda Júlia műve – a megélt és elbeszélt múlt egységben való vizsgálata – olyan fontos eredményeket hozott, amelyek nemcsak a pszichológiai, de a történeti és szociológiai kutatásoknak is sok tanulsággal szolgálnak, új nézőpontokkal, eredményekkel gazdagítva ezeket a tudományágakat.

Vámos Péter akadémiai doktori értekezése a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság 1949–1989 közötti kapcsolattörténetét mutatja be. A szerző ehhez kapcsolódva az elmúlt két évtizedben – kínai, orosz, észak-amerikai és kelet-közép-európai történészekkel együttműködve – hatalmas mennyiségű új levéltári forrást tett közzé, amivel nemzetközi viszonylatban is úttörő munkát végzett. A magyar–kínai kétoldalú viszonyt a hidegháború és különösen a szovjet–kínai kapcsolatok keretrendszerébe helyezve elemzi, bizonyítva, hogy a korabeli magyar Kína-politika nem értelmezhető a Szovjetunió Kína-politikája nélkül. Az értekezés fókuszában a diplomáciatörténet áll, de jelentős teret szentel a gazdasági és kulturális kapcsolatoknak is. Új tudományos eredményei közül kiemelendő a tárgyalt korszak új periodizációja: kimutatja, hogy az 1966-os kínai „kulturális forradalom” csak a módszerekben hozott változást a magyar–kínai kapcsolatok további romlásában; illetve egy évtizeddel később a kínai reform és nyitás politikájának 1978. decemberi meghirdetése eleinte nem jelentett minőségi változást a kapcsolatokban. A mű a történettudomány eszközeivel, dokumentumok közreadásával és a magyar–kínai kapcsolatok hátterét alkotó folyamatok értő elemzésével jelentős mértékben hozzájárul a mai Kína, valamint a kínai kül- és biztonságpolitika alapjainak, stratégiai koncepcióinak jobb megértéséhez.

Vekerdy Zoltán akadémiai doktori értekezésében a talajnedvesség értékének távérzékelési módszerekkel – mikrohullámú műholdak alapján történő vizsgálatával foglalkozott. Javította az erre vonatkozó becslési eljárást, ami segített abban, hogy a törökországi Konya-medencei mintaterületen a korábbiaknál jóval pontosabb értékeket kapjon az aktuális párolgás értékére. Ennek révén azt is ki tudta mutatni, hogy a karsztvízszint csökkenésében milyen szerepet játszanak a vízmérleg egyes elemei. A párolgási térképek felbontásának javítása segíthet abban, hogy a precíziós mezőgazdaság esetén „pixelre lebontva” meg lehessen tervezni, hol mennyi öntözésre van szükség. A különböző műholdakról származó adatok kombinációjával sikerült a korábbiaknál jobb felbontású, nagyobb pontosságú párolgási térképeket előállítania, amelyeket terepi adatokkal tesztelt a kenyai Naivasha-tó térségében. Eljárást dolgozott ki arra is, hogy a radaros mérések esetén a növényzet aktuális állapota hogyan befolyásolja a visszavert jelet. Végül a belvizek elemzése kapcsán megvizsgálta, hogy egy helyszíni méréseken alapuló fizikai-elméleti modell és a távérzékeléssel kapott elöntési adatok között milyen kapcsolat van.

Vereczkei András akadémiai doktori értekezésében a laparoszkópos sebészet területén kifejtett széles körű kutató és fejlesztő tevékenységéről számolt be. Eredményei alapján a multimonitoros, integrált műtői rendszerekkel jelentősen sikerült csökkenteni a sebészeket és műtősnőket érő ergonómiai stresszt. Vizsgálataival rámutatott a funkcionális nyelőcsőbetegségek és a hörgő daganatos elváltozásai közötti összefüggés lehetőségére. A laparoszkópos műtétek során a hasüregi nyomáshoz való hozzászoktatás finomhangolásával a műtéti vérzést és a posztoperatív fájdalmat is számottevően csökkentette.

Vida Gyula akadémiai doktori értekezésében a durumbúza nemesítése, azon belül a minőség kutatása területén elért eredményeit foglalta össze. A durumbúza sikérösszetétele és nagy sárgapigment-tartalma miatt különleges gabonafaj, melyet főként tésztaipari termékek előállítására használnak tojás hozzáadása nélkül. A tészta sárga színét a xantofil típusú vegyületek biztosítják, melyek mérésére elterjedt módszer a Minolta b* érték meghatározása. A szerző megállapította, hogy melyek voltak a sikér erősségével összefüggő sikérindex és a Minolta b* érték szelekciójára legalkalmasabb évjáratok, illetve meghatározta a durumbúzafajták stabilitását a két vizsgált tulajdonság esetén. Egyedülálló térképezési populációt hozott létre a Minolta b* értéket meghatározó QTL-ek azonosítására. A populáció a későbbiekben a sikérindex genetikai szabályozásának vizsgálatára is alkalmasnak bizonyult. A Minolta b* érték a 7AL és a 3BL kromoszómán öröklődik, a sikérindex viszont az 1BS kromoszómától függ. Jelentős genetikai előrehaladást ért el mind a martonvásári durumbúzafajták sikérindexét (2,6/év), mind pedig a Minolta b* értéket (0,2/év) tekintve, az 1990-es években elismert fajtákhoz viszonyítva. A kutatás eredményeképpen a martonvásári durumbúzafajták technológiai minősége napjainkban már versenyképes a tavaszi fajtákéval azokénál nagyobb termőképesség és jobb termésbiztonság mellett. A munka gyakorlati eredménye a magas sikérindexszel és Minolta b* értékkel rendelkező martonvásári fajtákban öltött testet.

Wittner Lucia értekezésében az agykéreg fiziológiás és epilepsziás szinkrón folyamataival és anatómiai hátterükkel foglalkozik. Epilepsziás és tumoros páciensek agykérgi mintáin végzett elektrofiziológiai és anatómiai vizsgálatokat, hogy fényt derítsen az epilepsziás rohamok és a rohammentes időszakokban előforduló interiktális epilepsziás tüskék szinkronizációs mechanizmusaira. Kimutatta, hogy epilepszia során megváltozik az agykéregben a serkentés-gátlás egyensúlya, egyes sejtek kloridion-háztartása is, mely folyamatok interiktális tüskék kialakulásához vezethetnek. Leírta, hogy a fiziológiás szinkrón populációs aktivitás a serkentő- és gátlósejtek együttes aktivitásából ered, míg az epilepsziás tüskék során a serkentőneuronok indítják a szinkronizációs folyamatot. A farmakológiai ágensekkel kiváltott epilepsziás tüskék és rohamok ezzel szemben a gátlósejtek intenzív aktivitásával kezdődnek. Állatmodellekben igazolta, hogy a hippokampuszban in vitro körülmények között keletkező, a tanulási és memóriafolyamatokhoz köthető éles hullámkomplexumok kialakításáért elsősorban a gátlósejtek felelősek. Ezzel szemben a megfelelő farmakonokkal kiváltott epilepsziás tüskék kialakulását a neuronok nagyobb serkenthetősége, hosszabb dendritfája, több szinaptikus bemenete, valamint ún. „pacemaker” sejtek jelenléte segíti elő. Kimutatta, hogy mind emberben, mind állatmodellekben az epilepsziás események során magasabb a serkentettség és a szinkronitás foka, mint a fiziológiás aktivitások esetén, és más sejtcsoportok más mechanizmussal indítják be a különböző szinkrón eseményeket. Eredményei arra is rávilágítanak, hogy jelentős különbségek lehetnek az állatok és az ember agyi mechanizmusai között.

Zemplén Gábor akadémiai doktori értekezésként benyújtott kötete jelentős, új eredményeket felmutató teljesítmény, mely Goethe szerteágazó tudományos munkásságát következetesen alkalmazott fogalmi keretben elemzi. Meggyőzően támasztja alá nemcsak azt a tézisét, mely szerint Goethe jelentős tudósnak tekinthető, hanem annak az általa alkalmazott szemléletmódnak a relevanciáját is, amely a tudománytörténeti vizsgálódásokban az élettörténetet az eszmetörténettel kapcsolja össze, az életművet annak tágabb kereteibe ágyazva vizsgálja. A doktori mű igen részletes tudománytörténeti tanulmány, amely tágas történeti perspektívát alkotva vezeti végig az olvasót Goethe szerteágazó tudományos érdeklődésének különböző irányain. A kontextusalkotással az életmű releváns részeit a tudományos álláspontok, elméletek hosszú időtartamú és kortárs történetébe illeszti. A doktori mű olvasmányos stílusának köszönhetően, az elmélyült, részletgazdag elemzésekben is sikerül az olvasó figyelmét végig fenntartani. Az értekezés kiemelkedő színvonalú hozzájárulás a magyar tudományelmélet és tudománytörténet szakirodalmához.