Elindult az Akadémia nagy vízprogramja
Miért jósolnak Magyarországon is vízhiányt az előrejelzések? Hogyan készülhet fel Magyarország a vízhelyzettel kapcsolatos, már most is észlelhető szélsőséges helyzetekre? Hogyan érintik Magyarországot a Duna vízgyűjtőjén zajló változások? Mit kell tennünk azért, hogy gyermekeinknek is legyen tiszta ivóvize? E kérdésekre csak megalapozott kutatások eredményeképp adható válasz, ezért a Magyar Tudományos Akadémia átfogó víztudományi kutatásokat kezdeményezett. A programot a kormány is támogatja, az elindítását bejelentő konferencián pedig felszólalt Áder János köztársasági elnök.
„A magyar víztudomány és intézményrendszerének fejlesztése – a fenntartható vízgazdálkodás és a versenyképes Magyarország érdekében” című konferencia részletes programjaVízhiány fenyegeti Magyarországot? A következő 50-70 évvel foglalkozó, különböző klímaváltozási modellszámítások közös jellemzője, hogy a globális felmelegedés következtében valószínűsítik: a Föld egyik legzártabb medencéjében, a Kárpát-medencében is fokozatosan kiszámíthatatlanabbá, szélsőségesebbé válik az időjárás, azaz gyakrabban fordulhat elő a néhány évvel ezelőtt már megtapasztalt szélsőséges időjárás, amikor is egy szélsőségesen csapadékos évet (2010) egy rendkívül száraz év (2011) követett.
Ennek nyomán Magyarországon is felértékelődött a vízkészletek stratégiai szerepe, a korábbiaknál is fontosabbá vált, hogy pontosan tudjuk, mennyi és milyen minőségű vízre számíthatnak a jövendő generációk. A világ egyre több területén fellépő és egyre összetettebb hatású vízválság megelőzése érdekében világszerte olyan beruházásokra van szükség, amelyek rendkívül gyors piacbővülést vetítenek előre. A vízgazdálkodás területén globálisan évente legalább 300-400 milliárd dollár fejlesztésre lesz szükség ahhoz, hogy teljesíthetők legyenek az ENSZ új globális fenntartható fejlődési programjában és a párizsi klímamegállapodásban elfogadott célok. Viszont a nemzetközi vízügyi szakmai konszenzus szerint elsősorban nem azért fenyegeti vízválság az emberiséget, mert elapadnának a bolygó édesvízkészletei, hanem a vízügyi integráció hiánya, azon belül is a kellő intézményi szervezettség és együttműködés hiányai miatt.
Döntő fontosságú integráció
A nemzetközi gyakorlat szerint fontos lenne az integrált vízgazdálkodás, aminek pedig az a feltétele, hogy tudományos megalapozottsággal, rendszerszemléletű megközelítéssel foglalkozzunk a víz természeti és társadalmi körfogásával. A víz témájában érintett természet- és társadalomtudósoknak, valamint mérnököknek ezért integrált kutatásokat kell folytatniuk, szorosan együttműködve a gyakorlati vízgazdálkodás intézményrendszerében dolgozó szakemberekkel.
A nemzetközi trendekkel ellentétben a magyar vízgazdálkodás rendszerét az elmúlt évtizedekben inkább az intézmények szétesése jellemezte, bár az utóbbi években már láthatóvá váltak az ellentétes irányú előnyös folyamat, a fokozatos intézményes integráció jelei is. A víztudományok szerepe leértékelődött a döntéshozatalban, jelenleg a vízgazdálkodás tudományos támogatása messze elmarad a kívánatostól – derül ki abból az elemzésből, amelyet a víztudomány helyzetéről készített Lovász László, az MTA elnökének felkérésére egy akadémiai szakbizottság.
Ezen kíván változtatni a Magyar Tudományos Akadémia egy átfogó, országos, multidiszciplináris vízügyi kutatási program megindításával – jelentette be az MTA 187. közgyűlésén az Akadémia elnöke, Lovász László. A program a vízügyi kormányzattal és az egyetemekkel szoros együttműködésben jönne létre, amelyben az Akadémiára – saját kutatóintézeti erőforrásainak felhasználása mellett – a hazai víztudományi műhelyek közötti koordináció feladata hárulna. A cél egy új, alapkutatásokat végző intézményrendszer, a különböző részterületek kutatócsoportjainak együttműködését igénylő multidiszciplináris hálózat fokozatos kiépítése.
Vízügyi konferencia
Az interdiszciplináris víztudomány fejlesztésének egyik első lépése az a szakmai konferencia, amelyet a 187. közgyűlés tanácskozásainak sorába illesztve tartanak május 9-én 14 órától az Akadémia Dísztermében. A konferencián részt vesz Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, aki Lovász László köszöntője után tart beszédet.
A magyar víztudomány helyzetének rövid áttekintését és a további lépések javasolt stratégiáját Szöllősi-Nagy András, a műszaki tudományok doktora, az MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának tagja ismerteti. A második előadó Hoffmann Imre, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkára, aki „Integrált vízgazdálkodás, uniós irányelvek, hazai intézmények” címmel tart előadást.
Bozó László, az MTA rendes tagja a légköri folyamatok és a víz kapcsolatról, a hidrológiai ciklus atmoszferikus részéről beszél. A ciklus terresztris részéről, vagyis a felszíni vizekről Józsa János, az MTA levelező tagja, a felszín alatti vizekről, a hidrológiai ciklus láthatatlan részéről Szűcs Péter, az MTA doktora számol be. Báldi András, az MTA doktora előadásának címe: „Életünk a víz – mi él a vízben és hogyan?” A konferenciát Tamás János, az MTA doktora aszállyal foglalkozó és Bíró Tibor egyetemi docens belvízről szóló tudományos összefoglalója zárja.
