Elhunyt Ullmann Ágnes mikrobiológus, az MTA külső tagja

Ullmann Ágnes (1927−2019) Fotó: Fonds Jacques Monod

Ullmann Ágnes Erdélyben, Szatmárnémetiben született. Vegyészi tanulmányait Kolozsváron kezdte meg, majd 1948-as áttelepülése után a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezett be. Kutatói pályája a Straub F. Brunó által vezetett Orvosi Vegytani Intézetben indult Budapesten, ahol 1960-ig dolgozott. Ekkor a Nobel-díjas Jacques Monod, aki egy rövid párizsi ösztöndíjas tanulmányút során ismerte meg, egy bonyolult, veszélyes embercsempészeti akció keretében férjével, Erdős Tamással (Szent-Györgyi Albert egykori munkatársával) együtt kiszöktette Párizsba. Ettől fogva nyugdíjazásáig, sőt, amíg egészségi állapota engedte, szinte haláláig a Pasteur Intézetben dolgozott, előbb Monod-val, majd önálló tudományos igazgatóként. 1982-ben – már francia állampolgárként – a Pasteur Intézet igazgatótanácsának tagja lett. 1983 óta tagja az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek (European Molecular Biology Organization, EMBO). 1995-ben Pasteur-emlékérmet kapott, 1996-ban új hazája becsületrendjét vehette át, majd 2002-ben elnyerte a mikrobiológiai tudomány legnagyobb nemzetközi kitüntetését, a Robert Koch-emlékérmet.

Sean B. Carroll Brave genius című, 2013-ban megjelent, Monod-ról és Camus-ről szóló könyvének harmadik hőse a címadó zsenik mellett Ullmann Ágnes. Az érdeklődő olvasó ebből a könyvből és az Annual Review of Microbiology 2013. évi kötetében megjelent önéletrajzi írásból ismerheti meg életét és munkásságát. Eredményei közül kiemelkedik az a két, a Nature-ben megjelent publikációja, amelyet még Magyarországon írt Erdős Tamással a sztreptomicin hatásmechanizmusáról. A molekuláris biológia egyik alapvető fogalmát, a „promotert” az ő első szerzőségével (a két Nobel-díjas, Monod és Jacob társszerzőségével) megjelent cikk vezette be a tudományba. Nagy érdeme van az ún „katabolit represszió” mechanizmusának megismerésében és a ciklikus AMP szerepének tisztázásában. Önálló kutatóprofesszorként elsősorban a szamárköhögés kórokozójának, a Bordetella pertussisnak a biológiájáról tett fontos felfedezéseket. Erről beszélt az MTA-n tartott székfoglaló előadásában is. Számos kiváló, sikeres pályát befutó tanítványa közül kiemelkedik Maxime Schwartz, aki 1988 és 1999 között a Pasteur Intézet igazgatója volt. Nagy érdemei voltak Monod emlékezetének megőrzésében, ő szerkesztette a róla szóló, két kiadásban megjelent emlékkötetet (Origins of Molecular Biology. A Tribute to Jacques Monod).

Tudományos érdemei mellett megnyerő személyiségének köszönhetően szoros baráti kapcsolat fűzte a kor molekuláris biológiájának szinte minden vezető egyéniségéhez Amerikában és Európában egyaránt.

E sorok írója az ő közvetlen munkatársaként kezdte kutatói pályáját. Tanítványaként elsősorban páratlan kísérletezői ügyessége és gyorsasága nyűgözött le. Később tanultam meg csodálni azt a szellemi fogékonyságot, amellyel nem biológusi képzettsége ellenére, kiemelkedve az akkori liszenkói áltudomány által uralt hazai sivár szellemi állapotból, nagyszerű molekuláris biológussá vált. Portréjához hozzátartozik annak megemlítése, hogy az Erdős–Ullmann házaspár itthoni legjobb barátja a Kulka család volt, a nagy színész, Kulka János Ágnes keresztfia. Párizsban pedig a világhírű magyar származású fotóművész, Lucien Hervé és családja tartozott szűkebb baráti körükhöz.

Epilógus: Halála után a Pasteur Intézet úgy döntött, hogy az intézet parkjában lévő szépséges organaligetet Ullmann Ágnesről nevezi el.

Venetianer Pál