Elhunyt Stefanovits Pál, az MTA rendes tagja

Stefanovits Pál Forrás: MTA

Stefanovits Pál 1920. november 24-én született Kassán. 1938-ban érettségizett, majd felvették a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karára. Itt szerzett vegyészmérnöki diplomát 1942-ben. Ennek megszerzése után a Földtani Intézetnél kapott állást, majd 1949-ben átkerült az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézetébe, ahol tudományos munkatársi beosztásban kezdett el dolgozni.

Több mint tizenöt éves kutatóintézeti tevékenység után, 1965-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (ma: Szent István Egyetem) Talajtani Tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést, egyben megbízták a tanszék vezetésével is. E pozícióját a tanszék Talajtani és Agrokémiai Tanszékké történt 1988-as átalakítása után is megtartotta.

1969 és 1975 között az egyetem rektorhelyetteseként dolgozott. Alapító vezetője volt a Környezetgazdálkodási Intézetnek. 1990-ben professor emeritusi címet kapott. Tankönyvei ma is alapját képezik a talajtan oktatásának.

Addigi munkássága elismeréseképpen 1952-ben megkapta a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot, 1967-ben pedig megvédte akadémiai doktori értekezését. Az MTA Talajtani és Agrokémiai Bizottságának lett tagja, amelynek több éven át elnöke is volt. 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választották. 1990 és 1996 között az Agrártudományok Osztálya elnöke volt, ilyen minőségében részt vett az MTA Elnökségében is.

1995-ben a Doktori Tanács tagja lett, itt 2000-ig tevékenykedett. Emellett 1982-ben az Osztrák Tudományos Akadémia, 1984-ben a Leopoldina Akadémia, 1991-ben az Orosz Mezőgazdasági Akadémia, 1993-ban az Ukrán Tudományos Akadémia, valamint 1998-ban a Közép-európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségein kívül a Magyar Talajtani Társaság örökös elnöke. 1989 és 1996 között a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt. Hat éven át dolgozott az Országos Környezetvédelmi Tanácsban. Alapítása óta részt vett az Agrokémia és Talajtan című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának munkájában, 1990 és 2000 között pedig az MTA hivatalos lapja, a Magyar Tudomány szerkesztőbizottságának is tagja volt.

Fő kutatási területe a talajosztályozás, talajtérképezés, a talajképződési folyamatok és a mezőgazdasági környezetvédelem volt. Elkészítette Magyarország több talajtérképét, emellett talajpusztulási és agyagásvány-térképét is. Részt vett a FAO és az UNESCO által szervezett Európa Talajtérkép szerkesztésében, bejárva Európa különböző országait.

Munkásságát egyebek mellet Treitz Péter-emlékéremmel (1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1996), Akadémiai Aranyéremmel (1999), és Eötvös József-díjjal (2007) ismerték el.